Mint korábban említettem, fiam barátnője nagy fába vágta a fejszéjét, boltot nyit. Vén fejemmel már sok mindent láttam, tapasztaltam, de most el vagyok képedve a bonyolult szabályok tömegétől, melyek egy ilyen vállalkozás feltételeit meghatározzák.
Az adózási szabályok dzsungelében egy átlagember biztosan elvész. Adva van egy ruházati üzlet, ahol a két tulajdonos felváltva áll a pult mögött. Nos, nem mindegy, hogy milyen minőségükben szolgálják ki a vevőket. Ha alkalmazottként, munkaidejükben teszik ezt, másként adóznak, mint akkor, ha tulajdonosként kínálják a portékát. Így aztán szigorúan vezetni kell a jelenléti ívet, hogy az arra tévedő hatósági ember világosan láthassa, kivel is áll szemben. De előírás van arra is, hogy kötelező munka- és tűzvédelmi oktatáson részt venniük. Nem elég, hogy saját jól felfogott érdekükben vigyáznak a saját testi épségükre és arra, hogy ne gyulladjon ki a bolt, erre még jogszabály is kötelezi őket, no meg hatósági ember is akad, aki ezt ellenőrzi.
A kedvencem az az előírás, mely kötelezi az üzlet tulajdonosát arra, hogy működési engedélyt kérjen az önkormányzattól. A szabály szerint nem csak arra kell engedély, hogy milyen árut forgalmazhat, de a nyitva tartási időt is pontosan be kell jelenteni és be is kell tartani. Mintha nem a saját érdeke lenne az üzlet tulajdonosának, hogy a kiírt időben nyitva legyen. Számomra természetes, hogy nem megyek vissza egy olyan üzletbe, melynek az ajtaját rendszeresen zárva találom. De érdekeimet a hatóság is megvédi. Büntetéssel sújtja a boltos, ha nincs nyitva a meghirdetett időben, de akkor is, ha előzetes bejelentés nélkül meghosszabbítja a nyitva tartási időt. Bírság jár, ha a zárási idő után vevőt engednek az üzletbe. Jöjjön vissza holnap! Mit képzel, ki-be járkálgatunk?
A rendszerváltás után hivatalban volt valamennyi kormány azt ígérte, hogy eltörli az ilyen életidegen szabályokat. Eddig ez egyiknek sem sikerült. Vajon a kétharmados fülkeforradalom erre is kiterjed?
