Sipos Péter blogja

Ma elugrottam a háziorvosomhoz, mert kezdett kiürülni a házi patika. A doki rendelője a Kútvölgyi kórház járóbeteg részlegén van. Már egy korábbi hasonló látogatáskor feltűnt, hogy valamilyen beléptető rendszert készülnek telepíteni. Most ez elkészült és működik. Leírom, mi a dolgok menete.

A rendelő halljában sorszámot kell szerezni a masinából. Mivel nem mindenkinek egyértelmű, hogy melyik menüpontot kell választani, van ott egy segítő, aki útbaigazítja a kedves beteget. A páciens ezt követően, amikor látja a sorszámát a kijelzőn, odafárad a hallban lévő négy pult valamelyikéhez, ahol a szolgálatos hölgyek titokzatos dolgokat rögzítenek a számítógépen. Ha ez megvan, irány a beléptető kapu, amelyen a sorszámon lévő vonalkód leolvasása után lehet áthaladni. Mivel sokan nem értik, mi a teendő, itt is van valaki, aki segít. A szakrendelőkben új sorszámot kap az ember. A legtöbb esetben az első sorszám csak arra jó, hogy az új sorszámhoz jutás sorrendjét szabályozza. A kilépés csak akkor lehetséges, ha a rendelőben is leolvassák a vonalkódot. Akkor viszont már nincs idő vacakolni, húsz perc alatt el kell hagyni az intézményt.

A rendszer bizonyára nagyon hatékony. A sorszámosztás-adatrögzítés mindössze 6-8 embert igényel. Őket állítólag a kórházi osztályokról vezényelték át. Ott valószínűleg nem volt rájuk szükség. A fizetésük havi egy-másfél milliónál nem lehet több.  A számítógépek, kijelzők, kapuk biztosan kijöttek néhány millióból. Csak tudnám, miért mondják, hogy az egészségügyben munkaerő és pénzhiány van?

Ilyen címekkel kaptunk az elmúlt hónapokban az önkormányzattól szép színes szagos (nagyon finom nyomda-illatú) könyveket. A legutóbb megkapott kötetből megtudhattam, például hogy fekvőrendőrökkel csökkentik az autók sebességét és azt is, hogy nagy sikere volt a Zebrafest-nek szerte a világban. Megtudhatjuk a kiadványból, hogy hol vannak most fizető parkoló övezetek és mennyi a tarifájuk, de azt is, hogy mely buszok végállomásai vannak a kerületben. Csupa időtálló, hasznos információ, melyet más forrásból nem tudhat meg az egyszerű halandó.

Hasonlóan nélkülözhetetlen a többi kötet is. Biztos vagyok abban, hogy minden hegyvidéki háztartásban rendszeresen forgatják ezeket a kiadványokat. Ha például nem tudom, hogyan óvjam meg gyermekeim fogazatának épségét, vagy azt, mikor van mise a farkasréti mindenszentek plébániában, csak előkapom a megfelelő füzetet, és már meg is van a válasz.

Nem vagyok járatos a nyomdai árak területén, de azt gondolom, egy kiadvány-példány előállítási költsége legalább 50 Ft. Ha mind a 30 ezer háztartásba szántak belőlük, akkor a nyomdai számla összesen elérhette a 6 milliót. A terjesztés és a szerzőknek, szerkesztőknek fizetett honorárium költségével együtt a kiadás legalább 10 millió lehetett. Ez egy kis falu éves költségvetése. Hiába, a XII. kerület az ország egyik leggazdagabb települése, itt futja ilyesmire.

Ma – szombat lévén – kitelepültünk egy kis választási propagandára a biopiachoz. Ez a népszerű műintézmény sokáig a MOM Kultúrház kertjében, kis pavilonokban kapott helyet, de amikor megkezdődött a MOM-Gesztenyéskert projekt, áthelyezték a Jagelló út mellé, a Kongresszusi Központ parkolójába.

A piacfelügyelők eléggé rigorózusan fogadtak bennünket és igyekeztek minél távolabb tartani bennünket a piactól. Így is elég jól tudtuk terjeszteni anyagainkat. Sajnos mindenki nagyon sietett, beszélgetni senki sem akart, pedig szívesen hallgattam volna a vásárlók véleményét.

