Manapság, ha vállalkozókkal jön össze az ember, ritkán vidám a hangulat. A piaci visszaesés, a gazdaságpolitika cikk-cakkjai, az állami megrendelések visszafogása és a megnyert pályázati pénzek visszatartása mindennapos témák. Válság és kormányváltás idején ezek elég érthetőek, de most már azok közül is sokaknak is lefelé görbül a szájuk, akik a tavalyi választások előtt nagyon optimistán várták az új vezetés hivatalba lépését. A csoda – egyelőre – elmaradni látszik.
Van azonban egy számomra új elem is ezekben a beszélgetésekben. Nem egy cégtulajdonostól hallom, hogy ajánlatot kapott. Ezek az ajánlatok elég sajátosak, kicsit úgy hangzanak, mint valamely gengszteres filmben. A következő két példa talán jól illusztrálja, miről is van szó. Nem a médiatörvény miatt kötelező elhatárolódás miatt, de szeretném hangsúlyozni, hogy – bár informátoraim szavahihetőségét nincs okom kétségbe vonni – az állításokon felül semmilyen bizonyíték nincs az elmondottakra. Azt is le kell szögezni – hiszen bírósági ítélet mondta ki – hogy olyan, hogy FIDESZ-közeli cég, nincsen.
Az egyik vállalkozó egy cég tulajdonjogának megvásárlását tervezte. Mivel ő volt ez egyetlen pályázó, a megállapodás viszonylag egyszerű volt. A szerződések előkészítése és a hatósági hozzájárulások beszerzése közepette kereste meg egy ismeretlen, aki közölte vele, hogy másokat is érdekelne ez az akvizíció és azt javasolta, álljon el az üzlettől. Ismerősöm értetlenkedett. Arra a kérdésre, hogy vajon miért nem pályáztak ezek az érdeklődők is érdemi választ nem kapott Viszont tájékoztatták arról, hogy ha kitart szándéka mellett, megbánja. Emberünk nem hátrált meg. Kicsit szorong amiatt, hogy tényleg lesznek-e következmények, de kitart, mert abban reménykedik, hogy ilyen nem lehetséges.
A másik cégvezető hiába vár arra, hogy a megnyert állami megrendelések szerződéseit megkössék vele. Úgy hallja, hogy a tervezett beruházások azért nem kezdődtek meg, mert némelyek azon dolgoznak, hogyan lehetne a lezárt pályázatokat olyan cégeknek átjátszani, amelyek korábban nem is voltak jelen ezen a piacon. Az eddig készséges állami partnerei nem mernek vele nyíltan beszélni, tudtára adják, hogy nem a maguk urai. Viszont megjelent egy régen látott ismerős, aki ajánlatot hozott. Megnevezte azt az összeget, amiért a pályázatok megnyerhetőek, sőt újabb megrendelések is elérhetővé válnak. Mint ismerőm mondja, a jatt eddig sem volt ismeretlen számára, tudja jól, hogy a nagy állami megrendeléseknek ára van, de most előre kellene fizetni és irreálisan sokat. Erre nem hajlandó. A várható következmény az lesz, hogy szélnek kell ereszteni cégének dolgozóit.
Van olyan ügy is, amely nagyobb nyilvánosságot kapott. A villanyoszlopokra helyezett reklámfelületek kihelyezésének esetleges korlátozásának módja és körülményei azért érdekesek, mert ebben az esetben maga az állam, illetve az országgyűlés látszik besegíteni egy üzleti tranzakcióban a hozzá közelállóknak.
A borzalmas az egészben, hogy nem is nagyon vagyunk meglepve. Szörnyülködve meséljük egymásnak a történeteket és tehetetlenségünket hangoztatjuk. Tényleg semmit sem lehet tenni?
