Sipos Péter blogja

Egy snájdig középkorú úr végiglépdel egy hosszú folyosón, majd megáll a kamera előterében elhelyezett pulpitus előtt. Rövid szónoklatba kezd. Beszédében látható elégedettséggel jelenti be, hogy utasítására megöltek egy embert. Úgy véli, hogy a sok ember halálában részes bűnöző likvidálásával igazságot szolgáltattak az áldozatoknak és hozzátartozóiknak.

A beszélő nem egy bűnszövetkezet feje, hanem az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Azé az országé, amelynek alkotmánya szerint „életet, szabadságot vagy vagyont sújtó ítéleteket csak a törvénynek megfelelő eljárás alapján lehet kimondani” (V. cikk). Az elnök nem állítja, hogy a megölt személyt bíróság ítélte volna halálra. Elmondja, hogy egy idegen országban lezajlott sikeres kommandós akció során végeztek az illetővel. Közli azt is, hogy a művelet során egyetlen katonának sem esett baja. A hír hallatán a Jack Bauer hőstettein szocializálódott amerikaiak több helyen spontán örömünnepbe kezdenek.

Az általam nagyra becsült Valki László szerint Bin Laden „megsemmisítése” ellen a nemzetközi jog értelmében senkinek sem lehet kifogása. Biztosan igaza van, de bennem azért mocorog némi kétely. Galamb lelkem nem érzi jól magát egy olyan világban, ahol egy ország vezetőjének joga van emberek megölésére utasítást adni. Tessék mondani, ki lehet szállni?

Csütörtökön képviselő-testületi ülést tartott a hegyvidéki önkormányzat. Bár sok napirend volt, ezek közül csak néhány igazán fajsúlyos. Csak az ellenzéki hozzászólások miatt tartott majdnem három órán át.

Először zárt ülés keretében utasítottuk el egy polgártársunk fellebbezését, akitől megvonták az ápolási segélyt, mert nem gondozta beteg édesapját. Majd odaítéltük a Hegyvidék Egészségügyi Ellátásáért Díjat dr. Tulipánt Katalin háziorvosnak. Ezt követően népi ülnököket választottunk a Budai Központi Kerületi Bíróságba.

A nyílt ülésen rendelet született arról, hogy ezentúl még egy kerületi díj lesz az egészségügyi dolgozóknak: polgármesteri elismerő oklevél adható az egészségügy, a szociális alapszolgáltatások és a gyermekjóléti alapellátás területén legalább öt éve magas színvonalon tevékenykedőknek. Elsősorban a zenei iskolába járókat érinti, hogy emelkednek a térítési díjak. A hivatal illetékesei szerint így sem érik el a budapesti átlagot. Még egy nagy jelentőségű döntés született: hatályon kívül került egy 1987-es tanácsi rendelet az avarégetésről. Ezt a kérdést már most is egy fővárosi rendelet szabályozza úgy, hogy idén még szabad elégetni a kerti zöldhulladékot, de jövőre már csak komposztálni lehet. Apró változások miatt módosítottuk az idei költségvetést is. Ennél a napirendnél nyomtuk meg először a „nem” gombot, nem csak azért, mert az eredeti – szerintünk rossz – költségvetés hibáit nem javították ki, de az eredetileg a költségvetési bevételek 0,34%-ára rúgó tartalékot is tovább csökkentették.

A testület elé került az önkormányzat 2014-ig tartó időszakra szóló gazdasági koncepciója is. Ennek elkészítését törvény írja elő. A koncepció kialakítása jó alkalom lehetett volna arra, hogy végiggondoljuk, mit tartunk a következő időszak prioritásának. Sajnos az előterjesztés készítői nem tartották fontosnak, hogy ilyesmin törjék a fejüket. Teljesítették a szerintük kötelező minimumot, mindenről írtak valamit. A veszélypontokról, különösen az egyre nagyobb terhet jelentő adósságokról igyekeztek diszkréten hallgatni. (A következő évek adósságszolgálatáról szóló táblázat igen bájosra sikeredett. Az egyik apró hibája az, hogy lemaradt annak jelzése, hogy az adatokat ezer Forintban kell érteni, így az avatatlan olvasó néhány százezer forintos tartozásnak vélheti a százmilliós nagyságrendű törleszteni valókat. A másik szépséghiba, hogy a fizetendőket nem adták össze, így csak az tudhatja, hogy 2011-ben 427, 2012-ben 422, 2013-ban 494, 2014-ben 606 millió Forint megy el adósságra, akik veszi a fáradságot az összegzésre.) Hozzászólásomban kifejtettem ellenvéleményemet és javasoltam, hogy fussunk neki a témának még egyszer, de a kormányzó többség egységét nem sikerült megbontani. Arra hivatkoztak, hogy április végéig el kell fogadni a programot és különben is igen nehéz manapság hosszú távú terveket készíteni, mert az önkormányzatok feladatai és finanszírozása alapvető változások várhatóak.