Készültünk az alkalomra és külön szóróanyagot készítettünk a beruházásról és arról, hogy a fejlesztés hogyan érintheti a piac jövőjét. Egyszerűbb, ha idemásolom.

Ki döntsön? Ők, vagy Ön? Tessék választani!

A Fidesz a nyolcvanas években divatos „társadalmi vita” fogalmát lecserélte a „nemzeti konzultációra”. De hogy is néz ki a „konzultáció” a Pokorni Zoltán vezette 12. kerületi önkormányzatnál?

A MOM-Gesztenyéskert beruházás finanszírozására a kerület 2009-ben 10 millió Euró, (mai árfolyamon 2,8 milliárd Forint) összegű, kötvényt bocsátott ki és 900 millió Forint EU-s támogatást vesz igénybe. A kötvény törlesztését 2017-ben kell kezdeni, addig „csak” az évi 130 milliós kamatot kell fizetni. Hogy legyen miből törleszteni az objektum egy részének koncesszióba, más részének bérbeadásával az Önkormányzat működési bevételre kíván szert tenni. Azért, hogy a beruházás rentábilis legyen, az ökopiacra – nem hivatalos információk szerint – több mint 100 millió Forintot akarnak terhelni. Ennyi pénzt a piac soha sem tud kitermelni!

Az uniós támogatás feltétele, hogy egy ún. Integrált Városfejlesztési Stratégiát (ISV) kell készíteni. Az EU azt is kötelezővé teszi, hogy a stratégia tervét meg kell ismertetni a lakossággal, nyilvánosan meg kell vitatni. A támogatás elnyerése érdekében 2008. május elején Pokorni polgármester ezt gyorsan "elrendezte". Az akkori hosszú hétvége előtti délután tették föl az internetre az ISV egy csonkított, gazdasági adatok nélküli változatát – azt is kitartó újságírói követelésre. Az ünnep utáni első munkanapon a vitán kevesebb, mint tucatnyian vettek részt. Többségük még ezt a töredékes dokumentumot sem ismerte.

A ma érvényes Stratégiát 2009-ben, éppen egy évvel később fogadták el. Úgy, hogy a képviselők által megkapott előterjesztést nem hozták nyilvánosságra. A jegyzőkönyvi kivonatban is csak az szerepel, hogy az előterjesztést elfogadták. Ki, mit mondott? Ugyan kit érdekel?

Az önkormányzat 10 millió eurós adósságba verte magát egy beruházás miatt, melynek szükségességét nyilvánosan meg sem vitatták.

Az LMP programja az, hogy ÖN DÖNT!

A Fidesz gyakorlata, hogy Ő DÖNT! Tegnap Mitnyan György, ma Pokorni, holnapután másik vezér, ha ezt hagyják a választók!

Az LMP követeli, hogy hozzanak nyilvánosságra a beruházással kapcsolatos minden lényeges adatot és azt is, hogy milyen jövőt szánnak a biopiacnak! Az LMP programja, hogy vonják be a döntésekbe a polgárokat.

Az LMP elkötelezett a gazdálkodói mezőgazdasági piacok, a környezetkímélő és a biotermékeket kínáló piacok mellett. A megalomán beruházás tönkreteszi az ökopiacot. Az LMP szerint olyan biopiacra van szükség, ami hosszú távon fenntartható.

Ne (v)egyen meg mindent, amit az orra elé nyomnak! Van választék, Lehet Más!

Egyébként mindenkinek ajánlom, hogy keresse fel az építkezést. A Sirály utca alsó része helyén egy legalább három emelet mély gödör tátong. Amennyire megértettem a tervet, ide több szinten különféle szolgáltató egységek kerülnek. Nagyvonalú tervek. Sok pénzbe kerülnek. Nekem az is fáj, hogy belepusztul a park egy része is. Most már kétfelől is harapdálják szegény Gesztenyéskertet. Az Alkotás utca felől a Sportmax és a Kongresszusi Központ, a másik végén az új beruházás. Azt mondják, ez utóbbi nagyon környezetbarát létesítmény lesz. Vajon a fák mit gondolnak erről?

