Sipos Péter blogja

Nem értem a balliberális ellenzék szűnni nem akaró ajvékolását trafik-ügyben. A Hegyvidéken ezen a téren is minden a legnagyobb rendben van. Az eredeti célkitűzéseknek megfelelően nálunk családok nyertek koncessziót, de rajtuk kívül nyert egy mozgásában korlátozott polgártársunk is, sőt egy valódi trafikos is. Hol itt a sokat emlegetett mutyi?

Minden alapot nélkülöznek azok az állítások, melyek szerint a magyar családok hátrányt szenvedtek volna a pályázatok elbírálása során. Ellenkezőleg – hála a pályázatok gondos mérlegelésének – valóságos trafikos dinasztiák alakulnak a szemünk láttára. A Hegyvidéken kiosztott 28 koncesszió legalább felét a CBA-, Vimpex- és a Continental család vitte el. Hála a pályázatok gondos mérlegelésének, ezek a famíliák nemcsak a kerületben, de a város más részein és vidéken is bőven nyertek árusítási lehetőségeket.

A CBA család tagjainak – a saját nevükön – összesen 9 koncesszió jutott a Hegyvidéken. Breier László a három kerületi koncesszión kívül Óbudán is nyert kettőt, de kedves felesége sem maradt trafik nélkül, az ő neve alatt a második kerületben nyílhat még egy üzlet. A Gyelán családból Emese hármat nyert a kerületben, míg Zsolt, aki a férje, vagy testvére lehet a hölgynek, csak kettőt, igaz, ő a szomszéd kerületben is nyithat még két boltot. Gyelánék kerületi trafikjait a Hágó-Vár Tabak Kft. égisze alatt működtetik majd a boltokból kialakított, vagy azok mellett sebtében kibérelt önkormányzati helyiségekben. (Megjegyzem, hogy a kerület nem volt rámenős a frekventált helyek kiadási feltételeinek meghatározásakor, hiszen a négyzetméterre vetített havi kétezer forint körüli díj inkább alacsonynak mondható, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a bérlőt szorítja az idő. De egy rendes önkormányzat ne legyen kicsinyes, ha a magyar családokról van szó!) A Krupp Józsefnek csak egy hegyvidéki koncesszió jutott, de família többi férfi tagja a szomszéd kerületekben és a Buda környéki településeken összesen kilenc dohányboltot nyithat. A három család feje tagja a CBA kemény magjának, és kezükben tartják a kerületi élelmiszer kiskereskedelem nagy részét. Nem kell tehát senkinek sem aggódnia, minden hegyvidéki CBA üzlet mellett lesz nemzeti dohánybolt.

A pályázatok bölcs bírálói nem illethetőek a nacionalizmus vádjával. A második legtöbb koncessziót, szám szerint négyet, a kerületben egy vietnami család kapta. Vu Quy Duong és kedves neje nemcsak itt, de Pestszentlőrincen is nyert, összesen hatot. Csak tudnak valamit, ha mind a ketten az elnyerhető legtöbb pályázattal nyertek. (A kerületben egyelőre még működő boltosok mesélik, hogy a család cége – persze strómanokon keresztül – országszerte mintegy másfélszáz árusítási lehetőséghez jutott, így nem kizárt, hogy az általam nem azonosított nyertesek között az ő embereik vannak.) Vu Quy Duong úrról – akinek Zoltán a magyar keresztneve – azt lehet tudni, hogy övé Vimpextabak ital- és dohány nagykereskedés. A cég a honlapja szerint „elkötelezett a kulturált ital és dohánytermék fogyasztása iránt”. Zoltán a Sárkánycenter ügyvezetője és sok egyéb sikeres vállalkozás tulajdonosa. A semmitől vissza nem riadó, lealjasodott média szerint a hazánkba tanulni érkezett, de itt megtelepedett távol-keleti üzletember pályázatainak sikere abban keresendő, hogy tavaly tagja volt a Szijjártó Péter államtitkár vezette delegációnak, amely Vietnámba látogatott a két ország közötti gazdasági kapcsolatok elmélyítése érdekében.

A Continental család, amelyről azt beszélik, hogy az országban kiosztott minden tízedik koncessziót  elvitte, a Hegyvidéken sem maradt bolt nélkül. Két fiatal versenyzőről, Vavra Gergőről és Hajnis Bálintról, akik együtt három kerületi bolthoz adják a nevüket, már egyértelműen kiderült, hogy a dohánykereskedelem új zászlóshajójának legénységéhez tartoznak. Kerületünk éppen húsz éves lakója, a kosaras Hajnis Bálint, nem a sportszerető kerületi vezetés jóvoltából jutott két kerületi koncesszióhoz. Az ifjú titán családi kapcsolatai révén lett két cég, a Galaxi Tabak és a BA-ZSÓ Tabak kültagja. Ezeknek a pályázatok eredményhirdetése után bejegyzett vállalkozásoknak 23 elhíresült társukkal együtt ugyanabban a bajai lakásban van a székhelyük. Bálint édesanyja, Duday Gabriella Mária, aki vélhetően az ominózus lakás tulajdonosának egykor felesége volt, Újbudán kettő, Budaörsön pedig egy koncessziót nyert. Vavra Gergő, aki a kerületi bolton kívül még három budapesti jogosultság nyertese, az AlfaTrafik Bt. beltagjaként csatlakozott a nyertes csapathoz.