A folytatásban állást kellett foglalni a Fővárosi Kormányhivatal törvényességi kifogásáról. A Hivatal joggal tette szóvá, hogy a kerületi rendelet szerint csak az kaphat ingyenes parkolási kártyát, akinek nincs helyiadó-tartozása. Ilyen szabály megállapítására ugyanis egészen mostanáig nem volt jogszabályi lehetőség. Szerencsére a Főváros nemrégiben módosította az előírásokat, így most már elhárult ez a törvényességi akadály. Ezt követően a kisebbségi önkormányzatokkal kötendő együttműködési megállapodásokat, valamint két iskola alapító okiratának változásait hagytuk jóvá. Döntöttünk arról is, hogy Boromisza Tibor festőművész egykori lakóházának falán ezentúl emléktábla hirdesse: itt élt és alkotott. A testület ahhoz is hozzájárult, hogy a nemrég fővárosi helyettes rendőrfőkapitánnyá avanzsált volt kerületi kapitánynak bérelt lakást ezentúl a budapesti rendőrség bérelje. Az utolsó döntés arra vonatkozott, hogy a MOM Kultúrházat üzemeltető önkormányzati kft. fogja bérelni és üzemeltetni a Sirály utca alatt kialakított mélygarázst.

A „kérdések, közlemények” napirendi pont témái között felmerült néhány zebra (gyalogos átkelő) létesítésének szükségessége. Mint kiderült, ez fővárosi hatáskör, bármelyik utcáról is van szó.  Felvetettük, hogy a kommunális adóból finanszírozott útfejlesztésekről határozó testület működéséről még mindig nem érhetőek el információk a kerület honlapján. Szóba került a Sportmax, amelynek szolgáltatásait a kerület lakói nem nagyon veszik igénybe, viszont az önkormányzat számára kész ráfizetés. Felszólaltunk a Moszkva tér átnevezése ügyében is, kifogásolva, hogy a kerületi önkormányzatot annak ellenére nem kérdezték meg az ügyben, hogy erre a saját rendelete kötelezi a fővárost. Felvetettük, hogy a helyben élőkkel és a park használóival végre szóba állhatna az önkormányzat, mielőtt megvalósulna a Városmajor bekerítésének terve. Ígéretet kaptunk arra, hogy fórumot rendeznek ebben az ügyben. Végül tájékoztatást kértünk az Irhás árok leállt felújításával kapcsolatban. Kiderült, hogy az árok lefedése a főváros hatásköre. A beruházást valószínűleg rosszul készítették elő, ezért a költségek nagyon megnőttek. Emiatt alakult ki vita a kivitelezővel, aki, miután nem jutott pénzhez, levonult. A kerület lobbizik a fővárosnál a mielőbbi megoldásért, mert egyre nagyobb veszély fenyegeti az út felújítására megnyert pályázati pénzt.

Ennyi és ez volt a Hegyvidéki Önkormányzat képviselő-testülete 2011. április 28-i ülésének szubjektív krónikája.

Valamikor réges-régen, amikor még alkotmányunk volt és nem alaptörvényünk, levelet írtam képviselőmnek. Sokan kételkedtek abban, hogy kapok-e egyáltalán választ. Nos, kedves kétkedők, tessék szégyenkezni! A csütörtöki képviselő-testületi ülésen maga a címzett adta kezembe válaszát. Tessék, itt van. Én illendőségből inkább nem kommentálnám.

