A Bohócforradalom idején tagbaszakadt rendőrök, tűzoltók és katonák harsogták a fülembe: „Orbán takarodj!”. Tegnap volt szerencsém ugyanezt a rigmust ifjú és középkorú tanárnők szájából hallani. Míg korábban arról elmélkedtem, hogy milyen más volt az a tüntetés, ahol az erőszakszervezetek érdekeikben és önérzetükben megsértett tagjai követelik a jogtiprás befejezését, most azt volt alkalmam megállapítani, hogy mennyire különböző embereket tudott az utcára vinni ez az akarnok, dilettáns, önhitt bagázs. Olyan nők és férfiak kiabáltak mellettem, akik talán még sohasem vettek részt utcai demonstráción.
A hatalomnak reszketni méltóztatott. Erről tanúskodott az a rengeteg szolgálatban lévő rendőr, akiknek szerencsére semmi dolguk nem volt. Pedig most még nem kellene félni, csak megijedni. Most csak az értelmesebbek sejtik és jelzik, nagy baj készül. Ha majd életbe lépnek a most csak rebesgetett adó és nyugdíj tervek, és a népek a bőrükön, pénztárcájukon érzik, hogy már megint ők jártak rosszul, akkor lesz balhé. Akkor kell majd igazán félni.
(fotó: Index)
A tegnapi Kossuth téri tüntetés fő üzenete a Szolidaritás mozgalom zászlóbontása. Ez adhat formát és keretet azoknak, akik az anyagi biztonságuk mellett a demokráciát is féltik. Ha jól csinálják, akár ők lehetnek a mostani hatalom győzelemre esélyes kihívói a következő választásokon. Jó lesz figyelni rájuk.