A kerületi választási megállapodás minden induló párt polgármesterjelöltjének 30 perces megszólalási lehetőséget biztosít a Hegyvidék TV-ben. Van-e valaki, aki ezt az adót nem ismeri? Anyukáméknak olyan kábeltévé előfizetésük van, mellyel ez csatorna is fogható. Elmondása szerint esténként egy ájtatos pap unalmas műsora megy, a maradék időben a Pokorni polgármester nyilatkozik, felavat, vagy átad. Hát ide csöppentem be egy fél óra erejéig.

A főszerkesztő asszony, aki a beszélgetőtársam volt, azt kérte, hogy ne bíráljam a jelenlegi kerületi vezetést, hanem azt mondjam el, mit szeretnék csinálni, ha megválasztanak. Ezt a szempontot azután a riport közben is igyekezett érvényesíteni. Amikor például a nyilvánosság fontosságáról beszéltem, és azt ecseteltem, hogy nem vonják be a lakosokat a kerület ügyeibe, közbevetette, hogy bárki bármikor bármiről érdeklődhet a polgármesteri hivatalban és el lehet menni a fogadóórákra is. Láthatóan nem értettük meg egymást, de azt hiszem ez nem elsősorban az én hibám.

Azt gondolom, sok fontos dolgot el tudtam mondani. Egy kis technikai malőr azért történt. Másnap hívtak, hogy az első néhány perc felvétele rossz lett. Mielőtt bárki politikai okokra gyanakodna, ez a bemutatkozó rész volt, amikor még nem bíráltam a mostani főnökséget. Újra be kellett menni, természetesen ugyanabban a ruhában, hogy a kedves néző ne foghasson gyanút. Mivel csak 4-5 percnyi felvételről volt szó, úgy gondoltam, elég fél órát befizetnem a parkolóórába. De a technikus nemcsak az első felvételt rontotta el, de most még el is késett. A Centrum Parkoló Rendszer Kft. vastagabb lett 4.500 forinttal. (10.30-ig fizettem be, 5 perc türelmi idő van, 10.37-kor már jött is a Mikulás.) Amúgy is a bögyömben vannak, de most már nem lesz kegyelem. Nagyon kíváncsi vagyok, ebből, mennyi jut az önkormányzatnak. Rövidesen megtudjuk. Megtudjuk?

Az index minapi híre (index.hu/belfold/budapest/2010/09/21/a_fogaz_dolgozott_majd_tobb_hetre_kikapcsoltak_a_gazt/) jutatta eszembe a nyári emlékeket. A környékünkön több házban is elzárta a gázt a Gázművek. Azt mondták, hogy a házakba bevezető vezetékek szivárognak, életveszély van. Amíg nem történik meg a csere, nincs szolgáltatás. Se melegvíz, se sütés-főzés, se fűtés.

Ilyenkor tervet kell készíttetni a cserére, azt jóvá kell hagyatni a Gázművekkel, majd jöhet a földmunka és a szerelés, majd a kész vezeték műszaki átvétele. Ha minden simán megy, két-három hónap alatt meg is van. Hogy addig mi van a lakókkal? Ki a fenét érdekel?

A dolog azért egy kicsit egyszerűbb. Valahogy mindig előkerül egy mérnök, aki fel tudja gyorsítani az engedélyezést, egy kivitelező, aki elintézi, hogy hamar átvegyék az új csövet. Néhány tízezer forintért heteket lehet spórolni.

Oktondi fejemben motoszkál egy kézenfekvő lehetőség. Mi lenne, ha a vezetékeket egy átalánydíj fejében rendszeresen ellenőriznék, és ha kezdődő, kisebb szivárgást észlelnek, betartható határidőn belül előírják a csövek cseréjét. Nem zárják el a gázt azonnal, csak akkor, ha a határidőig nem történik meg a csere. Szerintem működőképesebb és fogyasztóbarát eljárás.

Tudom, azt még ki kell dolgozni, hogy ebben az esetben kit kell megkenni, mert anélkül biztosan nem megy. De nyugi, erre biztosan lesz megoldás.

