Sipos Péter blogja

Már-már karácsonyi hangulatú ülést tartott a Hegyvidéki képviselő-testület. Nem a közelgő advent járta át a lelkeket, hanem a témák voltak olyanok, amelyek inkább egyetértést, mint vitát váltottak ki. Van ilyen. Nem baj, ha néha nincs késhegyig menő vita. Egyetértés volt abban például, hogy nem vegzálni kell a hajléktalanokat, hanem segíteni kell nekik, hogy megoldást találjanak a gondjaikra. Meg abban is, hogy a Normafán nem síkomplexum készül. Bár ez utóbbi azért nem ennyire egyszerű.

A napirenden számos, a törvényi változásokat követő rendelet-módosítás volt, ezek zöme az állampolgárok számára nem észrevehető, vagy inkább kedvező változásokat hoznak. Ezekről a hivatalos tudósítások majd bőséges tájékoztatást adnak. Én a költségvetési és a hajléktalanokkal kapcsolatos témákra koncentrálnék.

Az önkormányzat idei költségvetésének háromnegyed éves teljesüléséről szóló beszámolóból megtudhattuk, hogy – hála annak, hogy a Fülemile utcai napközis tábort sikerült eladni – évek óta először sikerült a bevételi terveket teljesíteni. Mivel a pénz csak szeptemberben folyt be, a bevételek bizonytalansága miatt elhalasztott beruházásokat csak ősszel lehetett elkezdeni. Ez azzal jár, hogy sok régóta esedékes felújítás 2014-re csúszik át. A vitát lezáró összegzésében a polgármester – némi derültséget kiváltva – kérte a pénzügyi irodát, hogy ezentúl a költségvetési előterjesztésekben ne szerepeljen a „Normafa Síkomplexum kialakítása" kifejezés. (Ezzel az elnevezéssel júniusban került be a büdzsébe egy 7 milliós előirányzat. Akkor Pokorni polgármester még nem sejtette, mekkora felzúdulást vált ki a tervezett fejlesztés. Azóta – legalább a szavak szintjén – visszakozott, és a választásokig szeretné a Nagy Projektre utaló nyomokat mindenhonnan eltüntetni. Szavainak hitelét rontja, hogy közben tovább folynak az előkészítő munkák.)

A jövő évi költségvétés koncepciója sem váltott ki különösebb vitát, ami nem nagy csoda, mert az előterjesztés főként általánosságokat tartalmaz. Egyetértéssel találkozott, hogy a városvezetés jövőre sem adó, sem lakbéremelést nem tervez. Azt is örömmel konstatáltuk, hogy jövőre, amikor hároméves kortól kötelező lesz az óvodába vinni a csöppségeket, várhatóan nem lesznek férőhely problémák a kerületben. Arra a felvetésemre is kedvező válasz született, hogy figyelemmel kell kísérni a gyermekvállalást ösztönző kormányzati intézkedések hatásait, és ha szükséges, bővíteni kell a bölcsődei kapacitásokat.

Örömmel konstatálhattam, hogy a többi kerülettől eltérően nálunk nem a hajléktalanok a közterületekről való kitiltása, hanem rehabilitációjuk volt napirenden. Sikeresnek bizonyult és ezért tovább folytatódik a Máltai Szeretetszolgálattal közös program, mely egyénre szabott segítséggel próbálja lakhatáshoz és munkához juttatni a hajléktalanokat. A jövő évben 12 lakás nélküli honfitársunkat vonják be ebbe a programba. Elismerő szavaimra úgy reagált Pokorni polgármester, hogy az okot és a tüneteket is orvosolni kell. Ez utóbbival előre felmentést adott magának másnapra, amikor a Fidesz frakció tagjaként megszavazta a hajléktalanokat kiűző fővárosi rendeletet.

Mint a bevezetőben jeleztem, a békés hangulat a témáknak volt köszönhető. Mindannyian tudjuk, a testület tagjai között nincs minden kérdésben ekkora egyetértés.