A komcsik vezényelte média bizonyára az elhunyt belügyminiszter síron túli politikai kapcsolatait vizionálja annak magyarázatára, hogy miért jutott a veszprémi Horváth Ákos Balázsnak négy trafik a Hegyvidéken. Horváth úr egy Velencén élő társával néhány hete alakította meg a Budatrafik Bt-t, melynek egyik telephelye a Márvány utca 44-ben van. A cég hirdetésekben keresett eladókat az elnyert trafikokba. Azt gyanítom, ebben az esetben nem a veszprémi úr kezében futnak össze a szálak. Jóval valószínűbb, hogy a négy hegyvidéki koncessziót cégtársa, dr. Radványi Bálint intézte, aki a Magyar Fejlesztési Bankhoz tartozó Közép-magyarországi Fejlesztési Zrt. fejlesztési  igazgatója, egy pályázatíró cég vezetője és számos pályázati tudnivalókat tartalmazó könyv szerzője.

Azoknak, akiknek semmi sem drága, hogy besározzák a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, Kammerer Jánosról – aki az egy szem kerületi trafik mellett Óbudán, és XIII. kerületben is nyert egy-egy dohánybolt-koncessziót – egyből az jut az eszébe, hogy a hasonló nevű olimpikon rokona lehet. Kammerer Zoltán ugyanis éppen abban a sportágban volt sikeres, mint a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. vezetője. Le szeretném szögezni, hogy erre semmi bizonyíték sem áll rendelkezésemre. Azt, hogy Kammerer úrban a budakalászi „mini mani shop élelmiszer áruházikó” tulajdonosát, vagy a Budapest éjfél után című vámpíros könyv szerzőjét tisztelhetjük, nem tudom, legfeljebb azt adhat némi támpontot, hogy a boltos úr az egyik közösségi portál szerint a bajnok ismerőse.

Mint a bevezetőben említettem, a pályázati kiírással összhangban a nyertesek közé került egy mozgásában korlátozott honfitársunk, Sztanó Tamás is, aki egy baleset miatt kényszerült tolószékbe. A NER gondoskodó szeretetét bizonyítja, hogy nemcsak a Hegyvidéken, de a József- és a Terézvárosban is koncesszióhoz jutott. Sztanó út megélhetésének biztosításához nagy szüksége lehet ezekre a kiegészítő forrásokra, hiszen a város  számos plázájában és frekventált helyein megtalálható, többek között a Leroy hálózathoz tartozó éttermek, kávézók és bisztrók valószínűleg nem nyújthatják számára a biztos megélhetés reményét. A rossz nyelvek szerint a sokszoros étterem-tulajdonos annak is köszönheti üzleti sikerét, hogy kiváló kapcsolatokat ápol a kormánypárt frakcióvezetőjével. De ez biztosan csak rágalom.

A Böszörményi út 16. alatti üzlet tulajdonosa, Pörzse Oszkárné, továbbra is árulhat dohányterméket. A kerületi koncessziókért pályázók között számosan voltak, akik egy-egy árusítási jogot szerettek volna megkapni, de ez a hölgy volt az egyetlen közöttük, aki nyert is. Hogy csak szerencséje volt, vagy összeköttetése is, azt nem tudom.

Van még három nyertes, akikről nem jutottam megbízhatónak tűnő információhoz. Egyikük sem kispályás, mert nem egy koncessziót nyertek, de hogy melyik klánhoz tartoznak, nem sikerült kiderítenem. Ott György, aki két kerületi bolt nyitásához kapott engedélyt, megkapta a maximális öt licenszet, egyet a Terézvárosban, másik kettőt pedig Szentendrén. Illés Bettina, szintén telitalálatos, bár csak egy hegyvidéki boltot nyithat, de lesz neki is egy-egy  üzlete a Teréz- és  Józsefvárosban, ezenfelül pedig még kettő Újbudán. Hozzájuk képest Tiderle Zoltán kispályás, mert a két XII. kerületi trafik mellé, csak másik kettőt kapott Zuglóban.

Hogy hol a dohány a Hegyvidéken? A boltok negyede a Nagyenyed utca, Böszörményi út, Márvány utca háromszögben nyílik. Az itteni bagósok kedvükre válogathatnak. A kerület többi részén pedig jobbára ott lehet majd cigit venni, ahol CBA cégér látható. Így nemcsak az világos, hogy hol a dohány, de az is, hogy hová folyik a sok lé, mert várható, hogy a kisebb élelmiszerboltok egy része cigi-engedély híján nemsokára lehúzza a rolót.

Él valahol hazánkban egy furfangos manó, aki közvetlenül be van drótozva a kormányhoz. Ő az, aki a cselesebbnél cselesebb új adók ötletét kitalálja, a hozzájuk tartozó beetető szöveggel együtt. Ha a Bölcs Vezető rábólint az újabb sarcra, mert nemcsak a remélt bevétel, de a hozzá kiagyalt körítés is megtetszik neki, azonnal összerántják a papagáj-kórust és minden egyes Fidesz mamelukkal bemagoltatják a legújabb rabláshoz tartozó mesét. Azok pedig álmukból felkelve is fújják az agyafúrtan kifundált indoklást.

