Alig lehet szavazatszámlálókat találni. Megértem, nem nagy élmény hajnali 5-től este 11-ig összezárva lenni négy idegennel. Ráadásul maga a feladat sem nagy kihívás, meglehetősen monoton. A XII. kerületben 55 szavazókör van, ennyi helyre tudnánk embereket küldeni. Most csak 3 jelentkező akadt. Biztosan megnyugtatóbb lenne, ha minden szavazókörben lennének embereink, de talán nem vagyok túl optimista, ha abban bízom, hogy nem kockáztatunk sokat. Nem hiszem, hogy egy teljes bizottság hajlandó lenne csalni.
Akik tavasszal LMP színekben részt vettek a szavazatszámlálásban, sok színes történetet meséltek. Íme, néhány szemelvény.
„Egy ismerősöm, aki 4 éve SZDSZ-es delegált volt, javasolta, hogy vállaljam be a mozgóurnát a jobbikossal, az vicces dolog :D megfogadtam a tanácsát, végül is minek üljek 6-19-ig egy teremben, legalább kimozdulok egy kicsit.
Ez a mozgóurnás 3 óra volt a legizgalmasabb. A jobbikos bizottsági taggal 10 címet 800 méter hosszú szakaszon 3 óra alatt jártunk végig, mert nem bírta befogni a pofáját. Amikor visszaértünk, nagyon csodálkoztak a többiek, hogy mi tartott eddig... Néhol persze az öregek is elkezdtek dumálni, nem 1-2 perc lett volna szabadulni tőlük, de ezzel a fazonnal... amikor az öregek leszavaztak (vagy akár már előtte), mindenhol büszkén közölte, hogy ő jobbikos, meg hozzátette, hogy én LMP-s vagyok, aztán elkezdte osztani az észt. Nagyon ki akarta húzni belőlük az állásfoglalásukat, ami persze sikerült is. Ha pártot nem is mondtak feltétlenül, de az oldal kiderült. Bár olyan néni is volt, aki mondta magától, amikor kimentem volna a szobából, hogy nyugodtan tudjon X-elni... aszongya, nincs mit titkolnia, természetesen fidesz. Ezt díjazta a csávó nagyon... jól elbeszélgettek, eléggé hosszasan. No meg a többiek nagy részével is, lehetett szidni a rohadt komcsikat meg a cigányokat a többséggel...
Ráadásul gátlástalanul leste is a szavazást. Az öregek ugye nem nagyon bújtak függöny mögé a saját lakásukban, úgyhogy lehetett lesni. Volt egy bácsi, kimentünk az előszobába, amíg ő leült szavazni, de ez az ajtóban visszafordult, és nézte. Megállapította, hogy a papír bal oldalára szavazott, tehát rohadt komcsi. Mondtam, hogy jó, ez nem a te embered, hagyd békén... mondja, hogy jó, persze... aztán ugatott ott is vagy 20 percig. Kicsit felb...ta a 94 éves bácsi idegeit a végére. Én mondjuk már a szavazólap kitöltése előtt tudtam, hogy itt nem lesz meg a nagy egyetértés, mert a bácsi személyijében szerepelt az apja neve, ami nem hangzott túl magyarosan:-) (neki már magyarosítva van a családneve, a keresztneve pedig Gyula, így nem jönne rá az ember). Gondoltam, hogy valahogy szólni kéne ennek a faroknak, hogy ne nagyon agitáljon, mert nem fog bejönni, de nem tudtam, hogy mondhatnám meg neki anélkül, hogy olyat közlök vele, amihez semmi köze. Aztán látta úgyis a szavazatot... Meg jellemző módon a bácsi jól megpakolt könyvespolcáról is azt szúrta ki egyből, hogy ott van Graves-től a Jézus király, meg van egy könyv a Moszadról is. Valami olyasmit mondott, hogy látom, jó széles érdeklődése van... hát mi a jó életért ne lehetne két ilyen könyv egy embernél, pláne ha sokszáz más is van???”„Bp. I. ker. 9. szavazókörben voltam tag. Életemben először. Érdekes, néha unalmas, fárasztó volt.
Ami nagyon jó élmény volt: elég hamar levettem, hogy ez egy összeszokott csapat (mint utóbb kiderült négy választást együtt számláltak már). Jobbikos kollegina (jogi és logikai kompetenciáiban "C kategóriás") és én voltunk az új hús. Egészen egyszerűen: normális emberek dolgoztak együtt, tudták a dolgukat, mindegy volt, hogy mi a pártállása egyikünknek, v. másikunknak, tudtunk sztorizgatni... Szerintem így kellene előre mozdítani dolgokat ( gyorsan és pontosan dolgoztunk, 3/4 10-kor már a Nagymező utcában fulladoztam a füsttől). Vidámság azért itt is akadt: MSZP-s delegált (35-40 közötti srác) eléggé fáradt volt. Úgy f8-8 körül (reggel) kiment a WC-be. Telt-múlt az idő... Mi többiek elkezdtünk aggódni, úgyhogy 9 körül felderítő útra indultam. Barátunkat az egyik WC-n ülve találtam, letolt gatyával, félrebillentett fejjel szundikált, magát szelíd hortyogással álomban tartva. Többieket tájékoztattam (nehezen tudtam hangos röhögési ingeremet halk kuncogásba fojtani), hogy nincs életveszély. Egyhangúlag határozatot hoztunk arról (jegyzőkönyv nem készült :-) ), hogy hagyjuk tovább pihenni ébredjen fel, ha itt az ideje.”
Hát így megy ez.
