Sipos Péter blogja

A korábbi bejegyzésemben felvetett ötletet, hivatalos formában is beterjesztettük. Íme.

                         Budapest XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat

                         Püspöki Gábor és Sipos Péter helyi képviselők

                                                                     A Képviselő–testület nyilvános ülésének anyaga

                                                                     /SZMSZ 17. § (1) bek./

 ELŐTERJESZTÉS

a Budapest XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat Képviselő-testülete ülésére

Tárgy: A Budapest XII. kerület Mátyás király út 53. alatti zarándokház ideiglenes megnyitása a hegyvidéki erdőben meghúzódó hajléktalanok számára

Tisztelt Képviselő-testület!

Az elmúlt hónapokban – elsősorban egyes belvárosi kerületek és a főváros intézkedései nyomán – érezhetően megnőtt a hegyvidéki erdőkben meghúzódó hajléktalanok száma. Az erdőben lakó emberek elérhetetlenek az őket ellátni szándékozó szervezetek számára. A szabad ég alatt élők megfelelő gondoskodás és szállás hiányában különösen veszélyeztetetté válnak a hideg téli hónapokban.

A Budapest XII. kerület Mátyás király út 53. alatti épület a Budapest XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat tulajdona. Az épületet ebben az évben újítottuk fel és adtuk át. Jelenlegi rendeltetése a Magyar Zarándok út zarándokszállása. Az épület kihasználtsága alacsony, legtöbbször üresen áll.

A hajléktalanok helyzetének átfogó rendezéséig, életük és egészségük megóvása érdekében átmeneti intézkedésekre van szükség. Ésszerűnek látszik, hogy az Önkormányzat tulajdonában lévő épületet megnyissuk előttük annak érdekében, hogy ne fagyjanak meg az erdőben.

Tisztelt Képviselő-testület! Fentiekre figyelemmel javasoljuk az alábbi határozati javaslat elfogadását.

Határozati javaslat:

A Képviselő-testület feladatának tekinti, hogy megoldást találjon a kerület közterületein fedél nélkül élő polgártársaink téli időszakra történő átmeneti elhelyezésére, ezért

-          felkéri a Polgármestert, sürgősen vizsgálja meg annak lehetőségét és feltételeit, hogy az Önkormányzat tulajdonát képező, Budapest XII. kerület Mátyás király út 53. alatti, jelenleg zarándokszállás rendeltetésű épületet átmenetileg a környékbeli erdőkben meghúzódó hajléktalanok elszállásolásának céljára vegyük igénybe. A megoldás feltételeinek kidolgozása és megvalósítása érdekében vegye fel a kapcsolatot a Magyar Zarándokút Egyesülettel és a Budapesten működő hajléktalanellátó szervezetekkel.

-          felhatalmazza a Polgármestert, hogy az ideiglenes hajléktalanszállás kialakítása, megnyitása és üzemeltetése érdekében szükséges megállapodásokat még a tél beállta előtt megkösse és az épületet a hajléktalanellátó szervezet ideiglenes használatába adja.

-          felkéri a Polgármestert, hogy az ügyben megtett intézkedéseiről a legközelebbi testületi ülésen számoljon be.

(Döntéshozatal módja: egyszerű többség)

Budapest Hegyvidék, 2011. október 20.

 

                                                   Püspöki Gábor                 Sipos Péter

                                                     képviselő                        képviselő

Ennyi. A fejleményekről majd beszámolok.

Csak az ellenzéki hírforrásokból értesülhettünk arról, hogy az amerikai diplomácia ismét feddésben részesítette Szeretett Vezetőnket. A tengeren túl nem először aggódnak a demokrácia hazai állapota miatt.

A kormánypropaganda hallgat a kritikáról, vagy cáfolja azt. Hogy valami nem stimmel, azt csak onnan sejthetjük, hogy az utóbbi időben egyre több, az Egyesült Államok nagykövete, vagy annak családja által elkövetett disznóságra derül fény. A lejárató kórusba érdekes hangok is bekapcsolódnak. A „Hegyvidék – Több mint kerület” facebook oldalon például a következő írás jelent meg néhány napja:

Rendszeresen ismétlődő jelenség, hogy a Budakeszi úti buszsávban egy amerikai zászlós fekete limuzin és egy kísérő, kék lámpás Audi söpör le, fittyet hányva a KRESZ szabályaira. Szerintetek ki ülhet az autóban?

