Sipos Péter blogja

Régi bon mot, mely szerint az üléspont határozza meg az álláspontot. Nincs egy éve, hogy a FIDESZ nagyjai azt mondták, ha hatalomra kerülnek, eltörlik a vagyonadót. Nos, kedves hegyvidékiek, a forradalom elhozta nektek a vagyonadó új formáját, a telekadót. Az eladósodott XII. kerület új pénzforrást keres, mert jövőre irdatlanul sok pénzt kell elővarázsolni. Nemcsak 2,1 milliárdot a MOM-Gesztenyéskert beruházásra, de még további 500 milliót is mindenféle kötelezettségre, a szokásos kiadásokon felül. Kell tehát a bevétel, jön a telekadó. (Nem is kevés, mert a négyzetméterenként fizetendő évi 200 Ft nem tűnik soknak, de egy 1.000 négyzetméteres teleknél ez már egyhavi átlagbérnek megfelelő összeg.)

Félreértés ne legyen, én egyetértek azzal, hogy a vagyonokat adóztassuk meg. Az LMP programjában is szerepelnek a következő mondatok: „A nagy értékű ingóságokra kivetett vagyonadót a 2010. évi XC. törvény eltörölte. Az LMP ezt némi korrekcióval helyreállítaná a korábbi állapotok szerint, illetve javasolja az adó hatálya alá vonni a nagy értékű ingatlanokat egy olyan keretben, amely kiküszöböli az Alkotmánybíróság által megszüntetett korábbi ún. luxusadó anomáliáit.” Az intézkedéssel tehát nincs bajom. Csak azzal, hogy más a szó és más a tett.

Arra kérem Fideszes képviselőtársaimat, azt azért ne mondják majd, hogy a választók erre is felhatalmazták őket. Pokorni polgármester és társai a választás előtt erről ugyanis egy árva szót sem szóltak.

Ma debütáltam a hegyvidéki önkormányzat leghosszabb nevű bizottsága (Összeférhetetlenségi és vagyonnyilatkozat-ellenőrző bizottság) elnökeként. A mi feladatunk, hogy megvizsgáljuk, minden képviselő és külsős bizottsági tag rendben leadta-e a vagyonnyilatkozatát (megállapítottuk, hogy rendben leadták) és ha ne adj’ Isten valamely képviselővel kapcsolatban összeférhetetlenség merülne fel, azt alaposan kivizsgáljuk.

Az ülés rövid, de alapos volt. A bizottság titkára akkurátusan előkészítette az aktákat és nyilvántartásokat, így könnyű dolgunk volt. Reméljük, később sem lesz sok teendőnk. Még arra is volt időnk, hogy megállapítsuk, a külsős bizottsági tagok vagyonnyilatkozatával kapcsolatos törvényi szabályozás meglehetősen zavaros. A törvény előírja, hogy bizonyos időközönként új nyilatkozatot kell leadni. A képviselők nyilatkozatait a mandátum megszűnését követő öt évig meg kell őrizni, míg a külsős bizottsági tagok korábbi nyilatkozatát az új leadásakor vissza kell adni. Ha tehát valamit vizsgálni kellene, akkor nincs a kezünkben viszonyítási alap, csak az aktuális vagyoni helyzetet mutató nyilatkozat. Vicces. Illetve értelmetlen.

(Ez a bejegyzés részben azért is született, mert Mikó képviselőtársam érdeklődött, vajon grafomán elnöke erről az eseményről is ír-e. Nem akartam rögtön az első alkalommal csalódást okozni.)

Nem szokásom előre elolvasni a kritikákat, de most úgy alakult, hogy színház előtt átfutottam a lengyel írónő darabjának Kamra-béli előadásáról írottakat. Nem értek egyet a műítészekkel, szerintem ügyesen színre vitt, érdekes darab, kitűnő szereplőkkel. A Cigányok után azt gondoltam, nem érdemes a Katonát favorizálni, de most szereztek egy jó pontot. Nem akarom elmesélni az elmesélhetetlent, tessék elmenni és megnézni. Különös élmény, amikor az ember könnyezve nevet és közben restelli, hiszen a szituáció inkább rémes-kínos, mint vicces. De az egész rendben van.

