Végre lezajlott a várva várt látogatás. Hűségesebb olvasóim talán még emlékeznek afeletti morgolódásomra, hogy milyen nehéz volt megszervezni ezt a MOM Kulturális Központ hűtését és fűtését ellátó csodaszerkentyű megismerését szolgáló vizitet. Most a képviselő-testület környezetvédelmi bizottsága vette kezébe a szervezést. A mozgósítás nem volt túl sikeres, mert a várt tíz helyett csak hárman jelentünk meg.
A kivitelező Thermowatt munkatársainak lelkesedését nem törte meg az érdeklődők kis létszáma. Az eljárás és a berendezés nagyrészt a cég szabadalmán alapul, ezért úgy mutogatták a masinájukat, mint édes gyermeküket. Engem mindig megfog ez a fajta lelkesültség és úgy gondolom, ebben az esetben van ok a büszkeségre.
Megkísérlem röviden összefoglalni a látottakat, de szükségesnek tartom előrebocsátani, hogy az alábbiakban nem szakszerű ismertetőt, hanem laikus beszámolót olvashatnak. Akit a téma technikai része jobban érdekel, keresse a THERMOWATT vezetőit. Biztos vagyok a készséges fogadtatásban.
A berendezés feladata a MOM Kulturális központ és a Sirály utca alá megépített Larus Rendezvényközpont hűtése és fűtése. A gépek – hőszivattyúk segítségével – igény szerint elvonják, vagy beviszik a meleget az épületekbe. Az újdonság az egészben az, hogy télen a szükséges hőmennyiséget a Jagelló utca alatt húzódó közcsatornában elfolyó szennyvízből nyerik. A számítások szerint nagy hidegben az általában 15-17 Co-os szennyvizet akár 10 fokkal is lehűtheti a rendszer. Nyáron az elvont meleg a szennyvizet melegíti. A hozzáértők szerint a csatorna lentebbi részein, néhányszáz méterrel arrébb a szennyvíz hőmérséklete a normális szintre áll vissza. Az egész rendszer automatizált. Az ügyeletes üzemeltető internetes kapcsolattal, laptopján keresztül követi a berendezések állapotát, hiba esetén riasztást kap. A kisebb eltéréseket távirányítással tudja korrigálni. A helyszínre csak akkor kell kiszállni, ha valamilyen dugulás van, vagy egy részegység cserére szorul. Ilyen probléma elsősorban a szennyvízszűrővel lehet, mert ott fordulhat elő, hogy egy nagyobb kő, vagy más oda nem illő darab tönkre tesz valamit.
Számomra meglepő volt, hogy a Csatornázási Művek a szennyvíz hőjének hasznosítása fejében térítést kér. Ez részben érthető, hiszen a berendezés beavatkozik a csatornarendszer normális működésébe, ugyanakkor furcsa is, mert az elvont hő voltaképpen értéktelennek tűnő melléktermék. A kivitelező megállapodást kötött az FCSM-mel a budapesti szennyvízrendszerből kinyerhető hő kizárólagos hasznosítására.
A beszélgetés során hosszasan elmélkedtünk azon, hogy kinek mennyire éri meg egy ilyen berendezést létesíteni. Amennyire megértettem, pontos számítás nincs rá, de becslés szerint – a mai árakat alapul véve – a berendezés üzemeltetési költségei legalább 10%-kal alacsonyabbak, mint a hagyományos gázfűtésé, illetve légkondicionálásé. Ugyanakkor a beruházási ráfordítások magasabbak. Arra jutottunk, hogy a társadalomnak érdekében áll az alacsonyabb energiafelhasználásból eredő kisebb környezet-terhelés honorálása. Ezt a célt szolgálhatná az ilyen jellegű beruházások támogatása, vagy, ami célszerűbb lenne, hogy a különböző energiahordozók ára tükrözze szennyezés eltérő mértékét. (Mellékesen: a MOM beruházáshoz az önkormányzat komoly összegű, a teljes ráfordítás több, mint negyedét elérő támogatást kapott, de nem az energiatakarékos, környezetkímélő megoldásra.)
A kivitelező – egy külön szerződés keretében – 15 évre vállalta a rendszer üzemeltetését. Ez biztonságot és remélhetően anyagilag is kedvező megoldás az önkormányzatnak. (Az erre vonatkozó megállapodást már megkaptam, de még nem volt érkezésem végigböngészni.) Összességében tetszetős és hasznos dolognak tűnik ez a berendezés. Péchy képviselőtársamnak neki is lódult a fantáziája. Az az első hallásra kiválónak tűnő ötlete támadt, hogy a Gesztenyéskert másik végében, a hőcserélőtől mintegy 400 méterre lévő Sportmax uszodájának vizét melegíthetnénk a nyáron keletkező, egyébként a szennyvizet melegítő hővel. Valószínűleg érdemes lesz végiggondolni ezt a felvetést.