Már a parkolóban feltűnt, hogy némely sofőr tétovázva keresi a helyét. Mások szitkozódva konstatálják, milyen hosszú az út az autótól a csiricsáré épületig. Különösen az éles dunai szélben, arcunkba vágó esőben. Az előtérben kisebb csoportok keresik izgatottan egymást. Láthatóan először vannak itt. A szervezők jegyeket osztanak, pénzt kasszíroznak. Az érkezők a ruhatárat keresik. Még nem ismerik ki magukat. A mosdóban érdeklődéssel tanulmányozzák a szokatlan csapokat. A szenzoros törülköző-automatából türelmetlenül rángatják a textilt.

Az elmúlt években sokat jártunk a Nemzetibe. Nyáron, a búcsú idején voltunk itt utoljára. Az egykor POSZT díjat nyert Fodrásznőt már régóta meg akartuk nézni, most itt volt az alkalom. Az előző napi bemutató után a második előadásra még délután is lehetett jó jegyeket kapni. A foghíjas nézőtéren mintha több lenne az öltönyös, de lehet, hogy most csak jobban figyelem a közönséget. Az első jelenetben, amikor a három férfi szereplő nekivetkőzik, és zuhanyozást mímel, zavartnak tűnő kacarászást hallok. Nem tudom, annak szurkolnak, hogy megforduljanak-e a háttal álló színészek, vagy pont ettől tartanak. A nevetgélés végigkíséri az előadást. Néha nem is értem, mi váltja ki. Meg a tapsok. Egy-egy jelenet végén – mint egy nagyária után – felcsattan a taps, a színészek pedig, mint egy kabaréjelenetben, kivárják, míg a tetszésnyilvánításnak vége nem lesz.

Röstellem leírni, mert egy ilyen bot csinálta műítésztől, mint én, nagyképűen hangozhat, de szerintem a Fodrásznő előadása provinciális. Eredetileg talán drámának készült, de valamiféle bohózatot farigcsáltak belőle, kilúgozva a lényeget. Akinek kedve van, derülhet azon, ahogy a színészek akrobatikus mozdulatokkal ugorják át az összetolt székeket, groteszk tánclépésekkel imitálják a diszkót. De mindennek semmi köze ahhoz az együgyű ürességhez, ostoba csodaváráshoz, amiről a darab igazából szól. Attól tartok, hogy ez a Nemzetiben most regnáló színházcsinálás lényege. Thália eme szentélyében elemelik a közönséget a mindennapok nyűgeitől, nem kétségeket, hanem reményt és feledést kínálnak. Az új közönségben láthatóan erre van igény. A Fodrásznő eladását nagy tapssal, hujjogatással, dicsérő füttyögéssel jutalmazta a „nagyérdemű”. A női főszereplő még csokrot is kapott.

A kocsihoz tartva még kifülelem egy fiatal pár emelkedettnek szánt beszélgetését a művészi színvonalról és a mondanivaló érthetőségéről. Amikor odáig érnek, hogy bezzeg Pintér Béla színháza nem ennyire érthető, felgyorsítom lépteimet. Még szerencse, hogy az eső elállt. Csak a hideg dunai szél vág az arcunkba.

* ©Móricz Zsigmond

Tisztelt Nagykövet úr!

A Népszabadság október 29-i számában jelent meg írása a Túl a Normafán címmel. Ahogy az időjárás jelentéseket böngészem, sorainak megírásakor Oslóban, ahol most Ön hazánkat képviseli, ezekben a napokban a hőmérők nem igen mérnek 10 foknál többet, míg a Normafánál, melynek közelében nekem most van szerencsém lakni, tegnap délután 20 fok volt. Ezt csak azért hozom szóba, mert írásából számomra az tűnik ki, hogy Ön szerint nem szólnak valódi érvek a Normafa „rehabilitációjának” nevezett fejlesztése ellen. Nem csak az írásából tudom, hogy Ön lelkes híve a téli sportoknak, hiszen egy ideig a Síszövetség tiszteletbeli elnöke is volt, de attól tartok, elkötelezettsége miatt nem vesz figyelembe számos tényt. Kérem, engedje meg, hogy felhívjam szíves figyelmét néhány, szerintem nem lényegtelen szempontra, mert hibásnak érzem azt a párhuzamot, melyet az Oslo melletti síterep és a Normafa között von.