Megjelent az új alkotmány koncepciójának tervezete. Az egyik felkapott mondat szerint: „Alapvető emberi jogként minden ember életét, fogantatásától kezdve védelem illeti meg.” Sokan tartanak attól, hogy egy ilyen rendelkezés az abortusz tilalmához vezethet.

A vita kezdetén a következőt ajánlom férfitársaim szíves figyelmébe. Mi pasik, egyelőre nem vagyunk képesek gyermeket kihordani. Ahogy azt mondani szoktuk, a gyerekcsinálásból a miénk csak az élvezet. Ezért azt javaslom, hogy éppúgy, mint a terhességet, ezt a vitát is hagyjuk a csajokra. Higgyük el nekik, hogy okosan tudnak dönteni. Legfeljebb azok a hapsik kapjanak szót a disputában, akik életükben kizárólag gyermeknemzés céljából háltak asszonyukkal. Azt hiszem, nincsenek sokan. A többi kandúrnak pedig pofa be!

Egy barátunk kérte tanácsunkat, mert attól tart, a visszamenőleges 98%-os büntetőadó rá is vonatkozik. Kénytelenek voltunk az eddig csak hírből ismert törvényt alaposan elolvasni, de nem találtunk egyértelmű választ a kérdésére. Nem szeretnék senkit sem untatni a részletekkel, de nem tudom titkolni a jogszabály színvonala miatti elképedésemet.

Azon már nem lepődök meg, hogy némely mondatok hiányzó szavak, vagy központozás elmaradása miatt értelmetlenek. Az sem újdonság, hogy a norma készítői nem törekszenek más szabályok fogalomhasználatának átvételére annak ellenére, hogy így sokkal nehezebb a szöveg értelmezése, alkalmazása. Arról is hallottunk eleget, hogy utólag adóztatnak meg szerződéseken vagy törvényeken alapuló kifizetéseket. Most – nem is tudom miért – az döbbentett meg, hogy megítélt jövedelmei után adót kell fizetnie annak is, akit jogellenesen rúgtak ki a munkahelyéről, de a bíróság utólag neki adott igazat. Tehát egy törvény utólag jó erkölcsbe ütközőnek nyilvánítja azt a pénzt, amit a bíróság ítélt meg.

Tényleg nem értem, min csodálkozom. Hiszen magam hallottam Lázár János fideszes frakcióvezető öntudatos nyilatkozatát arról, hogy természetesen az ő általa fel nem vett, egyébként karitatív célra átutalt bizonyos jövedelmei után is adót kell majd fizetnie, mert azokra is vonatkozik a törvény. Mi ez, ha nem tudathasadás? Elfogadja a pénzt, de érzi, hogy ciki, befizeti karitatív célra, majd törvényt javasol, hogy leadózhassa? Csak azért, mert így Gyurcsány és Bajnai is az adó hatálya alá kerül? Félek, hogy ez már nem politikai, vagy erkölcsi, hanem orvosi kérdés.

Egy valódi történet következik. Bármelyikünkkel megeshet, vagy már megesett hasonló.

Egy ismerős családban történt. A szülők támogatni akarták gyermekük és párja lakásvásárlását, így – mivel tehették – a gyerekek pénzét kiegészítették. A vállalt vételár-részt a megbeszéltek szerint a fiatalok nevében az eladó bankszámlájára átutalták. Mivel törvényismerő és –tisztelő polgárok, és utána is jártak a szabályoknak, az ajándékozási aktust bejelentették az illetékügyekben eljáró APEH-nak abban a tudatban, hogy ez az ajándékozási forma a törvény szerint mentes az illeték alól. (Egészen pontosan a szabály úgy szól, hogy ha az ember lakást kap ajándékba, akkor illetéket kell fizetnie, ha – banki átutalással pénzt – akkor nem. Az adóhatóság honlapján pedig fellelhető egy tájékoztatás arról, hogy lakásvásárlás esetén illetékmentes az is, ha nem az ajándékozott, hanem az eladó számlájára utalják a pénzt.)