Fejes Endre darabja tévéfilm változatban vált ismertté. A szeretetre, elismerésre vágyó, magát görög diplomatának hazudó esztergályos drámáját mindenki látta a 70-es évek elején. A fiú hónapokig kuporgatja a gyári fizetését, hogy aztán néhány napi pénzszórással magába bolondítsa a nőket. Így érzi magát valakinek, aki bármilyen szép nőt meg tud szerezni magának. A lebukás előtt aztán mindig lelép, kivéve azt az esetet, amikor helyzet megfordul: beleszeret a lányba, aki csak kihasználni akarja.

Nagyívű, szépen kiállított előadás a Nemzetiben. Fantasztikus színpadképek, jó alakítások. Alföldi Róbertnek sok ifjú tehetség felfedezését köszönhetjük.

Barátainkkal már évek óta tartunk kisebb-nagyobb kerékpártúrákat. Régebben főleg osztrák utakon kerekeztünk, de – talán a válságnak köszönhetően – az elmúlt években Magyarország különböző tájait járjuk be. Az idei első kirándulás rögtön háromnapos volt. Gyomaendrőd volt a középpont, ahol a fürödni vágyók minden nap megmártóztak a gyógyvízben.

A három nap alatt összesen 200 kilométert tettünk meg, ami nem nagy sportteljesítmény, de ha figyelembe vesszük, hogy a társaság átlagéletkora közelebb van a hatvanhoz, mint az ötvenöthöz, nem is olyan kevés. Igyekeztünk minél változatosabb programot összeállítani.

Hajnali látogatást tettünk a réhelyi túzok-rezervátumban, ahol a kakasok még egy utolsót dürrögtek a kedvünkért.  (Mindenkinek ajánlom, hogy menjen el ide, de kérjen vezetést, mert úgy sokkal érdekesebb.) Tettünk egy kisebb kört a felindult békák nászénekétől hangos ecsegi lápvidéken.

A Körös gátján eljutottunk Szarvasra, ahol rácsodálkoztunk az arborétum gyűjteményére és meghallgattuk a kirándulóhajó szószátyár kapitányának szakállas vicceit és bugyuta „történelemóráját”, melyből megtudhattuk, hogy Szarvas a „történelmi Magyarország” közepe és azt is, hogy csak a környező országok érzékenysége miatt nem írják ki nagybetűkkel, hogy „csonka Magyarország nem ország, Nagy-Magyarország mennyország”.

Az utolsó, levezető napon kicsit eltévedtünk a pusztaságban és Körösladány helyett Szeghalmon találtuk magunkat. Mivel útközben sok őzzel, nyúllal és számtalan ismeretlen fajú madárral találkoztunk, senki sem morgott a plusz-kilométerek miatt.

Amiatt sem volt különösebb hiányérzetünk, hogy a Nemzet Pennája távollétünkben adta áldását a Tákolmányra. Kikapcsoltuk a politikát az életünkből és ennyi időre nem is hiányzott.

Ez a hétvége a tákolmányozás elleni megmozdulásokkal és kulturálódással telt.

Pénteken a sajtószabadságosokkal együtt fújoltuk az alaptörvény-gyárosokat. Miénk volt az egyetlen nemzetiszínű zászló.

Szombat este egy pihentagyú dán vígjátékot néztünk meg. Bár nem volt nagyon sok nevetnivaló benne, ismét megfigyelhettem, hogy a közönség – ha vígjátékra vesz jegyet – igyekszik minden poénon mulatni. A történetet nem lövöm le, de az megállapítható, hogy a dánoknak, vagy legalábbis a dán filmeseknek egészen extrém módon jár az agyuk. Rácsodálkoztunk, irigykedtünk. Hazafelé még egy kis tűzoltó-börtönőr tüntetésre beugrottunk a Kossuth térre.

Vasárnap LMP tüntetés a Vörösmarty téren. Szerintem ügyes volt. (A miénken kívül még három piros-fehér-zöld zászlót számoltam össze.)  Aztán sajtófotó kiállítás a Nemzeti Múzeumban. Az idei mintha gyengébb lenne a megszokottnál. Este János király az Örkényben. Dürrenmatt írta át Shakespeare-t. Láthatjuk, hogy a hatalmasok a népet törpék gyülekezetének látják, csak akkor fordulnak ideig-óráig a zemberekhez, ha bajban érzik magukat. Aztán nyugodtan küldik őket a halálba. A Magna Charta is a nép akaratából születik, majd a trónus billegő lába alatt találja meg a végső rendeltetését, az egyensúly teremtését. Jó előadás, mondandója hatodik évszázada töretlenül érvényes.

