Egy valódi történet következik. Bármelyikünkkel megeshet, vagy már megesett hasonló.
Egy ismerős családban történt. A szülők támogatni akarták gyermekük és párja lakásvásárlását, így – mivel tehették – a gyerekek pénzét kiegészítették. A vállalt vételár-részt a megbeszéltek szerint a fiatalok nevében az eladó bankszámlájára átutalták. Mivel törvényismerő és –tisztelő polgárok, és utána is jártak a szabályoknak, az ajándékozási aktust bejelentették az illetékügyekben eljáró APEH-nak abban a tudatban, hogy ez az ajándékozási forma a törvény szerint mentes az illeték alól. (Egészen pontosan a szabály úgy szól, hogy ha az ember lakást kap ajándékba, akkor illetéket kell fizetnie, ha – banki átutalással pénzt – akkor nem. Az adóhatóság honlapján pedig fellelhető egy tájékoztatás arról, hogy lakásvásárlás esetén illetékmentes az is, ha nem az ajándékozott, hanem az eladó számlájára utalják a pénzt.)
Vagy másfél év elteltével a gyermek kapott egy határozatot a hatóságtól, hogy tudomásul vették az ajándékozás tényét és megállapították, hogy nincs illetékfizetési kötelezettség, mert – egy idén bevezetett szabály szerint – az egyenes ági hozzátartozók megajándékozása illetékmentes. A gyermek élete párja azonban más tartalmú verdiktet kapott. Nála azt állapították meg, hogy az ajándék után illetéket kell fizetnie, mert a pénzt nem az ő számlájára, hanem az eladóéra utalták át.
Lett is nagy riadalom, hiszen nem két fillérről van szó. Kézenfekvő, hogy először a határozat előadóját kérdezték a döntés okáról. Őt szembesítették az APEH oldalán olvasható tájékoztatással, de az volt a válasz, hogy neki a jogszabályok szerint kell eljárnia, nem a weblapra kitett irományok alapján. További telefonok, de ahány APEH alkalmazott, annyi válasz. Most benyújtották a fellebbezést – ennek illetéke sem kevés – és rágják a körmüket. Hónapok múlva talán kiderül, hogyan dönt a magas hatóság. mert az nem kérdés, hogy kinek van igaza. De már a régi görögök is megmondták: „más a jog és más az igazság”