Vagy másfél év elteltével a gyermek kapott egy határozatot a hatóságtól, hogy tudomásul vették az ajándékozás tényét és megállapították, hogy nincs illetékfizetési kötelezettség, mert – egy idén bevezetett szabály szerint – az egyenes ági hozzátartozók megajándékozása illetékmentes. A gyermek élete párja azonban más tartalmú verdiktet kapott. Nála azt állapították meg, hogy az ajándék után illetéket kell fizetnie, mert a pénzt nem az ő számlájára, hanem az eladóéra utalták át.

Lett is nagy riadalom, hiszen nem két fillérről van szó. Kézenfekvő, hogy először a határozat előadóját kérdezték a döntés okáról. Őt szembesítették az APEH oldalán olvasható tájékoztatással, de az volt a válasz, hogy neki a jogszabályok szerint kell eljárnia, nem a weblapra kitett irományok alapján. További telefonok, de ahány APEH alkalmazott, annyi válasz. Most benyújtották a fellebbezést – ennek illetéke sem kevés – és rágják a körmüket. Hónapok múlva talán kiderül, hogyan dönt a magas hatóság. mert az nem kérdés, hogy kinek van igaza. De már a régi görögök is megmondták: „más a jog és más az igazság”

Az elmúlt napok egyik slágertémája a Költségvetési Tanács felszámolása. A téma engem személyesen is közelről érint, mert nagyobbik leányom éppen az első ágyúlövés előtti napon mondott fel a jelenlegi munkahelyén azért, hogy a jövő év elejétől Tanács apparátusába menjen dolgozni. Az ő helyzete megoldódott, mert gyorsan talált másik helyet magának, de ez az ország baján nem sokat segít.

A magyar társadalom gyorsan felejt és a közelmúltban hallott információk alapján formál véleményt. Ezért nem tűnik fölöslegesnek, ha felidézzük a Tanács rövid történetét. A story 2006-ban kezdődött, amikor egyértelművé vált, hogy a Gyurcsány-kormány trükkök sorával leplezte a kialakult hiányt és az intézkedések halogatását. A korra jellemző módon akkor a FIDESz olyan költségvetési tanács felállítását javasolta, amelynek nagyon erős jogosítványai vannak, lényegében vétójoga van a büdzsé kérdéseiben. (Az én véleményem az, hogy egy ilyen testület elvenné a kormány felelősségét és maga lenne a kabinet, ami nem helyes.) Az akkori kormánypártok ezt a javaslatot elvetették. Csak 2008-ban született meg a mai jogosítványokkal a Tanács. A saját apparátus segítségével gyorsan és szakszerűen tud véleményt alkotni költségvetést érintő ügyekben, ugyanakkor – legalábbis a megalakításkor ez volt a remény – a megkérdőjelezhetetlen tekintélyű tagok (őket a Köztársasági elnök, a Számvevőszék elnöke és az MNB elnöke jelöli) révén szakmai hitelességéhez sem férhet kétség. Hatása nem adminisztratív, véleményének nyilvánosságra hozásával gyakorol nyomást a kormányra, ha valamilyen ésszerűtlen, vagy a költségvetést veszélyeztető lépést lát.

Ez történt most is, amikor Kopits György elmondta hozzászólását a 2011-es költségvetéshez. Nem bánt kesztyűs kézzel a kormány előterjesztésével és felhívta a figyelmet számos ellentmondásra. Jellemző, és munkájuk dicséretére válik, hogy a „válságadóval” sújtott ágazatok tőle tudhatták meg, hogy a kormány még 2014-re is tervez különadókat.