A mostani újdonság az az „egyszeri”, 7%-os adó, melyet azok a bankok fizetnek, amelyek önkormányzatoknak folyósított hiteleit az állam átvállalta, vagy visszafizette. A javaslat indoklása faék egyszerűségű: „a javaslat az önkormányzati adósság állam általi átvállalásához a hitelező befizetési kötelezettségét kapcsolja, mivel a hitel kockázata az adós személyének megváltozása miatt csökken.” Valószínű, a manó azért ötölt ki ennyire szimpla magyarázatot, mert tisztában volt a papagáj-kommandó képességeivel, azzal, hogy egy kétmondatos szöveg betanulása bizonyára sokuknak már nehézséget okozott volna. Érteni pedig úgy sem kell, csak mondani, mondani gombnyomásra és megállíthatatlanul. Ezt az egyenszöveget adta elő Pokorni polgármester is a legutóbbi testületi ülésen, amikor a kerület kötvényeinek állami rendezésével kapcsolatos technikai döntések voltak terítéken. A rá jellemző fanyar humorral hozzátette: az állam megtehette volna, hogy egyenként megalkuszik a bankokkal, de inkább ezt a határozottabb megoldást választotta.

Azoknak, akiket a tények csak zavarnak a hitük gyakorlásában, nem érdemes ezt a bejegyzést továbbolvasni. Aki viszont hajlandó a fejét is használni, javaslom, gondoljon bele a következőkbe. Az 5000 főnél kisebb lélekszámú települések teljes adósságát az állam az önkormányzatok helyett visszafizette. Egy visszafizetett hitel kockázatának csökkenéséről beszélni blődség. A megtérített tartozásokra utólag kivetett adó tehát egyszerű útonállás.

Az 5000 főnél nagyobb lakosságú települések felhalmozott tartozásának 40-60%-át az állam átvállalta. Nem tagadható, az állam megbízhatóbb adós, mint az önkormányzatok és ezért feltehetően kedvezőbb feltételekkel, alacsonyabb kamatokkal juthat hitelekhez. A kamatok, mint mostanra már mindannyian megtanultuk, a kölcsön adott pénz árán felül a kockázat költségeit is tartalmazzák. Ezért jut Magyarország drágábban finanszírozáshoz, mint a németek. De például a hegyvidéki önkormányzat legutóbbi, 2010-ben euróban kibocsátott kötvényének kamata évi 4% alatt van, ami szinte pontosan megegyezik a Prémium Euró Magyar Államkötvény meghirdetett kamatszintjével. A kivetett adó ebben az esetben közel két év kamatának felel meg, előre fizetve. És vajon mi a garancia arra, hogy a következő években, ha szorít a kapca, nem róják-e ki ismét ezt az adót? Az átvállalt tartozásokra kivetett adó nincs arányban a kockázat csökkenésével és a devizában folyósított hitelek esetében teljesen veszteségessé teszi az ügyletet.

A recept tehát egyszerű. Az pénzbehajtó művelethez olyan magyarázatot kell kiötölni, amelyről első hallásra nem ordít, hogy szemenszedett hazugság. Aztán a mesét addig kell ismételni, amíg a hallgató el nem alszik abban a hiszemben, hogy rendben mennek a dolgok. És közben azt sem veszi észre, hogy kizsebelik.

Minden demokrata örülhet annak, hogy a Lehet Más a Politika képviselői újra frakciót alakíthatnak. Ennek így kell lennie, helyesebben a frakciónak a Párbeszéd Magyarországért-et megalakító honatyák kiválásakor meg sem kellett volna szűnnie. Üröm az örömben, hogy frakció megszűnése és az újbóli megalakulás is a Kedves Vezető hatalmi érdekektől vezérelt döntésének következménye. Így a helyzet nem is annyira rózsás.

Mint emlékezetes, régebben a parlamenti frakciójukból kilépők fél éves szünet után átléphettek egy másik párt képviselőcsoportjába, vagy, ha voltak erre elegen, összeállhattak egy új frakcióban. Gyurcsány és csapata MSzP-ből történt kiválása után módosította a többség a házszabályt annak érdekében, hogy a Demokratikus Koalíció ne tudjon frakciót alapítani. Az Alkotmánybíróság a közelmúltban nagy többséggel elfogadott határozatával elutasította a DK-sok panaszát, melyben azt kifogásolták, hogy ez a módosítás kizárólag ellenük irányult. (E határozat is megérne egy külön misét. Az mondják például benne a derék bírák, hogy nem érte hátrány a frakcióalapítás lehetőségétől hirtelen megfosztottakat, „sérelmük pusztán egy számukra előnyös helyzet elmaradásában áll”. Mintha a frakcióalapítás és működtetés mindössze úri passzió lenne, nem pedig a képviselői jogok hatékonyabb gyakorlásának eszköze. Lévay Miklós másik három alkotmánybíró támogatta különvéleményében kifejtette, hogy nem ért egyet a többséggel, mert szerinte aggályos, hogy  a „Házszabály jelenleg nem tartalmaz olyan garanciális rendelkezéseket, amelyek kizárnák azt, hogy … az országgyűlési képviselőket megillető alkotmányos jog, illetve a frakciókat megillető >>képviselői kollektív jogok<<, frakciójogok gyakorlását olyan mértékben korlátozó házszabályi rendelkezéseket fogadjon el, amelyek ellehetetlenítik azok gyakorlását”, de ezzel a véleményükkel kisebbségben maradtak.)