Kedvenc reggeli rádióműsoromban (Kelj fel Jancsi! Rádió Q, FM 99,5) harmadik napja az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a 2002 és 2010 között és különösen 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértéseket vizsgáló albizottságában történtekről van szó. 

A szólavinát a főbíró vasárnapi nyilatkozata indította el. Baka András szerint „ha a vizsgálóbizottságok összetételét, eljárását, a bizottságnak más hatalmi ághoz való viszonyát nem szabályozza törvény, akkor fennáll annak a veszélye, hogy tevékenysége túlterjeszkedik lehetséges kompetenciáján. A vizsgálóbizottságok tevékenysége a közérdekű problémák feltárásának és a politikai felelősség parlamenti megállapításának nélkülözhetetlen színterei, ugyanakkor rendkívül rossz, a jogállami értékekkel ellentétes gyakorlat indulhat el, ha konkrét bírósági döntéseket egy másik hatalmi ág megkérdőjelez, felülvizsgál. Az Alkotmánybíróság több alkalommal is leszögezte, hogy "nincsen az Országgyűlésnek alárendelt hatalmi ág s egyik hatalmi ág sem vonhatja el a másik jogosítványait"

A főbíró ugyanakkor hozzáfűzte azt is: „léteznek olyan eszközök, módszerek, amelyekkel az igazságszolgáltatás működése során elkövetett hibák, jogsértések hatékonyan feltárhatók. Magyarországon el kell gondolkodni, hogy a rendelkezésre álló eszközök elégségesek-e, ezeket megfelelően használták-e, illetve a megerősítésükön. Ha egy parlamenti testület az igazságszolgáltatás tevékenységével kapcsolatban általános érvényű megállapításokat tesz, jelenségekre, tendenciákra hívja fel a figyelmet, akkor azt a bírósági vezetőknek szakmai szempontból komolyan kell venniük, az ebből adódó tanulságokat le kell vonniuk. Az azonban szintén jogállami követelmény, hogy mindenkor kizárólag az igazságszolgáltatáson belül folyhatnak le az egyes bírákat, bírósági ügyeket érintő vizsgálatok, születhetnek meg az ezekkel kapcsolatos döntések. Ellenkező esetben sérülnek a hatalmi ágak elválasztásának és a bírói függetlenségnek az európai értékei.” www.stop.hu/articles/article.php

De mi is történt ebben a bizottságban? A bizottság nevéből eredő feladata, hogy kivizsgálja, az állam milyen törvénysértéseket követett el az elmúlt nyolc évben. (Sajátos – szerintem rossz – mellékíze van annak, hogy a bizottság tagja Gaudi Nagy Tamás, aki ügyvédként és jogvédőként aktív részese volt az eseményeknek és Révész Máriusz, akit 2006. október 23-án a rendőrök véresre vertek.) Eddig kizárólag a 2006. őszén történtekkel foglalkoztak. Az akkori tüntetések résztvevőit, a rendőri túlkapások elszenvedőit és a rendőrség vezetőit hallgatták meg. (Az ülések jegyzőkönyvei megtalálhatók:www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_biz.keret_frissit)

A szeptember elsején megtartott ülésen először a Jobbik képviselője, majd a jelenlévő FIDESz-es honatyák vetették fel, hogy rendőrökén túl vizsgálni szükséges az ügyészek és a bírók tevékenységét is. Szerintük az ügyészek és a bírák sorozatosan törvénytelenségeket követtek el. Gaudi Nagy „politikusbűnözők, rendőrbűnözők, ügyészbűnözők és bíróbűnözők”-ről beszélt. Révész Máriusz és Gulyás Gergely szerint „fel kell vetni az ügyészi alkalmasságokat” és „megfontolandó, hogy annak a bírónak, bírónőnek egyébként van-e helye, van-e keresnivalója a bíróságon, ha utána mondjuk az ügyek 90 százalékában az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezik”.

A rádióműsorban a vita arról folyt, hogy megalapozott-e a főbíró aggodalma, sérti-e a bizottság tevékenysége a hatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos elvét. A betelefonáló hallgatók többsége szerint ez a fontos jogelv sérül, ha a parlamenti képviselők bele akarnak avatkozni a bíróságok munkájába. A megszólaló Takács Albert volt igazságügyi miniszter állásfoglalása ennél árnyaltabb. Szerinte a hatalmi ágak szétválasztásának elvét akkor fenyegetné veszély, ha a politikusi bírálatot tettek követnék és retorzió érné azokat a bírákat, akik a képviselőknek nem tetsző ítéleteket hoznak.