A nemtelen bosszú sunyi módon kezdődött. Először egy „önálló” képviselői módosító indítványt nyújtottak be, mely el akarja vonni a Tanács apparátusának költségvetését, jelezve, hogy a FIDESz elégedetlen a nagyszájú Tanáccsal. Majd arról kezdtek beszélni, hogy nem a Tanáccsal van baj, de jobb helye is lehet annak a pénznek. Később aztán megtalálták a végső érvet: szerintük a jelenlegi megoldás drága és értelmetlen. Olyan Tanácsra van szükség, mely nem főállásúakból áll (a Számvevőszék elnöke és az MNB elnöke mellett a Köztársasági elnök által jelölt tudós ember lenne a tagja), nincs saját apparátusa, így olcsó, ugyanakkor sokkal erősebb jogosítványokkal rendelkezik, például vétójoga van.

A Tanács működését szabályozó törvény egyelőre nem változott, nincs is hír arról, hogy dolgoznának a módosításán. Ha minden így marad, lesz egy állami szervezet, amelynek nincs költségvetése, csak feladata. De valószínűleg készül az új szabály. Én két forgatókönyvet tudok elképzelni. Vagy úgy herélik ki az intézményt, hogy nem kap jogosítványt, vagy úgy, hogy kormányhű emberekkel rakják tele. Azt sajnos nem tudom elképzelni, hogy egy erős hatáskörű, független intézmény jöjjön létre, pedig most lenne rá a legnagyobb szükség.

Régi kedvencünk a Krétakör Nézőművészeti Főiskola c. előadása. Mindenkinek melegen ajánlom. Akárhányszor színházba megyünk, eszünkbe jut. Aki megnézi ezt a kis videót, megérti miért.

Akkor tanultam meg ezt a kifejezést, amikor - immáron lassan negyven éve – Kalocsán katonáskodtam. Kopaszok az újoncok voltak, és ha valamelyikünk nem engedelmeskedett az elöljárónak, került szóba a kopasz bátorság, mint a szemtelenség szinonimája.

Azt hiszem, ez a legenyhébb kifejezés, amivel a magán-nyugdíjpénztári befizetések körül kormányzati ámokfutást és más hasonló intézkedéseit (pl.: a patika tulajdonlás új szabályai) illetni lehet. Amennyire látom, az utóbbi napok eseményei sokaknál kiverték a biztosítékot. Egymást idegesítik az emberek azzal, hogy vajon nem a banki betétek elkonfiskálása lesz-e a következő lépés. Ha el lehetett venni a nyugdíjpénzeket, miért ne lehetne mást is. Ha a józan ész megáll, következik a beláthatatlan, az irracionális.

Azt már feladtam, hogy megértsem, mi lehet a gazdasági racionalitás a kormány lépései mögött. De az nagyon izgat, hogy vajon mit gondolnak ezek az emberek. Honnan veszik a bátorságot ahhoz, hogy minden korlátot túllépjenek? Mit gondolnak, meddig lehet ezt csinálni és mi lesz ennek az egésznek a vége? Jó lenne belelátni a fejükbe! Vagy inkább jobb nem tudni, mi van odabent?

A múlt héten tartotta második ülését az ősszel megválasztott XII. kerületi önkormányzat, melynek két LMP-s tagja is van. Íme, egy rövid tényszerű összefoglaló, kiegészítendő az azon melegében írt élménybeszámolót.

Napirend előtt két dolgot is fel kellett vetnünk. Az egyik az volt, hogy a testületi ülésre az eredetileg beharangozott időponthoz képest egy héttel később kerül sor, de semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kaptunk az ülés elmaradásáról és az új időpontról. A másik ügy, bár a szabályzat szerint elegendő három nappal a bizottsági ülések előtt kiküldeni a meghívót és az előterjesztéseket, de mivel hétfőn is vannak bizottsági ülések, az idő így kevés a felkészülésre. Jeleztük, hogy a szabályzat módosítását fogjuk kezdeményezni. Pokorni megértően hümmögött és kérte a hivatal jelenlévő képviselőit, hogy javítsanak az információáramláson.