1. Eleni Tsakopoulos Kounalakis amerikai nagykövet, aki siet befizetni a Zugligeti úti rezidencia előtt továbbra is jogtalanul elkerített közterület foglalási díját.

2. Brad Pitt, aki egész éjjel fegyvereket hatástalanított, ezért késésben van a saját zombifilmjének forgatásáról.

3. Kovács Sándorné „Icuka”, nyugdíjas kerületi pedagógus, aki a Virányosi Iskolába viszi két unokáját reggelente.

Édes, ugye? Hogy is mondaná Virág elvtárs? Csapásokat adunk és csapásokat kapunk. Az oldal ügybuzgó szerzői tudják a dolgukat, visszavágnak az amerikai imperialistáknak. Nem szeretnék most a helyükben lenni!

Manapság, amikor a híradások tele vannak a hajlék nélküliek üldözésének híreivel, már az is örömmel tölti el az embert, ha legalább a szűkebb pátriája mentes az ilyen eseményektől. Nem vagyok a téma ismerője, de azt hiszem, a Hegyvidék akaratán kívül most inkább a fedél nélküliek befogadója lett. Sokan azok közül, akiket hatósági eszközökkel kiűznek a városból, a hegyekben keresnek menedéket. Meglehet, az erdő elrejti az üldözöttet, de így eltűnik a segíteni szándékozók szeme elől is, arról nem beszélve, hogy a hegyen sokszor 5-10 fokkal hidegebb van, mint a házak között. Félek, sokan fagynak meg ezen a télen a Hegyvidéken.

Néhány hete – több tízmilliós felújítást követően – adták át a Magyar Zarándokút legújabb zarándokszállását a Svábhegyen. A forgalom egyelőre gyér, a ház jobbára üresen áll az erdő közepén. Eretnek gondolat, hogy a hideg téli éjszakákra megnyissuk a hajléktalanok számára?

Önnek, kedves olvasóm, mi a véleménye?

Végre lezajlott a várva várt látogatás. Hűségesebb olvasóim talán még emlékeznek afeletti morgolódásomra, hogy milyen nehéz volt megszervezni ezt a MOM Kulturális Központ hűtését és fűtését ellátó csodaszerkentyű megismerését szolgáló vizitet. Most a képviselő-testület környezetvédelmi bizottsága vette kezébe a szervezést. A mozgósítás nem volt túl sikeres, mert a várt tíz helyett csak hárman jelentünk meg.

A kivitelező Thermowatt munkatársainak lelkesedését nem törte meg az érdeklődők kis létszáma. Az eljárás és a berendezés nagyrészt a cég szabadalmán alapul, ezért úgy mutogatták a masinájukat, mint édes gyermeküket. Engem mindig megfog ez a fajta lelkesültség és úgy gondolom, ebben az esetben van ok a büszkeségre.

Megkísérlem röviden összefoglalni a látottakat, de szükségesnek tartom előrebocsátani, hogy az alábbiakban nem szakszerű ismertetőt, hanem laikus beszámolót olvashatnak. Akit a téma technikai része jobban érdekel, keresse a THERMOWATT vezetőit. Biztos vagyok a készséges fogadtatásban.

A berendezés feladata a MOM Kulturális központ és a Sirály utca alá megépített Larus Rendezvényközpont hűtése és fűtése. A gépek – hőszivattyúk segítségével – igény szerint elvonják, vagy beviszik a meleget az épületekbe. Az újdonság az egészben az, hogy télen a szükséges hőmennyiséget a Jagelló utca alatt húzódó közcsatornában elfolyó szennyvízből nyerik. A számítások szerint nagy hidegben az általában 15-17 C^o-os szennyvizet akár 10 fokkal is lehűtheti a rendszer. Nyáron az elvont meleg a szennyvizet melegíti.  A hozzáértők szerint a csatorna lentebbi részein, néhányszáz méterrel arrébb a szennyvíz hőmérséklete a normális szintre áll vissza. Az egész rendszer automatizált. Az ügyeletes üzemeltető internetes kapcsolattal, laptopján keresztül követi a berendezések állapotát, hiba esetén riasztást kap. A kisebb eltéréseket távirányítással tudja korrigálni. A helyszínre csak akkor kell kiszállni, ha valamilyen dugulás van, vagy egy részegység cserére szorul. Ilyen probléma elsősorban a szennyvízszűrővel lehet, mert ott fordulhat elő, hogy egy nagyobb kő, vagy más oda nem illő darab tönkre tesz valamit.