Nem értek egyet a volt miniszterrel. Ő is említette, számomra is nyilvánvaló, hogy az elhangzó bírálatok orientálják a bírókat. Ha nem is követik a szavakat tettek, a nyomásgyakorlás egyértelmű és szerintem teljesen ellentétes a demokrácia alapvető elveivel.

Súlyos a felelőssége azoknak, akik emellett szó nélkül mennek el.

Mint korábban említettem, fiam barátnője nagy fába vágta a fejszéjét, boltot nyit. Vén fejemmel már sok mindent láttam, tapasztaltam, de most el vagyok képedve a bonyolult szabályok tömegétől, melyek egy ilyen vállalkozás feltételeit meghatározzák.

Az adózási szabályok dzsungelében egy átlagember biztosan elvész. Adva van egy ruházati üzlet, ahol a két tulajdonos felváltva áll a pult mögött. Nos, nem mindegy, hogy milyen minőségükben szolgálják ki a vevőket. Ha alkalmazottként, munkaidejükben teszik ezt, másként adóznak, mint akkor, ha tulajdonosként kínálják a portékát. Így aztán szigorúan vezetni kell a jelenléti ívet, hogy az arra tévedő hatósági ember világosan láthassa, kivel is áll szemben. De előírás van arra is, hogy kötelező munka- és tűzvédelmi oktatáson részt venniük. Nem elég, hogy saját jól felfogott érdekükben vigyáznak a saját testi épségükre és arra, hogy ne gyulladjon ki a bolt, erre még jogszabály is kötelezi őket, no meg hatósági ember is akad, aki ezt ellenőrzi.

A kedvencem az az előírás, mely kötelezi az üzlet tulajdonosát arra, hogy működési engedélyt kérjen az önkormányzattól. A szabály szerint nem csak arra kell engedély, hogy milyen árut forgalmazhat, de a nyitva tartási időt is pontosan be kell jelenteni és be is kell tartani. Mintha nem a saját érdeke lenne az üzlet tulajdonosának, hogy a kiírt időben nyitva legyen. Számomra természetes, hogy nem megyek vissza egy olyan üzletbe, melynek az ajtaját rendszeresen zárva találom. De érdekeimet a hatóság is megvédi. Büntetéssel sújtja a boltos, ha nincs nyitva a meghirdetett időben, de akkor is, ha előzetes bejelentés nélkül meghosszabbítja a nyitva tartási időt. Bírság jár, ha a zárási idő után vevőt engednek az üzletbe. Jöjjön vissza holnap! Mit képzel, ki-be járkálgatunk?

A rendszerváltás után hivatalban volt valamennyi kormány azt ígérte, hogy eltörli az ilyen életidegen szabályokat. Eddig ez egyiknek sem sikerült. Vajon a kétharmados fülkeforradalom erre is kiterjed?

Alig lehet szavazatszámlálókat találni. Megértem, nem nagy élmény hajnali 5-től este 11-ig összezárva lenni négy idegennel. Ráadásul maga a feladat sem nagy kihívás, meglehetősen monoton. A XII. kerületben 55 szavazókör van, ennyi helyre tudnánk embereket küldeni. Most csak 3 jelentkező akadt. Biztosan megnyugtatóbb lenne, ha minden szavazókörben lennének embereink, de talán nem vagyok túl optimista, ha abban bízom, hogy nem kockáztatunk sokat. Nem hiszem, hogy egy teljes bizottság hajlandó lenne csalni.

Akik tavasszal LMP színekben részt vettek a szavazatszámlálásban, sok színes történetet meséltek. Íme, néhány szemelvény.

„Egy ismerősöm, aki 4 éve SZDSZ-es delegált volt, javasolta, hogy vállaljam be a mozgóurnát a jobbikossal, az vicces dolog :D megfogadtam a tanácsát, végül is minek üljek 6-19-ig egy teremben, legalább kimozdulok egy kicsit.