Az Alkotmánybíróság döntése után az LMP bejelentette igényét a frakcióalapításra. A kormánypárti többség – értelmezésem szerint helyesen – úgy látta, hogy ez nem lehetséges a Házszabály módosítása nélkül, ezért úgy tervezik megváltoztatni a szabályt, hogy Schifferék kérése teljesíthető legyen. Szerintem téved az LMP társelnöke, mikor azt állítja, hogy a képviselőcsoport újra-alakítása kizárólag az Alkotmánybíróság döntése nyomán vált volna lehetségessé, hiszen az nem változtatott az eddigi, a frakció megmaradását akadályozó szabályokon.

Az egyik szemem nevet, mert egy ellenzéki frakcióval több lesz a parlamentben, de a másik sír, mert ez a változás kizárólag a kormánypártok kegyelméből jöhet létre és csak az LMP-re vonatkozik, míg másik két párt változatlanul elzárva marad ettől a lehetőségtől. Ráadásul az elmúlt hónapok eseményei nehezítik számomra, hogy ne sejdítsek valamiféle – talán akaratlan – összjátékot a háttérben. Arra a szisztematikus akció-sorozatra gondolok, melynek következtében az LMP-t elhagyó önkormányzati bizottsági tagok nagy részét egykori pártjuk kezdeményezésére a Fidesz többség kitette a helyéről. Azokban az önkormányzatokban, amelyek vezetésében megvolt erre a hajlandóság, kegyetlenül felszámolták a képviselő-csoportokat és megvonták a frakcióval járó forrásokat, felügyelő bizottsági és a testület mellett működő bizottságokban lévő külsős helyeket. A forgatókönyv nem bonyolult: az LMP vezetése beszélt az illetékes önkormányzati vezetéssel, majd elküldte levelét, melyben magának követelte a képviselői és bizottsági helyeket. Ezután – a lemondani nem kívánó képviselők kivételével – minden zöldpártit eltávolítottak funkciójából, helyükre a többséghez hű emberek kerültek. Nem hiszem, hogy a bosszút szomjazó Schifferék komolyan hitték, hogy megkaphatják az így megüresedő helyeket. Ha jól tudom, az egyetlen üdítő kivétel a Pokorni Zoltán vezette hegyvidéki önkormányzat, ahol a kezdeményezést eddig még nem követték tettek.

Jó és eredményes munkát kívánok az újra megalakuló frakciónak és azt, hogy ne szédüljenek meg a Vezénylő tábornok bül-bül szavaitól. Kérem egykori párttársaimat, ne felejtsék, a Kedves Vezetőnek mindenki csak egyszer használatos eszköz az áhított cél eléréséhez. Ha már nincs szükség rá, menthetetlenül a kukában végzi. És akkor még egészen jól járt.

A hegyvidéki képviselő testület május végi ülése velünk kezdődött és végződött, de nem emiatt tartott majdnem este kilencig. Sok fontos téma volt napirenden, és szinte mindegyikkel kapcsolatban komoly vita folyt, még ha ez a hivatalos tudósításból nem olvasható ki. Kedves olvasóim idejét kímélendő, alant elsősorban azokról az ügyekről írok, amiben nem volt teljes az egyetértés.

Az ülés sajátos közjátékkal kezdődött. Hogy kurta-furcsa levelét felolvassa, eljött két egykori párttársunk. A kezdés előtt szabadkozva mondták nekem, nekik most az a dolguk, hogy egy ilyen „mondjon le”-levelet ismertessenek. Marasztaltam őket, hogy dolguk végeztével ne menjenek el, lesz itt még érdekesebb téma, de nem értek rá. Az esettel a helyi és az országos online sajtó is foglalkozott. Én nem vesztegetnék rá több helyet. Ami ez ügyben fontos, már megírtam korábban. Majd akkor foglalkozom a dologgal, ha a kerület vezetése úgy dönt, hogy a levél nyomán tenni kíván valamit.

Az első komolyabb vita a zárszámadás kapcsán tört ki. Emlékeztettünk arra, hogy a kerület vezetése a kommunális adó bevezetésekor megígérte: az adót maradéktalanul az utakra költi. Tavaly ez nem teljesült, hiszen az adóbevételnek alig kétharmadát költötték a vállalt célra. Volt számos más bajunk is a tavalyi gazdálkodással. Az ingatlanok értékesítéséből remélt bevételek elmaradása (a tervezett összegnek alig harmada folyt be) rengeteg fontos felújítás maradt el, míg ki tudja miért fontos beruházásokra sok pénz ment el. Ilyen például a Mátyás király út 53 alatti nyári tábor, ahol az épületre több, mint 250 milliót költöttek.

A költségvetést módosító javaslat esetében sem volt egyetértés. Nemcsak azért, mert az eredeti tervet sem tartottuk előrevivőnek, de többek között azért is, mert abból egy újabb pénznyelő beruházás első kiadásainak képe tárult elénk. Az ehelyütt többször bírált Normafa síparadicsom fejlesztés előkészületeire – azon túl, hogy a hivatalban egy ember főállásban foglalkozik a kérdéssel – súlyos milliókért tanulmányokat rendelünk meg a terv megvalósíthatóságának vizsgálatáról. Ami különösen érdekes, hogy a tervbe beállított újabb kiadások fiktív fedezetét a korábbi évek tapasztalata alapján eredetileg is felültervezett ingatlanértékesítési bevételek megemeléséből kívánják „fedezni”.