Lassan két hete, hogy levelet írtam Pokorni képviselő úrnak. Sajnos velem szemben azoknak lett igazuk, akik arra szavaztak, hogy nem kapok választ. Ezért fogtam neki másodszor is.

Tisztelt Képviselő úr!

Kedves Zoltán!

Majdnem két hete már, hogy levelet küldtem Önnek azzal a kéréssel, hogy egy nyilvános beszélgetés keretében beszélgessen választóival a készülő alaptörvényről. Hogy megkapta, afelől nincs kétségem, hiszen a kézbesítést visszaigazolták. Levelemben több konkrét példát is előhoztam a mindennapi életünket befolyásoló változásokra, melyek mindegyike megérdemelné, hogy szót váltsunk róla.

Ön válaszra sem méltatott, pedig én naiv módon bíztam abban, hogy lehetséges értelmes párbeszéd erről a témáról. Udvariatlan hallgatásának több oka is lehet. Lehet, hogy nem érzi magát felkészültnek egy beszélgetésre az „alaptörvényről”. De arra igen, hogy megszavazza? Vagy fontosabb Önnek pártjának parancsa, mint választói? Végül is mindegy.

Ön nevét, szavazatát adja ahhoz, hogy a polgárok jogai csökkenjenek, életük biztonsága romoljon. Lelke rajta. Az biztos, hogy ha valaki ezentúl azt állítja nekem, hogy Ön demokrata, vitatkozni fogok vele, és lesznek érveim.

Üdvözlettel:

Sipos Péter

Baloldali barátaim, ismerőseim rendszeresen kérik számon rajtam, hogy az LMP miért nem fog már végre össze az MSzP-vel, hogy legyőzhessük a FIDESZ-t. Ilyen felvetések a nyilvánosság előtt is sokszor elhangzanak, tápot adva annak az illúziónak, hogy összeborulás esetén a legyőzés mai realitás.

Értem, persze, hogy értem, barátaim miért is sürgetik a demokratikusnak mondott erők összefogását. Szerintem is nagyon rossz irányba mennek a dolgok és hosszú még a következő rendes választásokig hátralévő három év. Addig még rengeteg kárt tud/fog okozni ez a most uralmon lévő bagázs. Jó lenne már látni azt az erőt, amely képes megállítani az ámokfutást. Barátaimban ez az igény munkál, ugyanakkor el sem tudják elképzelni, hogy ez az ellenzék mostani állapotában saját magát gyengíti, ha összefog.

A következőkben megkísérlem összefoglalni azokat az érveket, melyekkel álláspontomról győzködtem a hozzám fordulókat. A politikai „baloldal” megmaradt hívei el sem tudják képzelni, milyen mély nyomokat hagyott „azelmúltnyolcév” sok emberben. Engem is sokszor meglep az a zsigeri utálat, ami az MSzP-t reprezentáló politikusok nagy részét övezi. Nem mintha nem tudnám, hogy mennyi hiba és bűn terheli a számlájukat, de én ezeket a dolgokat nem tudom pusztán morális szemüvegen át látni. A „baloldaliak” is tisztában vannak azokkal az erkölcsi és anyagi károkkal, amit ez az időszak okozott, csak a bennük kialakult kötődés felülírja a kritikát, illetve úgy érzik, az ellenoldal bűnei nagyobbak.

Nem mindenkinek ilyen egyszerű. Az LMP szavazótábora nem azért választotta ezt az ismeretlen formációt, hogy az összeálljon a leszerepelt volt kormánypárttal. Az összefekvés a jelenlegi vezetésű MSzP-vel felérne egy öngyilkossággal. Ha végignézzük a szocialisták vezető testületeinek névsorát, alig találunk olyan nevet, akire azt mondhatnánk, nem volt része mindabban a rosszban, ami az elmúlt időszakban történt. Azt sem állíthatjuk, hogy a bukott kormánypárt őszintén és nyíltan szembenézett volna azzal, ami regnálása idején az országban folyt. Az már csak hab a tortán, hogy tisztázatlan: ki is fújja a passzát-szelet a szociknál. Mert amíg Gyurcsány igyekszik megmondani a tutit, addig mindenki, akit szövetségesnek invitál – ha megvan a magához való esze – menekül, mert érzi, hogy halálos az ölelés. Az „LMP most rögtön fogjon össze velünk” és „ha összefognánk, legyőznénk a FIDESz-t” harsogása nem más, mint a tehetetlenségnek és a vetélytárs bekebelezése vágyának beismerése.