Ez a mozgóurnás 3 óra volt a legizgalmasabb. A jobbikos bizottsági taggal 10 címet 800 méter hosszú szakaszon 3 óra alatt jártunk végig, mert nem bírta befogni a pofáját. Amikor visszaértünk, nagyon csodálkoztak a többiek, hogy mi tartott eddig... Néhol persze az öregek is elkezdtek dumálni, nem 1-2 perc lett volna szabadulni tőlük, de ezzel a fazonnal... amikor az öregek leszavaztak (vagy akár már előtte), mindenhol büszkén közölte, hogy ő jobbikos, meg hozzátette, hogy én LMP-s vagyok, aztán elkezdte osztani az észt. Nagyon ki akarta húzni belőlük az állásfoglalásukat, ami persze sikerült is. Ha pártot nem is mondtak feltétlenül, de az oldal kiderült. Bár olyan néni is volt, aki mondta magától, amikor kimentem volna a szobából, hogy nyugodtan tudjon X-elni... aszongya, nincs mit titkolnia, természetesen fidesz. Ezt díjazta a csávó nagyon... jól elbeszélgettek, eléggé hosszasan. No meg a többiek nagy részével is, lehetett szidni a rohadt komcsikat meg a cigányokat a többséggel...
Ráadásul gátlástalanul leste is a szavazást. Az öregek ugye nem nagyon bújtak függöny mögé a saját lakásukban, úgyhogy lehetett lesni. Volt egy bácsi, kimentünk az előszobába, amíg ő leült szavazni, de ez az ajtóban visszafordult, és nézte. Megállapította, hogy a papír bal oldalára szavazott, tehát rohadt komcsi. Mondtam, hogy jó, ez nem a te embered, hagyd békén... mondja, hogy jó, persze... aztán ugatott ott is vagy 20 percig. Kicsit felb...ta a 94 éves bácsi idegeit a végére. Én mondjuk már a szavazólap kitöltése előtt tudtam, hogy itt nem lesz meg a nagy egyetértés, mert a bácsi személyijében szerepelt az apja neve, ami nem hangzott túl magyarosan:-) (neki már magyarosítva van a családneve, a keresztneve pedig Gyula, így nem jönne rá az ember). Gondoltam, hogy valahogy szólni kéne ennek a faroknak, hogy ne nagyon agitáljon, mert nem fog bejönni, de nem tudtam, hogy mondhatnám meg neki anélkül, hogy olyat közlök vele, amihez semmi köze. Aztán látta úgyis a szavazatot... Meg jellemző módon a bácsi jól megpakolt könyvespolcáról is azt szúrta ki egyből, hogy ott van Graves-től a Jézus király, meg van egy könyv a Moszadról is. Valami olyasmit mondott, hogy látom, jó széles érdeklődése van... hát mi a jó életért ne lehetne két ilyen könyv egy embernél, pláne ha sokszáz más is van???”

„Bp. I. ker. 9. szavazókörben voltam tag. Életemben először. Érdekes, néha unalmas, fárasztó volt.
Ami nagyon jó élmény volt: elég hamar levettem, hogy ez egy összeszokott csapat (mint utóbb kiderült négy választást együtt számláltak már). Jobbikos kollegina (jogi és logikai kompetenciáiban "C kategóriás") és én voltunk az új hús. Egészen egyszerűen: normális emberek dolgoztak együtt, tudták a dolgukat, mindegy volt, hogy mi a pártállása egyikünknek, v. másikunknak, tudtunk sztorizgatni... Szerintem így kellene előre mozdítani dolgokat ( gyorsan és pontosan dolgoztunk, 3/4 10-kor már a Nagymező utcában fulladoztam a füsttől). Vidámság azért itt is akadt: MSZP-s delegált (35-40 közötti srác) eléggé fáradt volt. Úgy f8-8 körül (reggel) kiment a WC-be. Telt-múlt az idő... Mi többiek elkezdtünk aggódni, úgyhogy 9 körül felderítő útra indultam. Barátunkat az egyik WC-n ülve találtam, letolt gatyával, félrebillentett fejjel szundikált, magát szelíd hortyogással álomban tartva. Többieket tájékoztattam (nehezen tudtam hangos röhögési ingeremet halk kuncogásba fojtani), hogy nincs életveszély. Egyhangúlag határozatot hoztunk arról (jegyzőkönyv nem készült :-) ), hogy hagyjuk tovább pihenni ébredjen fel, ha itt az ideje.”