Az éghajlati különbségekre már utaltam a bevezetőben. Oslóban az átlaghőmérséklet decembertől márciusig fagypont alatt van, és hosszú évek átlagában, ezekben a hónapokban szinte sohasem olvad el a hó. Budapesten a fagyos napok száma az utóbbi évtizedekben ritkán érte el a hatvanat, ráadásul igen jellemzőek a hirtelen felmelegedések. Ennek köszönhető, hogy a Normafán – a síelők internetes oldalán található mérési eredmények tanúsága szerint – a legutóbbi négy tél folyamán összesen 5 olyan hét volt, amikor a természetes hó vastagsága meghaladta a 20 centit. Ráadásul az itteni klimatikus viszonyok miatt a hó szinte egyik napról a másikra eltűnik a hegyről, aztán akár hetekig nem esik újra.

Sebaj, mondja Ön, majd hóágyúznak, ez is a terv része. Arról, hogy a hóágyúzáshoz is hideg szükséges, remélem, nem kell meggyőznöm. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a mesterséges többlet-csapadék sípályákra juttatása milyen károkat okoz, tengernyi irodalmat talál az interneten. A környezetvédő szervezetek, miután átfogó tanulmányban fejtették ki véleményüket a Normafa „rehabilitációjáról”, rövidesen előállnak egy másik dolgozattal, melyben a hóágyúzással kapcsolatos aggodalmaikat összegzik. Én laikus vagyok, ezért csak egy igen könnyen belátható aspektusra szeretném ráirányítani a figyelmét. A síelők Normafa konferenciáján, ahol az Ön videó üzenetét is lejátszották, az egyik előadó ismertette azt a számítást, mely szerint mintegy százezer köbméter vizet kellene a tervezett pályákra juttatni. Ha ez a vízmennyiség egy gyors tavaszi olvadáskor a Normafa alatti Zugligetre zúdul, akkor az ottani Csermely utcát rövidesen Sárlavina utcára kell átkeresztelni. Mert a Normafa környezetében nemcsak lepkék, denevérek, rókák és vaddisznók élnek, hanem emberek is, akiknek a biztonsága van olyan fontos, mint a síelők kényelme.

Sorolhatnám napestig az ellenzők érveit és szívesen megteszem ezt egy személyes találkozón. Beszélhetnék a helyben élők féltett nyugalmáról, arról, hogy a terv nem megoldja, hanem fokozza a közlekedési káoszt, és főleg arról, hogy mennyire – ne haragudjon az éles fogalmazásért – butaság, vagy merő rosszindulat úgy beállítani, hogy a „rehabilitáció” ellenzői kizárólag tohonya, a testmozgást is gyűlölő ellenzékiek, akik a kákán is csomót keresve kampánycélokból szítják a projekttel szembeni ellenállást. Azzal, hogy így állítja be a tervvel vitázókat, éppen Ön viszi félre a kérdést és nehezíti az értelmes, érveken alapuló eszmecserét. Nem mentség, hogy nincs ezzel egyedül.