A „jobboldalon” alig várják a lehetőséget arra, hogy az LMP-t összemossák az MSzP-vel. Ehhez még tények sem igazán kellenek, csak alkalom. Biztos, ami biztos el kell áztatni mindenkit, aki nincs velük. Az, hogy a kormány támogatottsága csökken, egészen addig nem baj a számukra, amíg nincs komoly ellenzéke. Ezért követnek el mindent, hogy az mszp-s liezon sulykolásával lejárassák az LMP-t. Számításuk abból a szempontból is helyes, hogy ezzel az érveléssel az ökopárt szocialistákkal szembeni ellenérzéseit és félelmeit is erősítik.

Az Orbán utáni romokat csak nagy erő felmutatásával lehet eltakarítani. A következő választás eredményeként a jelenlegi demokratikus ellenzéknek olyan pozíciókat kell szereznie, amellyel vissza tudja állítani a jogállamot. Valószínűleg ez egyedül egyiknek sem sikerülhet. Mindkettőnek alapos változáson kell átmennie. Az LMP-nek meg kell erősödnie, hogy a választók komolyan vegyék, az MSzP-nek pedig meg kell tisztulnia, le kell számolnia múltbéli bűneivel. Ezért szoktam baloldali barátaimnak azt mondani, hogy ne az LMP-t pisztergálják, hanem rakjanak rendet a szocialisták háza táján, különben Vitya örökké a nyakunkon marad.

Ez a bejegyzés nagyon izgi lesz, megígérem. Benyújtottam egy előterjesztést Pokorni polgármesternek. Most szóljanak hozzá!

Az önkormányzat működését szabályozó rendelet módosításáról van szó. Előre kell bocsátanom, hogy a Hegyvidéki önkormányzatnál érvényes szabályok sokkal demokratikusabbak az országos átlagnál. Ez elsősorban az átlagra nézve kínos, de azt mondhatom, hogy egyáltalán nem tartom szükségesnek az előírások teljes átírását. Mint a következőkből látni lehet, a kezdeményezés inkább kiigazítás, mint átalakítás.

A javaslat egyik célja, hogy a bizottsági tagoknak és a képviselőknek legyen elég idejük felkészülni az ülésekre. A jelenlegi szabályoknak megfelelően az előterjesztéseket pénteken küldik ki. A bizottsági ülések a hét elején, a testületi csütörtökön szokott lenni, így elég kevés idő marad a felkészülésre, konzultációra.

A másik törekvésünk az, hogy azok, akik érdeklődnek az önkormányzat működése iránt, kapjanak nagyobb lehetőséget arra, hogy megismerjék a testület elé kerülő anyagokat és véleményt mondhassanak róluk. Csak példaképpen említem, hogy a mostani szabályok szerint a rendelet-tervezeteket az ülést megelőzően az önkormányzat hirdetőtábláján kell közzétenni, de a honlapon nem. Ha javaslatunkat elfogadják, akkor nem csak az előterjesztéseket, hanem az ülések teljes jegyzőkönyvét is megtalálják az érdeklődők az önkormányzat oldalán.

Íme, az előterjesztés teljes szövege.

Előterjesztés

 

Tárgy: Javaslat Budapest XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat Képviselő-testületének Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 12/1995.(X.25.) Budapest Főváros XII. kerületi Önkormányzat rendelete módosítására

 

Az alábbiakban javaslatot teszek az SzMSz módosítására.

 

      1. §      A rendelet 12. §-a kiegészül a következő (4) bekezdéssel. „Amennyiben az előterjesztés tárgya önkormányzati rendelet módosítása, az előterjesztésnek a módosítani kívánt részek mellett tartalmaznia kell a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt rendelet teljes szövegét is.”

      2. §      A rendelet 15. § (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő mondat kerül: „A meghívót és az írásbeli előterjesztéseket úgy kell kézbesíteni, hogy azokat a képviselők és a meghívottak az ülés időpontját megelőzően legalább 8 munkanappal megkapják.”