Az idősügyi koncepció előterjesztésénél nem lehetett szó nélkül hagyni, hogy az előterjesztés egyáltalán nem ejt szót az egészségügyi ellátás gondjairól, pedig ennek a korosztálynak ez különösen fontos téma. Kifogásoltam azt is, hogy a szöveg az idősekről, csupán, mint gyámolítandó, ellátandó rétegről szól, nem célozza meg azt, hogy a tapasztalt, tettre kész szépkorúakat minél inkább bevonjuk a helyi közéletbe, kihasználva, hogy sok a szabadidejük és lekötetlen energiájuk.

Kivételes egyetértés fogadta a Klebersberg Központ Köznevelési fejlesztési tervéhez fűzött kerületi véleményt. Az országosnak mondott, közel 2000 oldalas iromány néhány lapon foglalkozik a Hegyvidék oktatásával. Ez a pár tucat sornyi szöveg hemzseg az önellentmondásoktól és tárgyi tévedésektől. A tervet olvasva az volt a benyomásom, hogy a javaslat készítőinek legfőbb célja az volt, hogy – akár a tények figyelmen kívül hagyásával is – érveket adjanak a további forráskivonáshoz. (Mint Pokorni polgármester felhívta a figyelmemet, ez csak az intézményekre igaz, az irányító hatóság apparátusának bővítése szerepel a tervben, csak az iskolai osztályok és óvodai csoportok számát akarják csökkenteni.) A polgármesteri hivatal által összeállított vélemény sorra veszi a tervezet hibáit és részletesen elemzi az ellentmondásokat. Csak gratulálni lehetett alapos munkához és szurkolni azért, hogy foganatja legyen.

Az ülés végén került sor az általam benyújtott interpellációra, de erről már írtam.

Az interpelláció tárgyalásának szigorú szabályai vannak. Az ülés előtt beadott felszólamlást interpellálónak ismertetnie kell, a megszólított válaszol (írásban és szóban is), a képviselőnek pedig viszontválaszra van lehetősége, melyben mindenképpen közölnie kell, hogy a választ elfogadja-e.

Az előző bejegyzésben ismertettem az interpellációmat, melyet szó szerint felolvastam és kénytelen-kelletlen idéztem az ominózus írásból is. A polgármester az ülés előtt megküldte válaszát. Íme:

A leírtakat szóban azzal egészítette ki Pokorni polgármester, hogy nem tűr meg „sem buzizást, sem cigányozást, sem zsidózást”. Ha valaki úgy gondolja, hogy a kifogásolt írás törvénybe ütköző, sértené embertársaink egy csoportját, attól nagyon kéri, hogy forduljon bírósághoz, és ha a törvényszék megállapítja a jogsértést, akkor azonnal felbontja a Magyar Demokratával kötött támogatási szerződést.

Viszontválaszomban elmondtam, hogy elfogadhatatlannak tartom, hogy a polgármester Bencsik főszerkesztő sunyi magyarázkodása mögé bújik és nem vállalja a döntés felelősségét. Kértem képviselőtársaimat, hogy erkölcsi, és ne politikai, vagy jogi kérdésként kezeljék a vállalhatatlan tartalmú cikket lehozó hetilap támogatását, és ne fogadják el a polgármester válaszát. A Fideszes, KDNP-s és Jobbikos képviselőkből álló többség azonban azonosulni tudott Pokorni Zoltán gyáva álláspontjával.

Amikor az előző beírást megosztottam a facebookon, valaki, az alcímben feltett kérdésre utalva csak ennyit írt: „csoda”. Úgy látszik, csodák nincsenek. Ja, és pereskedni természetesen nem fogok. Ezt a döntést nem a bíróságnak kellene meghoznia, hanem a kerületi képviselőknek.

Az interpelláció írásban benyújtott képviselői kérdés a kormányhoz vagy annak egy tagjához az országgyűlésben. A latin interpellatio szóból ered, jelentése: félbeszakít, közbeszól, kérdésekkel ostromol, ellenvetést tesz. Hát én most interpellálom Pokorni polgármestert.

A hegyvidéki képviselő-testület költségvetési vitáinak visszatérő témája a Magyar Demokrata c. hetilap önkormányzat általi támogatása. A kerület vezetése szerint azért kell ezt a heti tízezer példányban megjelenő kiadványt havi 300 ezer forinttal támogatni, mert az rendszeresen tájékoztat a Hegyvidéken történtekről. Többször elismételt véleményem szerint igen drága mulatság egy ilyen kis példányszámú lapban megjelenő tájékoztatókat szponzorálni. De sejtem, nem üzleti, hanem politikai oka van a pénzesőnek. Én még emlékszem arra, hogy a Kedves Vezető a Magyar Nemzet mellett ezt a sajtóterméket nevezte kedvencének. A dög, azt hiszem, itt van elhantolva.

A Magyar Demokrata rendszeresen jelentet meg olyan írásokat, amelyektől egy jóérzésű embernek felfordul a gyomra. Nekem nagyon rosszul esik, ha a kerületi adófizetőinek pénzéből ilyen hetilapot támogatnak. Ezért fordultam a polgármesterhez az alábbi sorokkal.

Interpelláció

 

Pokorni Zoltán polgármester úrhoz

 

Tárgy: Mi kell még ahhoz, hogy a Hegyvidéki Önkormányzat felhagyjon a Magyar Demokrata című hetilap támogatásával?

 

Tisztelt Polgármester úr!

