Él valahol hazánkban egy furfangos manó, aki közvetlenül be van drótozva a kormányhoz. Ő az, aki a cselesebbnél cselesebb új adók ötletét kitalálja, a hozzájuk tartozó beetető szöveggel együtt. Ha a Bölcs Vezető rábólint az újabb sarcra, mert nemcsak a remélt bevétel, de a hozzá kiagyalt körítés is megtetszik neki, azonnal összerántják a papagáj-kórust és minden egyes Fidesz mamelukkal bemagoltatják a legújabb rabláshoz tartozó mesét. Azok pedig álmukból felkelve is fújják az agyafúrtan kifundált indoklást.
A mostani újdonság az az „egyszeri”, 7%-os adó, melyet azok a bankok fizetnek, amelyek önkormányzatoknak folyósított hiteleit az állam átvállalta, vagy visszafizette. A javaslat indoklása faék egyszerűségű: „a javaslat az önkormányzati adósság állam általi átvállalásához a hitelező befizetési kötelezettségét kapcsolja, mivel a hitel kockázata az adós személyének megváltozása miatt csökken.” Valószínű, a manó azért ötölt ki ennyire szimpla magyarázatot, mert tisztában volt a papagáj-kommandó képességeivel, azzal, hogy egy kétmondatos szöveg betanulása bizonyára sokuknak már nehézséget okozott volna. Érteni pedig úgy sem kell, csak mondani, mondani gombnyomásra és megállíthatatlanul. Ezt az egyenszöveget adta elő Pokorni polgármester is a legutóbbi testületi ülésen, amikor a kerület kötvényeinek állami rendezésével kapcsolatos technikai döntések voltak terítéken. A rá jellemző fanyar humorral hozzátette: az állam megtehette volna, hogy egyenként megalkuszik a bankokkal, de inkább ezt a határozottabb megoldást választotta.
Azoknak, akiket a tények csak zavarnak a hitük gyakorlásában, nem érdemes ezt a bejegyzést továbbolvasni. Aki viszont hajlandó a fejét is használni, javaslom, gondoljon bele a következőkbe. Az 5000 főnél kisebb lélekszámú települések teljes adósságát az állam az önkormányzatok helyett visszafizette. Egy visszafizetett hitel kockázatának csökkenéséről beszélni blődség. A megtérített tartozásokra utólag kivetett adó tehát egyszerű útonállás.
Az 5000 főnél nagyobb lakosságú települések felhalmozott tartozásának 40-60%-át az állam átvállalta. Nem tagadható, az állam megbízhatóbb adós, mint az önkormányzatok és ezért feltehetően kedvezőbb feltételekkel, alacsonyabb kamatokkal juthat hitelekhez. A kamatok, mint mostanra már mindannyian megtanultuk, a kölcsön adott pénz árán felül a kockázat költségeit is tartalmazzák. Ezért jut Magyarország drágábban finanszírozáshoz, mint a németek. De például a hegyvidéki önkormányzat legutóbbi, 2010-ben euróban kibocsátott kötvényének kamata évi 4% alatt van, ami szinte pontosan megegyezik a Prémium Euró Magyar Államkötvény meghirdetett kamatszintjével. A kivetett adó ebben az esetben közel két év kamatának felel meg, előre fizetve. És vajon mi a garancia arra, hogy a következő években, ha szorít a kapca, nem róják-e ki ismét ezt az adót? Az átvállalt tartozásokra kivetett adó nincs arányban a kockázat csökkenésével és a devizában folyósított hitelek esetében teljesen veszteségessé teszi az ügyletet.
A recept tehát egyszerű. Az pénzbehajtó művelethez olyan magyarázatot kell kiötölni, amelyről első hallásra nem ordít, hogy szemenszedett hazugság. Aztán a mesét addig kell ismételni, amíg a hallgató el nem alszik abban a hiszemben, hogy rendben mennek a dolgok. És közben azt sem veszi észre, hogy kizsebelik.