Sokan vagyunk és sokfélék, akik a – magunk között csak Abnormafa elnevezéssel illetett – tervet ellenezzük. Vannak közöttünk „méregzöldek”, akik minden egyes tücsökért és bogárért megharcolnának, és megrögzött városlakók, akik „csak” szeretnek kirándulni. Kormánypártiak, akik féltik a Normafa romantikáját és ellenzékiek, akik a Normán tanultak meg és azóta is imádnak síelni. Biciklisták, akik nagyobb örömmel tekernek fel a hegyre, mint gurulnak lefelé, futók, akik azért jönnek fel a hegyre, hogy a puha avaron mozgassák meg az ülőmunkától elmacskásodott izmaikat. Nem politikai vagy világnézeti csoportosulás a Normafát védők koalíciója, hanem olyan embereké, akik tisztelik a hagyományokat, féltik, óvják a környezetüket és nem szeretnék, ha ez a gyönyörű természetes zöld sziget tovább zsugorodna. Ha belegondolok, szerintem Önnek is köztünk a helye.

Tisztelettel:

Sipos Péter

Pokorni polgármester higgadt, megfontolt ember hírében áll. Ha a nyilvánosság előtt nagyritkán indulatosan nyilatkozik meg, akkor sem biztos, hogy valóban dühös. Valószínűleg ilyenkor ezen a módon szeretne nyomatékot adni szavainak. Így történt az önkormányzat által pénteken rendezett Normafa konferenciáján is. A harag látszólag ellenem irányult, de sokkal inkább annak köszönhető, hogy a polgármester pályafutása során most először szembesült azzal, hogy akarata nem könnyen megy át, a szívének oly kedves „Normafa-rehabilitációt” ellenzők egyre többen vannak és egyre szervezettebbek, hangjuk mind messzebbre hallatszik.

Az önkormányzat viszonylag hirtelen szánta rá magát arra, hogy végre tájékoztassa a lakosságot a tervekről, illetve lehetőséget adjon arra, hogy a polgárok megfogalmazhassák véleményüket, aggályaikat. A sietség sejthetően azzal magyarázható, hogy az Ökopolisz Alapítvány másnapra hirdette meg tanácskozását, melyre ugyan meghívást kaptak a kerület vezetői, de nem akaródzott nekik ott részt venni. Népes előadó gárdát hívtak meg, akik több szempontból taglalták a tervek állítólagos előnyeit és vélt hátrányait. Ne várja tőlem senki, hogy részletesen ismertessem az összes expozét, ezt több - kevesebb hitelességgel megtették már mások. Szubjektív módon csak két előadásra térnék ki.

 A Natura-2000-es vizsgálatot végző csoport vezetőjének, Musicz Lászlónak a mondókája különösen azért volt számomra fontos, mert a projekt pártolói folyamatosan arra hivatkoznak, hogy a kutatók véleményére alapozva alakítják majd ki a végleges terveket. A környezetvédelmi szakértők óvatosan megfogalmazott véleményéből azt hámoztam ki, hogy még nem befejezett, igen alapos munkájuk egyik célja, hogy a Normafa, de különösen az eddig kevésbé terhelt Harangvölgy különleges élővilágát megóvják az építkezés okozta rombolástól és a létesítmények miatti megnövekvő forgalomtól. Ez jó hír azoknak, akik kétkedéssel fogadják a grandiózus terveket. A szakértők támogatnák a Normafát látogatók kényelmét, aktív kikapcsolódását segítő kisebb fejlesztéseket, mint pl. az illemhelyek, tornapályák, játszóterek létesítését, felújítását, illetve régi, jelenleg elhagyatott épületek rendbetételét és funkcióval történő ellátását. Az új létesítmények (ülőlift, hóágyú stb.) megvalósításával kapcsolatban kételyeik vannak. Ha jól vettem ki az előadó szavaiból, a nem fedi a valóságot, hogy nincsenek konkrét elképzelések a magvalósítandó létesítményekről, hiszen projekt támogatóinak titkos műhelyeiből újabb és újabb nyomvonal-változatok kerülnek elő. Ezekkel bombázzák a környezetvédelmi szakértőket, de még nem találták meg a mindenki számára elfogadható megoldásokat.