A Hegyvidéki Önkormányzat – azzal az indokkal, hogy az segíti a kerület lakosságának tájékoztatását – évek óta jelentős összeggel támogatja a Magyar Demokrata címmel megjelenő kiadványt. A költségvetési viták során többször szóvá tettük, hogy a lap példányszámához, kerületi olvasottságához képest ez a támogatási mérték eltúlzott, és a kerület pénzügyi helyzete szempontjából is indokolatlan.

A pénzügyi szempontokon túl azonban fontos kérdés az is, hogy a kerületi adófizetők pénzéből támogatható-e egy olyan kiadvány, mely szellemiségében idegen azoktól a kulturális alapelvektől, melyeket pártállástól függetlenül remélhetően mindannyian magunkénak vallunk. Interpellációmhoz mellékelem a lap 2013. május 8-án megjelent (XVII. évfolyam 19.) számának egyik, Szalonna című cikkét, melynek szerzője a hetilap főmunkatársa, Pozsonyi Ádám. Az írásban a szerző úgy igyekszik hiteltelenné tenni az általa bírálni szándékozott történész szakmai álláspontját, hogy annak vélt zsidó származására, vallására tesz félreérthetetlen, megalázó és kirekesztő utalásokat.

Ha – amit nem hiszek – a T. Polgármester úr ízlését nem sértenék a cikkben foglaltak, hadd hivatkozzak Orbán miniszterelnök úrra, akivel kivételesen egyetértek, és remélem szavai ebben az esetben Önnek is iránytűül szolgálnak. A Miniszterelnök a cikk megjelenése után néhány nappal, Budapesten, a Zsidó Világkongresszuson tartott beszédében így fogalmazott: „…a mi nemzedékünk nem fogja eltűrni, hogy hazánkban bárkit származása vagy vallása miatt emberi méltóságában megsértsenek, és ezzel megtapossák a szabadságot, amiért együtt küzdöttünk …” és „… erkölcsi kötelességének tekintette és tekinti, hogy zéró toleranciát hirdessen az antiszemitizmussal szemben”.[1]

Az Önkormányzat a folyósított támogatás fejében nem formálhat jogot arra, hogy egy lapban megjelenő cikket cenzúrázzon, de az erkölcsi kötelessége, hogy megvonja a támogatást egy olyan kiadványtól, amelyikben ilyen írás megjelenhet. Remélem, ebben egyetértünk, és Polgármester úr intézkedik a támogatás folyósításának azonnali megállításáról és a támogatási szerződés felmondásáról.

Várom válaszát, de főképp gyors, példamutató intézkedését.

 

Budapest, 2013. május 15.

                                                                                                                             Tisztelettel:

 

                                                                                                                             Sipos Péter

                                                                                                                       helyi képviselő

[1] Forrás: http://mno.hu/belfold/orban-viktor-beszede-a-zsido-vilagkongresszuson-1158970

A szabályok szerint a következő, május 30-án tartandó testületi ülésen választ kell kapnom. Kíváncsian várom.

És Ön? Kérem szavazzon!

Manapság, ha egy klasszikus darabot visznek színre, a néző nem tudhatja, hogy az előadás aktuálissá tétele érdekében mennyit változtatnak az eredeti szövegen. Ibsen 1882-ben írt drámáját, a Nép ellenségét nézve az ember azt hinné, Zsámbéki Gábor rendező teljesen átírta azért, hogy úgy érezzük, az előadás a mának szól. Pedig egyetlen szó módosítás sincs a 131 éves szövegen. Hátborzongató.

Nem untatnám olvasóimat a történettel. Ibsent olyan, ma is aktuális problémák izgatták, hogy mi az igazság és a politika viszonya, és az, hogy tényleg mindig a többségnek van-e igaza. Ami a XIX. század Norvégiájában, a választójog kiterjesztése idején volt érdekes, most itthon kínzóan izgalmas. Ibsen meglehetősen borúlátó, igazában biztos hőse reményvesztetten, kisemmizve, a társadalom megvetésétől sújtva roskad össze a darab végén. Vajon csak rosszul mérte fel az erőviszonyokat? Elég, ha igazunk van, vagy másra is szükség van ahhoz, hogy a választópolgárokat megnyerjük ügyünknek? Mit lehet tenni a manipulatív hatalom és a korrupt média összefonódott ereje ellenében? Mit tehetünk ma, hogy ne járjunk hasonlóképpen?

Akit érdekelnek ezek a dolgok, feltétlenül szánjon két órát az életéből erre a darabra. Nem csak a hihetetlen aktualitás, a mai magyar valósággal mutatott dermesztő hasonlatosság, de a nagyszerű színészi teljesítmények, a kiváló előadás is le fogja nyűgözni.

A kép forrása:http://katonajozsefszinhaz.hu/

Régi vágyam teljesült azzal, hogy a Hegyvidéken több helyen és rendszeresen tartanak termelői piacokat. Saját szakállamra puhatolódzó tárgyalásokat is folytattam arról, hogyan lehetne idecsábítani a környékbeli kistermelők egy csoportját, hogy a városlakók friss és megbízható terményekhez jussanak. Hála az égieknek, a kerület vezetése is hasonlóképpen gondolkozott, sőt cselekedett is. Ma reggel nagy várakozással és hosszú bevásárló listával mentem a hozzánk legközelebb eső, Diana utcai piacra.