Ezután zárt ülésen tárgyaltuk az első 5 napirendi pontot iskola és közalapítványok vezetőinek, felügyelő bizottsági tagoknak, valamint a külsős önkormányzati bizottsági tagoknak a megválasztását. A felügyelőbizottsági tagok megválasztásánál tartózkodtunk, mert elvártuk volna az egyeztetést és a jelöltek bemutatását. Ezt szóvá is tettük, amire Pokorni válasza az volt, hogy az egyeztetést már nem tudják pótolni, de a bemutatásként szívesen elküldi az önéletrajzukat, és kérte a hivatalt, hogy intézkedjen.

Következő pont a költségvetést módosítása volt. Itt egyrészt ki kellett pótolni 150 millió forintot a MOM Gesztenyéskert projekt miatt, a beruházás terveinek elkészítése során elkövetett hiba miatt. A projekt tervben megfeledkeztek a közművek kiváltásáról/áthelyezéséről, ezért forrást sem biztosítottak hozzá. Másrészt a Sportmax karbantartási/javítási munkáira kellett 30 milliós pótforrás. (Az eladósodás mértéke miatt nemmel szavaztunk.)

Ezt követően a szociális rendeleten (ellátottakat kedvezően érintő módon) változtattunk, a kutyatartásról szóló helyi rendeletet (mostantól a családi ház kertjében nem kell pórázon vezetni a kutyákat) és az önkormányzati bérlemények díjainak helyi szabályozását módosítottuk (ne kelljen minden évben rendeletet alkotni róla, ha nem változnak a díjak). Megszüntettünk egy közalapítványt, ami a beterjesztés szerint semmit nem csinált az elmúlt 4 évben, viszont pénzt sem költött, ezért a számláján lévő pénzt visszautaltuk az önkori költségvetésébe elkülönítve az alapítvány eredeti feladataira. Kérdésre kiderült, hogy nem volt kiadás, és az alapítvány rendelkezésére bocsátott 14 millió forint megvan. Ezért nem kötözködtünk tovább és az előzőekhez hasonlóan megszavaztuk ezt az előterjesztést is, ahogyan az ezt követő két szervezeti (a polgármesteri hivatal egységeinek átszervezése) módosítást is.

A kerület csatlakozott a spanyol El Camino zarándokúthoz hasonló országos Magyar Zarándokút  (csak azért nem adom meg a linkjét, mert a gépem szerint veszélyes :-) az oldal látogatása)  kezdeményezéshez. Az előterjesztés szerint „a Magyar Zarándokút Egyesület kezdeményezésére 2009-ben elkezdődött a spanyolországi El Camino-hoz hasonló hálózati jelleggel működő, a hazai kulturális hagyományokon alapuló zarándokút létrehozása, mely hazai szakrális helyeket érintve, Esztergom és Siklós-Máriagyűd között kerül kialakításra. A tervek szerint 2011-ben kerül hivatalosan megnyitásra a Hegyvidéken is keresztülvezető zarándokút.„Ehhez tartozik még, hogy egy, a Normafánál lévő volt iskolát zarándokszállásként biztosítunk. Önkormányzati tulajdonban marad, csak átalakítjuk, felújítjuk. Itt megkérdeztük, hogy ez mennyibe fog kerülni (az egyesületi hozzájáruláson 20ft/lakos = 1,7 millión felül). A polgármester elmondása szerint semennyibe, mert nagyrészt az egyesület többi tagjának befizetései és pályázati források útján biztosítják a költségeket. A választ elfogadva megszavaztuk az előterjesztést. (A kisördög mondatja velem: remélem, tényleg sokan végigkutyagolnak az úton és nem pénzkidobásra/kinyúlásra megy ki a dolog)

Ezután a kerület egyik eddig névtelen területét Sota Rusztaveliről, a „grúz Petőfiről” neveztük el, akinek szobra már áll a téren. 