      3. §      A rendelet 15. § (3) bekezdésének helyébe a következő mondat kerül: „A rendkívüli ülésre (14. § (4) bekezdés) a meghívót és az írásbeli előterjesztéseket úgy kell kézbesíteni, hogy azt a képviselők és a meghívottak az ülés időpontját megelőzően legalább 4 munkanappal megkapják.”

      4. §      A rendelet 15. § (4) bekezdése kiegészül a következő mondattal: „. A meghívót és az előterjesztéseket a kézbesítés napján az önkormányzat internetes honlapján (http://www.hegyvidek.eu/) is közzé kell tenni.”

      5. §      A rendelet 32. § (5) bekezdésének helyébe a következő szöveg kerül: „A rendelet-tervezetet a Polgármesteri Hivatal hirdetőtábláján 8 munkanapra közszemlére kell kifüggeszteni és a kerület honlapján is közzé kell tenni. A honlapon felületet kell biztosítani arra, hogy az érdeklődő polgárok észrevételeiket és javaslataikat közzétehessék és egymással megvitathassák. A beérkezett észrevételekről az előterjesztő tájékoztatást ad a Képviselő-testületnek, amely döntést hoz azok figyelembevételéről.

      6. §      A rendelet 33. § (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő mondat kerül: „A kihirdetett rendeletet a XII. kerületi „Hegyvidék” nevű újságban és a kerület honlapján is közzé kell tenni.„

      7. §      A rendelet 34. §-a kiegészül a következő (7) bekezdéssel: „A jegyzőkönyvet az üléstől számított 12 napon belül nyilvánosságra kell hozni a kerület honlapján.”

      8. §      A rendelet 46. § (2) bekezdésének helyébe a következő mondat kerül: „A bizottság ülését úgy kell összehívni, hogy a meghívót és az előterjesztéseket a tagok és a (4) bekezdésben meghatározott résztvevők az ülés időpontját megelőzően legalább 5 munkanappal megkapják.”

      9. §      A rendelet 50. §-a kiegészül a következő (4) bekezdéssel: „A bizottság üléseinek jegyzőkönyvét az üléstől számított 12 napon belül nyilvánosságra kell hozni a kerület honlapján.”

    10. §    A rendelet 3. sz. melléklete kiegészül a következő 6.21. ponttal: „Véleményezi az önkormányzat tulajdonában lévő gazdasági társaságok éves üzleti tervét és beszámolóját.”

    11. §    A rendelet 3. sz. melléklete kiegészül a következő 7.35. ponttal: „Véleményezi az önkormányzat tulajdonában lévő gazdasági társaságok éves üzleti tervét és beszámolóját.”

    12. §    A rendelet a kihirdetés napján lép hatályba.

 

 

Indokolás

 

Az SzMSz javasolt módosításainak (2.§, 3.§, 8.§) egyik célja, hogy a képviselőknek több időt biztosítsanak a testületi ülésre történő felkészülésre. Tekintettel arra, hogy a bevett szokás szerint a testületi ülések csütörtöki napon vannak, a rendelet eddigi szövege szerinti felkészülési idő nagyon szűk ahhoz, hogy a képviselők az előterjesztéseket szakértőikkel megvitathassák és érdemben felkészülhessenek, mert az előterjesztések kézbesítése és az ülések napja között 1-3 munkanap áll csak rendelkezésre.

A javaslatok (4.§, 5.§, 6.§, 7.§, 9.§)másik célja, hogy az érdeklődő polgárok számára több lehetőség legyen arra, hogy a döntések előkészítésébe beleszóljanak és megismerjék az előkészítés alatt lévő javaslatokat. Ezt a célt szolgálja, hogy a testületi ülések meghívói és az előterjesztések az ülést megelőzően megjelenjenek az önkormányzat honlapján és a tervezetekhez az oldal látogatói hozzászólhassanak. A képviselő-testület munkájának a választókkal történő megismertetése érdekében tartom szükségesnek az ülések jegyzőkönyveinek nyilvánosságra hozását a honlapon.

A rendeletalkotás előkészítésének könnyebb áttekinthetőségét kívánja biztosítani az a javaslat (1. §), mely szerint a rendeletek módosítására irányuló előterjesztések ne csupán a módosításokat, hanem a javasolt módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt teljes rendelet szöveget is tartalmazzák.