Számomra meglepő volt, hogy a Csatornázási Művek a szennyvíz hőjének hasznosítása fejében térítést kér. Ez részben érthető, hiszen a berendezés beavatkozik a csatornarendszer normális működésébe, ugyanakkor furcsa is, mert az elvont hő voltaképpen értéktelennek tűnő melléktermék. A kivitelező megállapodást kötött az FCSM-mel a budapesti szennyvízrendszerből kinyerhető hő kizárólagos hasznosítására.

A beszélgetés során hosszasan elmélkedtünk azon, hogy kinek mennyire éri meg egy ilyen berendezést létesíteni. Amennyire megértettem, pontos számítás nincs rá, de becslés szerint – a mai árakat alapul véve – a berendezés üzemeltetési költségei legalább 10%-kal alacsonyabbak, mint a hagyományos gázfűtésé, illetve légkondicionálásé. Ugyanakkor a beruházási ráfordítások magasabbak. Arra jutottunk, hogy a társadalomnak érdekében áll az alacsonyabb energiafelhasználásból eredő kisebb környezet-terhelés honorálása. Ezt a célt szolgálhatná az ilyen jellegű beruházások támogatása, vagy, ami célszerűbb lenne, hogy a különböző energiahordozók ára tükrözze szennyezés eltérő mértékét. (Mellékesen: a MOM beruházáshoz az önkormányzat komoly összegű, a teljes ráfordítás több, mint negyedét elérő támogatást kapott, de nem az energiatakarékos, környezetkímélő megoldásra.)

A kivitelező – egy külön szerződés keretében – 15 évre vállalta a rendszer üzemeltetését. Ez biztonságot és remélhetően anyagilag is kedvező megoldás az önkormányzatnak. (Az erre vonatkozó megállapodást már megkaptam, de még nem volt érkezésem végigböngészni.) Összességében tetszetős és hasznos dolognak tűnik ez a berendezés. Péchy képviselőtársamnak neki is lódult a fantáziája. Az az első hallásra kiválónak tűnő ötlete támadt, hogy a Gesztenyéskert másik végében, a hőcserélőtől mintegy 400 méterre lévő Sportmax uszodájának vizét melegíthetnénk a nyáron keletkező, egyébként a szennyvizet melegítő hővel. Valószínűleg érdemes lesz végiggondolni ezt a felvetést.

Harcostársunk, Hanzély Ákos hosszú küzdelem után pert nyert a Centrum Parkoló Kft. ellen. Az ítélet szerint a cégnek ki kell adni azokat az információkat, melyekből kiderül, hogy a beszedett parkolási díjak terhére milyen költségeket számoltak el, hogyan volt (?) lehetséges, hogy a megbízó önkormányzatok csak a díjak töredékéhez jutottak hozzá.

Mint megírtam, a legutóbbi testületi ülésen téma volt a parkolás. A kiosztott anyagokból kiderült, hogy a Centrum az elmúlt években az alábbi parkolási bevételeket számolta el a XII. kerületnek (Az elszámolási időszak minden évben október 1-től szeptember 30-ig tart.):

2005. október – 2006. szeptember közötti időszak: 63,8 millió Ft (5,3 millió/hó)

2006. október – 2007. szeptember közötti időszak: 75,8 millió Ft (6,3 millió/hó)

2007. október – 2008. szeptember közötti időszak: 15,4 millió Ft (1,3 millió/hó)

2008. október – 2009. szeptember közötti időszak: 28 millió Ft (2,3 millió/hó)

2009. október – 2010. szeptember közötti időszak: 97,2 millió Ft (8,1 millió/hó)

Az önkormányzat 2011 februárjának második felében saját kezébe vette a díjak beszedését, és lássatok csodát: alig több, mint öt hónap alatt 76 millió Forintot sikerült kasszírozni, ami havi átlagban több, mint 14 millió, majdnem a duplája a Centrum által fizetett legmagasabb összegnek.

Remélem, a nyilvánosságra kerülő adatokból sikerül megértenem, hogy a Hegyvidéki önkormányzatot hogyan zsebelte a ki a parkolási cég. Persze abban is bízom, hogy meg tudjuk találni a módját annak, hogy az elveszett pénzt megkaphassuk a Centrumtól.

Nemrég láttuk a Nemzetiben a Szent Johannát, G. B. Shaw nagyszerű darabját, kiváló előadásban. Bár a kritikusok némelyike fanyalgott, nekem nagyon tetszett. Nagyon kemény mű ez, az együgyű megszállottság és a hideg politikai számítás találkozásáról, arról, ahogy a világi és egyházi hatalmasok kihasználják, majd eldobják Jeanne d’Arcot. Különösen megragadott a főszereplő, Bánfalvi Eszter remek alakítása, bár az összes többi szereplő is nagyon jó volt.