Április utolsó napján, nagy hírveréssel indultak be a hegyvidéki termelői piacok. Az akcióról a teljes hazai sajtó hírt adott, a kerületi újság többször is nagy terjedelemben foglalkozott a témával. Maga a mezőgazdasági miniszter is eljött a nyitó rendezvényre, hogy emelje az esemény fényét. A kormányzati portál fontosnak tartotta közkinccsé tenni Fazekas Sándor beszédét is. Hogy a kedves olvasó el ne mulasszon semmi lényegtelent, itt is megnézheti a nagyívű retorikai teljesítményt.

A hírektől felcsigázottan el is mentem hát a pénteki piacra. A Diana utcai iskola előtti kis téren, Jókai szobrának háta mögött három, termeloi.hu feliratú sátor árválkodott. Az egyiknél húskészítményeket lehetett kapni. Nagyon gusztusos sonkák, szalonnák, töpörtyű és kolbászok vártak a vásárlókra. Az általunk választott kolbász nem okozott csalódást, finoman fűszerezettnek, kellemes állagúnak bizonyult. A másik standnál virágokat lehetett venni, de mivel ilyesmi nem volt a bevásárló listámon, ennél az árusnál nem töltöttem sok időt.

A zöldséges volt jövetelem voltaképpeni célja. A kínálat jócskán alatta maradt a propaganda filmben látottnak. Volt itt néhány láda szomorú krumpli, kevéske fonnyadozó paprika, a tél végére megfáradt répa, petrezselyemgyökér és alma. Az egyetlen friss áru az eper volt, csak ebből vettem végül. Utána kénytelen voltam a közeli CBA-ban folytatni a vásárlást, ahol meglepetésemre a termelői ár háromnegyedéért mérték a görög epret. Remélem, hogy amit én vettem, tényleg hazai.

Először bosszankodtam, mert többet vártam a nagy hírveréssel beharangozott termelői piactól. Aztán úgy döntöttem, nem vonom meg a bizalmat egyetlen találkozás után. Beláttam, hogy a valószínűleg a termelők sem kockáztatnak elsőre sok friss áruval, majd lelkesebbek lesznek, ha látják a sok vevőt, érdeklődőt. Reméljük, a vásárlók is kitartóak lesznek és ösztönzik a nagyobb, szebb kínálatot. A gyenge kezdésben az is szerepet játszhat, hogy tavasz van, kevés még a friss áru.

Reménykedem a jobb folytatásban. Én ott leszek.

Aki megnézte a videót, válaszoljon az alábbi kérdésre:

Egy hete tartotta áprilisi ülését a Hegyvidéki képviselő-testület. Egynémely napirendre került témával már korábban is foglalkoztam, mint látható, nem teljesen eredmény nélkül. A néha éles viták közben apróbb sikereknek is örülhettünk. Íme a fontosabb részletek.

Pokorni polgármester még a ciklus elején megkérte a képviselőket, hogy ne hozzák be a nagypolitikát az ülésekre. A múlt év végén ezt azzal egészítette ki, hogy 2013-ban még ne kezdjünk el kampányolni, inkább dolgozzunk a kerület érdekében. Mostanáig nem volt ezzel gond. A múlt heti ülésen, napirend előtt Kovács Lajos alpolgármester rövid hozzászólásban méltatta a rezsicsökkentést, majd megkérte azokat a képviselőket, akik ezt még nem tették, aláírásukkal támogassák az ügyet. A Fideszes képviselők zavart nevetgéléséből azt gyanítom, hogy valamilyen felsőbb utasítás végrehajtását láthattuk. Míg a jobbikos szófogadóan aláírta a papírost, Püspöki Gábor képviselő társam kérte, hogy a többségi képviselők is tartsák magukat a polgármesteri kéréshez.

A zárt ülésen tárgyalt napirendek – erről most csak annyit, két évvel ezelőtti javaslatunk nyomán idén díszpolgár lesz Bereményi Géza – meghallgattuk és elfogadtuk a katasztrófavédelem (leánykori nevén tűzoltóság) obligát éves beszámolóját, majd sor került az új Szervezeti és Működési Szabályzat elfogadására. Azért kellett újraírni ezt a rendeletet, mert a törvények megváltoztak. Több javaslatot nyújtottam be annak érdekében, hogy ne lehessen ok nélkül korlátozni a hozzászólásokat az üléseken és könnyebben lehessen helyi népszavazást kezdeményezni. Azt is javasoltam, hogy az ülések teljes jegyzőkönyve legyen nyilvános. Ezek az indítványaim elvéreztek. Ami külön fájt, hogy a szocialista és jobbikos képviselők is a többséggel szavaztak, pedig ellenzékiként nekik is érdekük lenne a jogok szélesítése. Lelkük rajta. Csak az a – két évvel ezelőtt még elutasított – javaslatom ment át, hogy az önkormányzati cégek üzleti terveiről és gazdasági beszámolóiról a testület bizottságai is mondjanak véleményt.