Az önkormányzat tulajdonában lévő gazdasági társaságok fölötti tulajdonosi ellenőrzés fokozására irányul az a javaslat (10.§, 11.§), mely szerint a Pénzügyi és a Tulajdonosi és Városfejlesztési Bizottság tárgyalja ezeknek a gazdasági társaságoknak az éves üzleti terveit és beszámolóit.

A könnyebb érthetőség kedvéért az előterjesztéshez csatolom a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt rendelet szöveget is.

 

Budapest, 2011. április 11.

 

                                                                                                    Sipos Péter

                                                                                                    képviselő

A módosítani javasolt hatályos rendeletet itt található. Kérem, akinek további javaslatai vannak, ossza meg velem.

Manapság, ha vállalkozókkal jön össze az ember, ritkán vidám a hangulat. A piaci visszaesés, a gazdaságpolitika cikk-cakkjai, az állami megrendelések visszafogása és a megnyert pályázati pénzek visszatartása mindennapos témák. Válság és kormányváltás idején ezek elég érthetőek, de most már azok közül is sokaknak is lefelé görbül a szájuk, akik a tavalyi választások előtt nagyon optimistán várták az új vezetés hivatalba lépését. A csoda – egyelőre – elmaradni látszik.

Van azonban egy számomra új elem is ezekben a beszélgetésekben. Nem egy cégtulajdonostól hallom, hogy ajánlatot kapott. Ezek az ajánlatok elég sajátosak, kicsit úgy hangzanak, mint valamely gengszteres filmben. A következő két példa talán jól illusztrálja, miről is van szó. Nem a médiatörvény miatt kötelező elhatárolódás miatt, de szeretném hangsúlyozni, hogy – bár informátoraim szavahihetőségét nincs okom kétségbe vonni – az állításokon felül semmilyen bizonyíték nincs az elmondottakra. Azt is le kell szögezni – hiszen bírósági ítélet mondta ki – hogy olyan, hogy FIDESZ-közeli cég, nincsen.

Az egyik vállalkozó egy cég tulajdonjogának megvásárlását tervezte. Mivel ő volt ez egyetlen pályázó, a megállapodás viszonylag egyszerű volt. A szerződések előkészítése és a hatósági hozzájárulások beszerzése közepette kereste meg egy ismeretlen, aki közölte vele, hogy másokat is érdekelne ez az akvizíció és azt javasolta, álljon el az üzlettől. Ismerősöm értetlenkedett. Arra a kérdésre, hogy vajon miért nem pályáztak ezek az érdeklődők is érdemi választ nem kapott Viszont tájékoztatták arról, hogy ha kitart szándéka mellett, megbánja. Emberünk nem hátrált meg. Kicsit szorong amiatt, hogy tényleg lesznek-e következmények, de kitart, mert abban reménykedik, hogy ilyen nem lehetséges.

A másik cégvezető hiába vár arra, hogy a megnyert állami megrendelések szerződéseit megkössék vele. Úgy hallja, hogy a tervezett beruházások azért nem kezdődtek meg, mert némelyek azon dolgoznak, hogyan lehetne a lezárt pályázatokat olyan cégeknek átjátszani, amelyek korábban nem is voltak jelen ezen a piacon. Az eddig készséges állami partnerei nem mernek vele nyíltan beszélni, tudtára adják, hogy nem a maguk urai. Viszont megjelent egy régen látott ismerős, aki ajánlatot hozott. Megnevezte azt az összeget, amiért a pályázatok megnyerhetőek, sőt újabb megrendelések is elérhetővé válnak. Mint ismerőm mondja, a jatt eddig sem volt ismeretlen számára, tudja jól, hogy a nagy állami megrendeléseknek ára van, de most előre kellene fizetni és irreálisan sokat. Erre nem hajlandó. A várható következmény az lesz, hogy szélnek kell ereszteni cégének dolgozóit.

Van olyan ügy is, amely nagyobb nyilvánosságot kapott. A villanyoszlopokra helyezett reklámfelületek kihelyezésének esetleges korlátozásának módja és körülményei azért érdekesek, mert ebben az esetben maga az állam, illetve az országgyűlés látszik besegíteni egy üzleti tranzakcióban a hozzá közelállóknak.

A borzalmas az egészben, hogy nem is nagyon vagyunk meglepve. Szörnyülködve meséljük egymásnak a történeteket és tehetetlenségünket hangoztatjuk. Tényleg semmit sem lehet tenni?