A véletlen úgy hozta, hogy másnap meglátogattam a kerület egyik templomának plébánosát. Még régebben elhatároztam, hogy felkeresem a Hegyvidék meghatározó személyiségeit, többek között a gyülekezetek vezetőit. Gyuri atya a zugligeti Szent Család Plébánián fogadott. Nem cáfolt rá hírére, nyitott, érdeklődő és művelt embernek ismertem meg. Hosszasan, számomra élvezetesen diskuráltunk. Legfőképp azzal lepett meg, hogy lépést tart az internet fejlődésével, hogy partnere lehessen a fiataloknak. Valahogy a kultúrára terelődött a szó, mikor megjegyeztem, hogy az értékes művek nem kapnak megfelelő támogatást. Egyetértett velem, de megjegyezte, szerinte kevés az értékes, támogatásra méltó alkotás. Az előző napi színházi élmény hatására vitába szálltam vele. Mikor megtudta, hogy Alföldi Róbert rendezte az előadást, elfelhősödött a tekintete. Kifejtette, hogy – bár egyetlen előadását sem látta – Alföldit erkölcstelennek tartja, ezért nem hiszi, hogy jó lehet.

Jeanne d’Arcot a Szent Inkvizíció eretnekség vádjával máglyahalára ítélte. Rehabilitációja – politikai érdekből – néhány évtizeddel később megkezdődött. Az egyház általi megölését követő szűk fél évezreddel később szentté avatták. Remélem, Alföldiről mai erkölcscsősz bírálói még életében elismerik, hogy nagy művész. De legalább megégetni ne akarják.

A hegyvidéki képviselő-testület szeptember 29-én tartotta az idei őszi ülésszak első ülését. A meghirdetett tizenhaton felül még további három téma került napirendre, így nem csoda, hogy az öt órakor kezdődött tanácskozás nyolc óra után zárult. A forgatókönyv a szokásos volt. A polgármester és helyettesei előterjesztettek, az ellenzék kérdezett és érvelt, a többségi képviselők hallgattak és mindent megszavaztak.

Az első öt témát zártan tárgyaltuk. Ide tartozott a bölcsődei elhelyezési, valamint a támogatási döntésekkel kapcsolatos fellebbezések elbírálása. Az előterjesztésből kitűnt, hogy a több mint kétszáz bölcsődei jelentkező nagy részét sikerült felvenni és csak 11 ügy jutott a testület elé. Sajnos ezekben az esetekben nincs mit tenni, a döntés formális. Döntöttünk a Zugligeti Bölcsőde új vezetőjének személyéről és kerületi kitüntetésekről. Megfelelő pályázatok hiányában ismételten eredménytelennek kellett nyilvánítanunk a Virányosi Közösségi Ház vezetői tisztére kiírt pályázatot. Mint kiderült, nehéz megfelelő jelöltet találni, mert nagyon szigorúak az előírások. Nemcsak felsőfokú végzettségre, de megfelelő szakképesítésre is szükség van ahhoz, hogy valaki betölthesse azt a pozíciót. Az utolsó zártan tárgyalt téma egy tizenöt éve húzódó peres üggyel kapcsolatos tájékoztatás volt.

A nyíltan tárgyalt napirendek között elsőként több értékes régi épület kapott helyi jellegű védettséget. A Rege üdülőszálló, a Mátyás király út 8. alatti, egykori Reinmann-villa, valamint a Csillagvölgyi út 5/b alatti – már korábban védelem alá vett, sajnos igen rossz állapotban lévő – épületek kőkerítése vált védetté.

Az idei költségvetés első féléves végrehajtásáról szóló beszámoló, valamint a költségvetés aktuális módosítása már vitákat váltott ki. Kénytelen voltunk ismételten szóvá tenni, hogy a költségvetésben – elsősorban a korábban felvett hitelek kamattörlesztése és a megalapozatlan fejlesztések miatt – nagy a feszültség. Már most látszik, hogy a kiadásokat felültervezték, ezért az önkormányzati intézmények felújítási költség-előirányzatait kellett utólag 188 millió Forinttal megkurtítani. Ezeket a javaslatokat nem támogattuk.