A tisztelt olvasó engedelmével kihagynám azoknak a témáknak az ismertetését, amelyek körül nem volt különösebb vita. Nem ilyen volt a Normafa, Budapest legnagyobb sportparkja című előterjesztés. A javaslat szerint újra síparadicsommá kellene varázsolni a Normafa környékét.  Az ötlettel kapcsolatos aggályaimat már korábban megírtam. Ellenvéleményünket ezen a fórumon is elmondtuk. Bár a vita során megpróbálták a grandiózus terveket relativizálni (nem is lesz olyan sok sípálya, nem is lesz akkora forgalom stb.), de a testület többsége, beleértve őfelsége lojális ellenzékét, a szocialista és jobbikos képviselőket, megszavazta az előterjesztést, melyről aztán az önkormányzat oldalán részletes ismertető is megjelent. A tervek Natura 2000-es területet is érintenek, ahol közel 30 védett állatfaj és 10 fajta védett növény élőhelye van. Ráadásul a nagyravágyó elképzelések rengeteg pénzbe kerülnének, ezért bízom abban, hogy az egészből nem lesz semmi, bár a kormánymegbízott mellett most már a polgármesteri hivatalban is lesz egy hivatalnok, aki azért kapja a fizetését, hogy a hagymázas álmokat szövögesse.

(forrás: http://natura2000.eea.europa.eu/#)

A testület úgy döntött, hogy áldását adja a Virányos út és a Szilágyi Erzsébet fasor közötti, a HM és az Önkormányzat közös tulajdonában lévő terület értékesítéséhez. Mint arról korábban írtam, szerintem üzleti szempontból helytelen döntés, hogy jelenleg, jogi és szabályozási szempontból rendezetlen helyzetben dobra verni az ingatlant. Valószínűleg írásomra válaszként a polgármester bevezetőjében elmondta, hogy sajnos nem tudta rávenni a Honvédséget arra, hogy eladás előtt tegyék rendbe a területet. Azzal biztatta a képviselőket, hogy ha most eredménytelen lesz a meghirdetés, akkor újra megkísérli a katonák meggyőzését, illetve, ha valaki mégis ebben az állapotban venné meg az ingatlant, attól az átminősítés fejében rengeteg pénzt fogunk kérni, így a kerület mindenképpen jól jár.

Az utolsó napirendi pont „a pártpolitikai rendezvények kizárása a MOM Kulturális Központ területén megrendezésre kerülő rendezvények közül” címet kapta. A javaslatnak megfelelően a MOM-ban ezentúl nem lehet sajtónyilvános pártrendezvényt tartani. Felemás érzelmekkel fogadtam a javaslatot, de a polgármester szóbeli indoklása inkább a rossz érzéseimet erősítette meg. A javaslat magyarázata az volt, hogy meg kellene óvni a Központot attól, hogy a választási kampány során zajló események miatt rossz hírbe kerüljön. Elgondolkoztató. Pokorni képviselő, aki a kormánypárt egyik alelnöke is, sejthet valamit arról, milyen ocsmány kampány várható. Vidám év előtt állunk.

(a kép forrása:http://www.fortepan.hu/)

Ma délelőtt volt a Mitnyan polgármester által indított per első tárgyalása. Mivel az Indexet, amely bejegyzésem nyomán tudósított az ügyről, szintén perbe fogta az ex-városvezető, egymás után két tárgyalás is volt. Az alperesek (az Index és én) most adták elő védekezésüket a keresetben foglaltakkal kapcsolatban.  Dolgunkat megkönnyíti, hogy – nem véletlenül – ugyanaz az ügyvédünk is. Az Index elleni per tárgyalásával kezdődött a nap, de – mivel a felek mind kéznél voltak – szinte szünet nélkül folytatódott az én ügyemmel. A hírportált is ugyanazok miatt az állítások miatt pereli Mitnyan úr, mint engem. Megbántva érzem magam, mert blogomat csak fele akkora fontosságúnak tartja, mint a leglátogatottabb magyar oldalt. Míg a bejegyzésem okozta sérelmét csak kétmillióra taksálta, az Index által a jóhírnevén ejtett foltot négymillióra. Lehet, hogy nekem is perelnem kéne ezért a sértésért?

A tárgyalásokon ügyvédünk átadta a bíróságnak mindazokat az iratokat (szerződések, határozatok, értékbecslések, bírósági beadványok, stb.) melyek cáfolják a keresetet. Nem akarom untatni az olvasót, hiszen a lényeget az előző bejegyzésben már megírtam. Én úgy látom, a Polgármester úrnak nincs olyan állítása, melyet meg ne cáfoltunk volna. Annak mérlegelésére pedig, hogy csipkelődő stílusom önmagában elmarasztalható-e, az eljárás későbbi szakaszában kerül sor. Most a felperesnél pattog a labda, mert neki kell választ adni arra, hogy a bizonyítékok dacára fenntartja-e állításait. Azt is alá kell támasztania, hogy miért kér ennyi kártérítést.

A bírósági tárgyalásoknak megvan a maguk sajátos menete. A főszereplő a bíró, akitől azt várjuk, döntse el, kinek van igaza. Az ügy kezdetén ő tudja a legkevesebbet arról, amiről ítélnie kell. Az eljárás tétje, hogy a felek hogyan tájékoztatják őt a per tárgyáról, mennyire tudják meggyőzni a maguk igazáról. A bíró hozott anyagból dolgozik, csak arról mondhat ítéletet, amit elé tárnak. A jó bírónak nemcsak a jogot kell ismernie, hanem az életet is, mert ha körültekintően akar eljárni, alaposan ki kell ismernie az ügyet, és erre nincs sok ideje. Benyomásaim alapján bízom abban, hogy perem jó kézbe került és bölcs, igazságos döntés születik.

Folytatás szeptemberben.