Az elmúlt napok egyik slágertémája a Költségvetési Tanács felszámolása. A téma engem személyesen is közelről érint, mert nagyobbik leányom éppen az első ágyúlövés előtti napon mondott fel a jelenlegi munkahelyén azért, hogy a jövő év elejétől Tanács apparátusába menjen dolgozni. Az ő helyzete megoldódott, mert gyorsan talált másik helyet magának, de ez az ország baján nem sokat segít.
A magyar társadalom gyorsan felejt és a közelmúltban hallott információk alapján formál véleményt. Ezért nem tűnik fölöslegesnek, ha felidézzük a Tanács rövid történetét. A story 2006-ban kezdődött, amikor egyértelművé vált, hogy a Gyurcsány-kormány trükkök sorával leplezte a kialakult hiányt és az intézkedések halogatását. A korra jellemző módon akkor a FIDESz olyan költségvetési tanács felállítását javasolta, amelynek nagyon erős jogosítványai vannak, lényegében vétójoga van a büdzsé kérdéseiben. (Az én véleményem az, hogy egy ilyen testület elvenné a kormány felelősségét és maga lenne a kabinet, ami nem helyes.) Az akkori kormánypártok ezt a javaslatot elvetették. Csak 2008-ban született meg a mai jogosítványokkal a Tanács. A saját apparátus segítségével gyorsan és szakszerűen tud véleményt alkotni költségvetést érintő ügyekben, ugyanakkor – legalábbis a megalakításkor ez volt a remény – a megkérdőjelezhetetlen tekintélyű tagok (őket a Köztársasági elnök, a Számvevőszék elnöke és az MNB elnöke jelöli) révén szakmai hitelességéhez sem férhet kétség. Hatása nem adminisztratív, véleményének nyilvánosságra hozásával gyakorol nyomást a kormányra, ha valamilyen ésszerűtlen, vagy a költségvetést veszélyeztető lépést lát.
Ez történt most is, amikor Kopits György elmondta hozzászólását a 2011-es költségvetéshez. Nem bánt kesztyűs kézzel a kormány előterjesztésével és felhívta a figyelmet számos ellentmondásra. Jellemző, és munkájuk dicséretére válik, hogy a „válságadóval” sújtott ágazatok tőle tudhatták meg, hogy a kormány még 2014-re is tervez különadókat.
A nemtelen bosszú sunyi módon kezdődött. Először egy „önálló” képviselői módosító indítványt nyújtottak be, mely el akarja vonni a Tanács apparátusának költségvetését, jelezve, hogy a FIDESz elégedetlen a nagyszájú Tanáccsal. Majd arról kezdtek beszélni, hogy nem a Tanáccsal van baj, de jobb helye is lehet annak a pénznek. Később aztán megtalálták a végső érvet: szerintük a jelenlegi megoldás drága és értelmetlen. Olyan Tanácsra van szükség, mely nem főállásúakból áll (a Számvevőszék elnöke és az MNB elnöke mellett a Köztársasági elnök által jelölt tudós ember lenne a tagja), nincs saját apparátusa, így olcsó, ugyanakkor sokkal erősebb jogosítványokkal rendelkezik, például vétójoga van.
A Tanács működését szabályozó törvény egyelőre nem változott, nincs is hír arról, hogy dolgoznának a módosításán. Ha minden így marad, lesz egy állami szervezet, amelynek nincs költségvetése, csak feladata. De valószínűleg készül az új szabály. Én két forgatókönyvet tudok elképzelni. Vagy úgy herélik ki az intézményt, hogy nem kap jogosítványt, vagy úgy, hogy kormányhű emberekkel rakják tele. Azt sajnos nem tudom elképzelni, hogy egy erős hatáskörű, független intézmény jöjjön létre, pedig most lenne rá a legnagyobb szükség.