Következett két ingatlan (egyikben könyvesbolt üzemel, a másikat raktárhelyiségnek használja egy cég) lejárt bérleti szerződésének meghosszabbítása. Itt megint ”kekeckedtünk”, és megkérdeztük, hogy miért nem hirdetjük meg, az szocialista képviselő pedig arra volt kíváncsi, hogy az egyik ingatlannál, miért 10 évre kötünk szerződést, amikor a bevett gyakorlat az 5 év? A válasz szerint mindkét esetben hosszabb ideje ők bérlik az ingatlant, és mindkét bérlő vállalta a korábbinál magasabb bérleti díj fizetését. A böszörményi úti Szkíta könyvesbolt bérlője a bérleményt egybenyitotta mellette lévő saját ingatlanával, ami megnehezítené a kiadást. A Kiss János altábornagy utcai raktárat pedig azért vehetik 10 évre bérbe, mert a bérlő a megemelt bérleti díj mellett jelentős felújításokat kíván végezni az ingatlanon. Mivel az ajánlott bérleti díjak piaci árak voltak, a válaszok is elfogadhatóak, ezért megszavaztuk ezt is.

Két ingatlan (a volt SOTE óvoda a kútvölgyi úton és szabadsághegyi fogas megállónál lévő Match melletti közterület) eladásra kínálásáról is döntöttünk. Kifogásoltuk, hogy az előterjesztéshez nem kaptunk meg az értékbecslést, azt csak külön kérésre küldték meg nekünk. Kértük, hogy a jövőben hasonló esetekben az előterjesztésekhez csatolják a szakértői anyagokat. A Kútvölgyi úti ingatlant nyílt versenytárgyaláson ingatlanszakértő által megállapított árról induló licittel, a másikat „zártkörű versenyeztetés útján” az ingatlanszakértő által kalkulált áron verik dobra. A zártkörű értékesítés indoka az, hogy a KSZT kötelező telekegyesítést ír elő a telekre a szomszédos telekkel. Az ingatlanok értékbecsléseit az általunk felkért szakértők is korrektnek tartották. Ezeket az előterjesztéseket is megszavaztuk.

Az előző testület májusban döntött arról, hogy 1,2 milliárd forint értékben kötvényt bocsát ki, mert úgy gondolják, hogy most számos ingatlant lehetne jó áron megvenni. A koncepció szerint a megvásárolt ingatlanok építési szabályzat szerinti besorolását az önkormányzat szükség esetén megváltoztathatná és így az ingatlanokat jobb áron, nyereséggel adhatná el. A mostani ülésnek formálisan csak arról kellett döntenie, hogy a kötvények lejegyzésére beérkezett banki ajánlatok közül melyiket fogadjuk el. A szocikkal együtt kikeltünk a javaslat ellen, mert szerintünk a spekuláció veszélyes, nem garantálható, hogy a hitel évi 60-70 milliós kamatát és az árfolyamkockázatot kezelni tudjuk és lesz annyi haszon az ingatlanokon, hogy ezekre fedezetet nyújtson. Ráadásul már enélkül is nagy az adósság (az idei 17 milliárdos bevételhez képest 3,5 milliárd). Érveinkre érdemi választ nem kaptunk. A testület többsége a Volksbank ajánlatát elfogadta.

Utolsó napirendi pontként került elő a Jobbik pártiroda kedvezményes díjjal való bérletének kérelme. Elmondtam, hogy szerintem ez ütközik a jogegyenlőség elvével, és az Alkotmánybíróság is kimondta, hogy az önkormányzatok által a kimondottan a pártoknak nyújtott kedvezményes helyiségbérlet bérlet jogellenes. A válaszban a polgármester elmondta, hogy az önkormányzat minden non-profit szervezet (ideértve a pártokat is) számára megállapított kedvezményes díjat állapított meg. (A rendelet az adott házban a helyiségre érvényes közös költséget veszi alapul, és a bérleti díjat annak 5%-kal növelt értékében határozza meg). Pokorni hozzá tette még, hogy a politikának ugyan rossz a renoméja, de azért nem kellene külön büntetni a pártokat. Nem győzött meg, nemmel szavaztam.

A húsz – köztük sok fajsúlyos – napirend megtárgyalása két óra alatt lement. Ha nem járatjuk annyit a szánkat, mi is korábban kaptunk volna vacsorát. Nekem nem ártana egy fogyókúra.