Akkor tanultam meg ezt a kifejezést, amikor - immáron lassan negyven éve – Kalocsán katonáskodtam. Kopaszok az újoncok voltak, és ha valamelyikünk nem engedelmeskedett az elöljárónak, került szóba a kopasz bátorság, mint a szemtelenség szinonimája.
Azt hiszem, ez a legenyhébb kifejezés, amivel a magán-nyugdíjpénztári befizetések körül kormányzati ámokfutást és más hasonló intézkedéseit (pl.: a patika tulajdonlás új szabályai) illetni lehet. Amennyire látom, az utóbbi napok eseményei sokaknál kiverték a biztosítékot. Egymást idegesítik az emberek azzal, hogy vajon nem a banki betétek elkonfiskálása lesz-e a következő lépés. Ha el lehetett venni a nyugdíjpénzeket, miért ne lehetne mást is. Ha a józan ész megáll, következik a beláthatatlan, az irracionális.
Azt már feladtam, hogy megértsem, mi lehet a gazdasági racionalitás a kormány lépései mögött. De az nagyon izgat, hogy vajon mit gondolnak ezek az emberek. Honnan veszik a bátorságot ahhoz, hogy minden korlátot túllépjenek? Mit gondolnak, meddig lehet ezt csinálni és mi lesz ennek az egésznek a vége? Jó lenne belelátni a fejükbe! Vagy inkább jobb nem tudni, mi van odabent?