A többség elfogadta a parkolási szolgáltatás (parkolási díjak szedése) átalakításáról szóló előterjesztést. Azt senki sem vitatta, hogy az amúgy is megszűnő Fővárosi Önkormányzatok Parkolási Társulásából a kerület lépjen ki. Ez nem lehetett vitás már csak azért sem, mert ez a formáció a Centrum Parkolási Rendszerrel van megállapodásban. Az elénk tárt számok is alátámasztják, hogy ez a szerződés rendkívül előnytelen a részvevő önkormányzatoknak. A Centrum – számomra érthetetlen okokból – egyik évben 90, a másikban 15 millió Forintot adott át a beszedett díjakból. Pokorni polgármester elmondta, hogy komoly viták voltak a céggel, de nem tudták módosítani az előnytelen megállapodást. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy ennek dacára 2006-ban, az újabb parkolási zónák kijelölése után, ismét a Centrumot választották. A vita az előterjesztésnek arról a részéről folyt, mely szerint kerület belső parkolási zónájában ezentúl az önkormányzat kizárólagos tulajdonában lévő Fáber Kft. lássa el a parkolással kapcsolatos feladatokat. A javaslatot semmilyen számítás, tényanyag nem támasztotta alá. Nem tudtuk megismerni a többi kerülettől állítólag kért ajánlatokat, de nem tudhattuk meg azt sem, hogy a Fáber Kft-nél milyen beruházásokra van szükség, és milyen költségnövekedésre számíthatunk. Az a rossz érzésem, hogy az előterjesztő sincs ezekkel tisztában. Ilyen körülmények között nem tudtuk támogatni a javaslatot.

A következő témák előterjesztéseit vita nélkül fogadta el a testület. Ilyen volt a Wágner Károly Alapítvány alapító okiratának módosítása, az közoktatási program és az esélyegyenlőségi terv aktualizálása, valamint egyes korábban meghirdetett ingatlanok irányárának megváltoztatása. Ez utóbbira azért került sor, mert korábban a testület egyedi döntéssel eltéríthette egyes ingatlanok kínálati árát a piacitól. Erre ma már szerencsére nincs lehetőség.

A költségvetés bevételi előirányzatainak teljesítéséhez szükséges több ingatlan értékesítése. A tervezett 800 milliós bevételből eddig még alig másfél folyt be. Ezért javasolta a polgármester, hogy újabb ingatlanokat jelöljünk ki eladásra. A döntés szerint rövidesen meghirdetik a Felhő u. 3/c, a Bükkös út 4. és a György Aladár 29. alatti építési telkeket, a Dobsinai 7. alatti épületet, és a Zugligeti út 64. alatti volt lóvasúti végállomás műemlék épületét. Ez utóbbiakban lakások nem, csak kereskedelmi, szolgáltató egységek helyezhetők el. Mivel a javasolt minimál-árakat korrektnek tartottuk, a javaslatot megszavaztuk.

A többséggel ellentétben nem fogadtuk el viszont azt az előterjesztést, mely lehetővé teszi egy lovarda létesítését egy háromhektáros csillebérci erdő területen. A dolog elég érdekes és bonyolult ahhoz, hogy egy néhány nap múlva külön is írjak róla.

Ezt követően gyorsan, egyhangúlag és vita nélkül döntöttünk a BURSA Hungarica ösztöndíj program támogatásáról, egy, a zarándok út fejlesztésével kapcsolatos pályázaton való részvételről, a Csillebérci Víziközmű-társuláshoz történő csatlakozásról és a Fekete István iskola alapító okiratának egy pályázat miatt szükséges módosításáról.

Napirend utáni hozzászólásomban ismételten felvetettem, hogy az alpolgármester többszöri ígérete dacára az útfejlesztési testület döntései nincsenek kint a kerület oldalán és azt is, hogy a szabályokkal ellentétesen az ülés meghívója és a napirendek nem kerültek ki időben az önkormányzat honlapjára.

Hazafelé azon töprengtem, hogy vajon többségi képviselőtársaim nyugodtan alszanak-e a döntések után. Vajon nem okoz-e nekik fejtörést, hogy helyesen tették-e, hogy mindig vita nélkül fogadták el a javaslatokat. Nem támadt bennük kétség a hozzászólásainkat hallgatva? Bennünk van a hiba, mert rosszul érveltünk, vagy a rosszul értelmezett lojalitás irányítja ilyenkor a gombot nyomó kezeket? Vagy csak arra gondolnak, hogy a főnökségé a felelősség, hiszen ő tette a javaslatot? Nem hallották, hogy Terézvárosban az egész testületet megvádolták a hibásnak tartott döntések miatt? De szeretnék a fejükbe látni!

