Ez a hétvége a tákolmányozás elleni megmozdulásokkal és kulturálódással telt.
Pénteken a sajtószabadságosokkal együtt fújoltuk az alaptörvény-gyárosokat. Miénk volt az egyetlen nemzetiszínű zászló.
Szombat este egy pihentagyú dán vígjátékot néztünk meg. Bár nem volt nagyon sok nevetnivaló benne, ismét megfigyelhettem, hogy a közönség – ha vígjátékra vesz jegyet – igyekszik minden poénon mulatni. A történetet nem lövöm le, de az megállapítható, hogy a dánoknak, vagy legalábbis a dán filmeseknek egészen extrém módon jár az agyuk. Rácsodálkoztunk, irigykedtünk. Hazafelé még egy kis tűzoltó-börtönőr tüntetésre beugrottunk a Kossuth térre.
Vasárnap LMP tüntetés a Vörösmarty téren. Szerintem ügyes volt. (A miénken kívül még három piros-fehér-zöld zászlót számoltam össze.) Aztán sajtófotó kiállítás a Nemzeti Múzeumban. Az idei mintha gyengébb lenne a megszokottnál. Este János király az Örkényben. Dürrenmatt írta át Shakespeare-t. Láthatjuk, hogy a hatalmasok a népet törpék gyülekezetének látják, csak akkor fordulnak ideig-óráig a zemberekhez, ha bajban érzik magukat. Aztán nyugodtan küldik őket a halálba. A Magna Charta is a nép akaratából születik, majd a trónus billegő lába alatt találja meg a végső rendeltetését, az egyensúly teremtését. Jó előadás, mondandója hatodik évszázada töretlenül érvényes.
