Valamikor réges-régen az én drágám és Sándor Erzsi színjátszóköri tagok voltak a KISZ Központi Művészegyüttesben. Verseket mondtak, gyerekműsorokban szerepeltek, kisebb darabokat adtak elő. Később elváltak útjaik, csak ritkán találkoznak. Az én kedvesem a közgázon folytatta tovább - amit nagyon jól tett, mert ott ismertük meg egymást - Erzsi a színművészetire ment. Valamiért nem jött össze neki ez a pálya, mert egy idő után a rádióban kötött ki és most is ott dolgozik.
Néhány napja a Facebookon meghívót kaptunk tőle egy előadásra. A Salto Mor(t)ale Társulattal (saltomortale.hu/) a Lüzisztrate átiratát adják elő a Gozsdu udvarban. Ma este megnéztük őket. Szellemes, ügyes előadás, erősen aktualizált szöveggel. Az eredeti történetben az athéni nők – ahogyan az prűdül mondják – a házastársi együttlét megvonásával büntették a Spártával húsz éve háborúzó férjeiket és elérték, hogy végre újra béke legyen. A szabadszájú, zenés átirat a honi háborús politikai légkört hasonlítja a valódi véres háborúhoz és azt sugallja, hogy ha a nők vennék a fáradságot és jobban beleszólnának a dolgokba, nem itt tartanánk.
Azon kívül, hogy jól éreztük magunkat és élveztük a darabot, még az is megfogott bennünket, hogy Sándor Erzsi, aki évtizedek óta nem játszik színpadon, milyen ragyogóan játszott és irányította a többieket. Elmondása szerint nagyon be volt tojva, de ez nem látszott. Kedves kortársak, lehet, érdemes, újrakezdeni, újat próbálni!