A Bohócforradalom idején tagbaszakadt rendőrök, tűzoltók és katonák harsogták a fülembe: „Orbán takarodj!”. Tegnap volt szerencsém ugyanezt a rigmust ifjú és középkorú tanárnők szájából hallani. Míg korábban arról elmélkedtem, hogy milyen más volt az a tüntetés, ahol az erőszakszervezetek érdekeikben és önérzetükben megsértett tagjai követelik a jogtiprás befejezését, most azt volt alkalmam megállapítani, hogy mennyire különböző embereket tudott az utcára vinni ez az akarnok, dilettáns, önhitt bagázs. Olyan nők és férfiak kiabáltak mellettem, akik talán még sohasem vettek részt utcai demonstráción.

A hatalomnak reszketni méltóztatott. Erről tanúskodott az a rengeteg szolgálatban lévő rendőr, akiknek szerencsére semmi dolguk nem volt. Pedig most még nem kellene félni, csak megijedni. Most csak az értelmesebbek sejtik és jelzik, nagy baj készül. Ha majd életbe lépnek a most csak rebesgetett adó és nyugdíj tervek, és a népek a bőrükön, pénztárcájukon érzik, hogy már megint ők jártak rosszul, akkor lesz balhé. Akkor kell majd igazán félni.

(fotó: Index)

A tegnapi Kossuth téri tüntetés fő üzenete a Szolidaritás mozgalom zászlóbontása. Ez adhat formát és keretet azoknak, akik az anyagi biztonságuk mellett a demokráciát is féltik. Ha jól csinálják, akár ők lehetnek a mostani hatalom győzelemre esélyes kihívói a következő választásokon. Jó lesz figyelni rájuk.

Az én kis drágám talált rá arra a kis csapatra, akik éjszakai biciklitúrákat szerveznek Budapesten. A kellemesen langyosan induló, majd egyre csípősebbé váló pesti éjszakában végigtekertük a város idegenforgalmi nevezetességein és néhány sohasem látott részén. Vezetőink kitettek magukért és még nekünk öreg városlakóknak és az idegenforgalomban is jártas barátainknak is tudtak újat, érdekeset mondani. Egy kis ízelítő:

Az egyetlen bosszantó dolog az 56-os emlékmű szomorú látványa volt. Az öt éve felállított alkotás, amely szerintem az utóbbi idők egyik legjobb köztéri műtárgya, elhanyagoltan, sötéten állt az éjszakában. Szégyen és gyalázat. Remélem, az összes illetékes kultúrbarbár csuklott, mert én szidtam őket és a felmenőiket is.

Az én korosztályom csak mórikálja magát. Ha fekete egyenruhások vonulnak, ha a rendőrök brutálisak, ha a politikusok elviselhetetlenek, ha zsidóznak, cigányoznak, ha romlik a gazdasági helyzet, ha kibírhatatlannak tűnik a közbiztonság, sokszor mondják, ezt már nem lehet bírni tovább, el kell menni ebből az országból. Mondják ezt, mintegy fenyegetve környezetüket, hogy majd meglátjátok, milyen lesz nektek nélkülem. Mondják maguknak, biztatva önmagukat, hogy van kiút. Mondják, és maradnak. Kalandvágyból, ahogy az egykori vicc szólt. Maradnak, mert már túl sok minden köti őket ide, mert már nem hisznek az újrakezdésben, mert félnek az ismeretlentől.

A fiatalok bátrabban lépnek. Ki azért, mert reménytelennek érzi a helyzetét, ki azért, mert reménykedik, hogy még jobb lesz. Ki szakmával, nyelvtudással, helyismerettel, ki képesítés és kapcsolatok nélkül. Ki önként, ki rabként. Mennek, mondván, hogy tapasztalatokkal erősödve majd visszatérnek. Mennek, és kitudja, mikor látjuk őket újra. Mennek, mert bíznak magukban és nem bíznak abban, hogy itthon még lehet jobb. Mennek, mert remélik, hogy gyorsan beilleszkednek, és nem lesznek sokáig idegenek. Nem új hazát keresnek, csak a jó élet lehetőségét. Amit itthon nem találtak.

A talpraesettebbek megtalálják a számításukat. A kevésbé ügyesek szenvednek és maradnak, vagy hazakullognak. A mi korosztályunk hibája, hogy elmennek. Hiányozni fognak. Nem kicsit, nagyon. De amíg a középszer üli torát, addig másra ne számítsunk.