Hát így megy ez.

Valamikor réges-régen az én drágám és Sándor Erzsi színjátszóköri tagok voltak a KISZ Központi Művészegyüttesben. Verseket mondtak, gyerekműsorokban szerepeltek, kisebb darabokat adtak elő. Később elváltak útjaik, csak ritkán találkoznak. Az én kedvesem a közgázon folytatta tovább - amit nagyon jól tett, mert ott ismertük meg egymást  - Erzsi a színművészetire ment. Valamiért nem jött össze neki ez a pálya, mert egy idő után a rádióban kötött ki és most is ott dolgozik.

Néhány napja a Facebookon meghívót kaptunk tőle egy előadásra. A Salto Mor(t)ale Társulattal (saltomortale.hu/) a Lüzisztrate átiratát adják elő a Gozsdu udvarban. Ma este megnéztük őket. Szellemes, ügyes előadás, erősen aktualizált szöveggel. Az eredeti történetben az athéni nők – ahogyan az prűdül mondják – a házastársi együttlét megvonásával büntették a Spártával húsz éve háborúzó férjeiket és elérték, hogy végre újra béke legyen. A szabadszájú, zenés átirat a honi háborús politikai légkört hasonlítja a valódi véres háborúhoz és azt sugallja, hogy ha a nők vennék a fáradságot és jobban beleszólnának a dolgokba, nem itt tartanánk.

Azon kívül, hogy jól éreztük magunkat és élveztük a darabot, még az is megfogott bennünket, hogy Sándor Erzsi, aki évtizedek óta nem játszik színpadon, milyen ragyogóan játszott és irányította a többieket. Elmondása szerint nagyon be volt tojva, de ez nem látszott. Kedves kortársak, lehet, érdemes, újrakezdeni, újat próbálni!

A Népszabadság is kiszúrta, hogy a tavaszi plakátjaink kerültek fel a hirdetőfelületekre. Szellemeskedve mondhatnánk, hogy környezetvédő lelkünk nem engedte a sok drága papírt kidobni, de nyilvánvalóan nem erről van szó.

A kampány során sok mindent meg lehet oldani lelkesedéssel és takarékosan, de plakátot, újságot, szórólapot nem nyomtatnak ingyen. A párt tagsága nem képes jelentős összegű adományokra, a szimpatizánsainkkal sem éreztetjük, hogy nem csak erkölcsi támogatásukra van szükségünk. Igaz, tavasszal azért közel 20 millió forint gyűlt össze, amikor nyilvános koldulásba kezdtünk. De ebben az ügyben nagy a szemérmesség, pedig ismert a mondás az üres tarisznyáról. A népekben is van egyfajta ellenérzés: minek adjanak, kapnak a pártok eleget a költségvetésből. Nem titok, hogy ebben az évben az LMP 120 milliót kap az államtól. De a két idei kampány pedig 300 milliónál is többe fáj. A különbözet adomány és adósság. Egyelőre az utóbbi a nagyobb.

Többen, többféle módon próbálkoztak már az LMP-nél adománygyűjtéssel, egyelőre nem átütő sikerrel. A nagy adományozók két okból sem látnak fantáziát ennek a pártnak a támogatásában. Egyfelől jól tudják, hogy nem várhatnak ellenszolgáltatást, másfelől az adományhoz adniuk kell a nevüket. Mind a kettő ellentétes a honi szokásokkal és az utóbbi miatt sokan tartanak attól, hogy állami megrendelésektől eshetnek el, ha velünk jóban vannak.

A nagytőkére szerintem nem számíthatunk. Maradnak a kisebb adományok, sok embertől. Csak rá kell ébreszteni a népet arra, hogy a politika is egyfajta szolgáltatás, ha azt akarják, hogy érdekeiket képviselje valaki, akkor annak pénzben is kifejezhető ára van.