Ma elugrottam a háziorvosomhoz, mert kezdett kiürülni a házi patika. A doki rendelője a Kútvölgyi kórház járóbeteg részlegén van. Már egy korábbi hasonló látogatáskor feltűnt, hogy valamilyen beléptető rendszert készülnek telepíteni. Most ez elkészült és működik. Leírom, mi a dolgok menete.
A rendelő halljában sorszámot kell szerezni a masinából. Mivel nem mindenkinek egyértelmű, hogy melyik menüpontot kell választani, van ott egy segítő, aki útbaigazítja a kedves beteget. A páciens ezt követően, amikor látja a sorszámát a kijelzőn, odafárad a hallban lévő négy pult valamelyikéhez, ahol a szolgálatos hölgyek titokzatos dolgokat rögzítenek a számítógépen. Ha ez megvan, irány a beléptető kapu, amelyen a sorszámon lévő vonalkód leolvasása után lehet áthaladni. Mivel sokan nem értik, mi a teendő, itt is van valaki, aki segít. A szakrendelőkben új sorszámot kap az ember. A legtöbb esetben az első sorszám csak arra jó, hogy az új sorszámhoz jutás sorrendjét szabályozza. A kilépés csak akkor lehetséges, ha a rendelőben is leolvassák a vonalkódot. Akkor viszont már nincs idő vacakolni, húsz perc alatt el kell hagyni az intézményt.
A rendszer bizonyára nagyon hatékony. A sorszámosztás-adatrögzítés mindössze 6-8 embert igényel. Őket állítólag a kórházi osztályokról vezényelték át. Ott valószínűleg nem volt rájuk szükség. A fizetésük havi egy-másfél milliónál nem lehet több. A számítógépek, kijelzők, kapuk biztosan kijöttek néhány millióból. Csak tudnám, miért mondják, hogy az egészségügyben munkaerő és pénzhiány van?
