A hegyvidéki képviselő testület május végi ülése velünk kezdődött és végződött, de nem emiatt tartott majdnem este kilencig. Sok fontos téma volt napirenden, és szinte mindegyikkel kapcsolatban komoly vita folyt, még ha ez a hivatalos tudósításból nem olvasható ki. Kedves olvasóim idejét kímélendő, alant elsősorban azokról az ügyekről írok, amiben nem volt teljes az egyetértés.
Az ülés sajátos közjátékkal kezdődött. Hogy kurta-furcsa levelét felolvassa, eljött két egykori párttársunk. A kezdés előtt szabadkozva mondták nekem, nekik most az a dolguk, hogy egy ilyen „mondjon le”-levelet ismertessenek. Marasztaltam őket, hogy dolguk végeztével ne menjenek el, lesz itt még érdekesebb téma, de nem értek rá. Az esettel a helyi és az országos online sajtó is foglalkozott. Én nem vesztegetnék rá több helyet. Ami ez ügyben fontos, már megírtam korábban. Majd akkor foglalkozom a dologgal, ha a kerület vezetése úgy dönt, hogy a levél nyomán tenni kíván valamit.
Az első komolyabb vita a zárszámadás kapcsán tört ki. Emlékeztettünk arra, hogy a kerület vezetése a kommunális adó bevezetésekor megígérte: az adót maradéktalanul az utakra költi. Tavaly ez nem teljesült, hiszen az adóbevételnek alig kétharmadát költötték a vállalt célra. Volt számos más bajunk is a tavalyi gazdálkodással. Az ingatlanok értékesítéséből remélt bevételek elmaradása (a tervezett összegnek alig harmada folyt be) rengeteg fontos felújítás maradt el, míg ki tudja miért fontos beruházásokra sok pénz ment el. Ilyen például a Mátyás király út 53 alatti nyári tábor, ahol az épületre több, mint 250 milliót költöttek.
A költségvetést módosító javaslat esetében sem volt egyetértés. Nemcsak azért, mert az eredeti tervet sem tartottuk előrevivőnek, de többek között azért is, mert abból egy újabb pénznyelő beruházás első kiadásainak képe tárult elénk. Az ehelyütt többször bírált Normafa síparadicsom fejlesztés előkészületeire – azon túl, hogy a hivatalban egy ember főállásban foglalkozik a kérdéssel – súlyos milliókért tanulmányokat rendelünk meg a terv megvalósíthatóságának vizsgálatáról. Ami különösen érdekes, hogy a tervbe beállított újabb kiadások fiktív fedezetét a korábbi évek tapasztalata alapján eredetileg is felültervezett ingatlanértékesítési bevételek megemeléséből kívánják „fedezni”.
Az idősügyi koncepció előterjesztésénél nem lehetett szó nélkül hagyni, hogy az előterjesztés egyáltalán nem ejt szót az egészségügyi ellátás gondjairól, pedig ennek a korosztálynak ez különösen fontos téma. Kifogásoltam azt is, hogy a szöveg az idősekről, csupán, mint gyámolítandó, ellátandó rétegről szól, nem célozza meg azt, hogy a tapasztalt, tettre kész szépkorúakat minél inkább bevonjuk a helyi közéletbe, kihasználva, hogy sok a szabadidejük és lekötetlen energiájuk.
Kivételes egyetértés fogadta a Klebersberg Központ Köznevelési fejlesztési tervéhez fűzött kerületi véleményt. Az országosnak mondott, közel 2000 oldalas iromány néhány lapon foglalkozik a Hegyvidék oktatásával. Ez a pár tucat sornyi szöveg hemzseg az önellentmondásoktól és tárgyi tévedésektől. A tervet olvasva az volt a benyomásom, hogy a javaslat készítőinek legfőbb célja az volt, hogy – akár a tények figyelmen kívül hagyásával is – érveket adjanak a további forráskivonáshoz. (Mint Pokorni polgármester felhívta a figyelmemet, ez csak az intézményekre igaz, az irányító hatóság apparátusának bővítése szerepel a tervben, csak az iskolai osztályok és óvodai csoportok számát akarják csökkenteni.) A polgármesteri hivatal által összeállított vélemény sorra veszi a tervezet hibáit és részletesen elemzi az ellentmondásokat. Csak gratulálni lehetett alapos munkához és szurkolni azért, hogy foganatja legyen.
Az ülés végén került sor az általam benyújtott interpellációra, de erről már írtam.