Monspart Sarolta sajátos hangulatú előadásából egyetlen momentumot emelnék ki. A sokszoros tájfutóbajnok mondandójának lényege az volt, hogy a természet a legszebb sport-standion. Talán ezért is értetlenül kérdezte, hogy vajon miért tartják szükségesnek, hogy az erdőben műanyag borítású futópályát építsenek, hiszen a hegyen mindenki arra fut, amerre jól esik neki.

A kitartó közönség soraiból számos kérdés érkezett az előadókhoz, melyekből rendre a Normafa féltése, a tervekkel szembeni bizalmatlanság érződött ki. A felvetések között több, a vélt környezeti ártalmakkal kapcsolatos téma szerepelt, de szóba került a Harangvölgy aljában élők helyzete, és a közlekedéssel kapcsolatos fenntartások is. Ezzel kapcsolatban szó volt a meghosszabbított fogaskerekű tervezett nyomvonaláról is, mellyel kapcsolatban alapvetően azokat a változatokat ismertették, melyekről egy korábbi bejegyzésemben már írtam. Az egyik kérdező abbéli aggodalmának adott hangot, hogy mennyire fogja megterhelni a kerület költségvetését a létrejövő létesítmények üzemeltetése. Mint fogalmazott, „a kerület nem bír ki még egy pénznyelő sportközpontot” utalva a most MOM Sportközpont néven futó intézményre, melynek fenntartása és szükséges felújítása a megvalósításra felvett hitelek terhein felül is sok pénzt visz el. Az előadók igyekeztek mindenkinek megnyugtatóan válaszolni, de konkrétumok nem hangzottak el.

A kérdések között kértem és kaptam szót. Nem akartam visszaélni a kókadozó hallgatóság türelmével, ezért két kérdésre koncentráltam. Szóvá tettem, hogy a projektet pártolók a Normafa rehabilitációjának nevezik azt a tervet, amelynek révén jelentősen megváltozik a hegy jelenlegi képe. Az helyzetet ahhoz hasonlítottam, amikor egy elhanyagolt, leromlott állapotú családi házra ráhúznak még egy emeletet, ahelyett, hogy kijavítanák a hibákat, kifestenék a lakást, kitisztítanák az eldugult lefolyót. Monspart Sarolta megjegyzése és a síelők konferenciáján elhangzottak alapján azt is szóvá tettem, hogy az előre elhatározott fejlesztések erőltetése helyett folytassanak végre érdemi konzultációkat azokkal, akik rendszeresen járnak Normafára kirándulni, kerékpározni, futni, síelni, vagy szánkózni.

Szót kért a Fidesz frakció egyik tagja, Menyhárt Éva is. Elkeserítőnek tartotta, hogy egyesek politikai kérdést csinálnak ebből a szerinte nagyszerű kezdeményezésből. Kifogásolta, hogy némely Facebook oldalakon megalapozatlan állításokat lehet olvasni és megengedhetetlen hangnemben írnak a Normafa „rehabilitációjáról”. Ezt követte a bevezetőben említett polgármesteri kiborulás. A városvezető – nem most először – indulatosan azt állította, hogy az LMP és a PM politikusai kampánytémának használják a Normafa kérdését. Szerinte az elmúlt évek alatt semmi bajunk nem volt a fejlesztési tervekkel, csak most, a választások közeledtével hergeljük a népeket a Normafa rendbe tétele ellen, rémhírekkel riogatunk politikai előnyök reményében. Az is elhangzott, hogy nem a képernyő előtt ülve kell bátornak lenni, hanem itt és most kell elmondani a véleményt.

Megszólítottként szót kértem. Indulatainak valóságos voltát mutatta, hogy a polgármester először egy kurta nemmel reagált, de a közönség soraiból hallatszó értetlenség, tiltakozás hatására visszakozott és megengedte, hogy még egyszer beszéljek. Álságosnak neveztem, hogy az ellenzőket „vádolják” kampányolással, politikai támadással, amikor fellépésünk csupán válasz a kormány és a parlament, vagyis politikai intézmények döntéseire. Felhívtam a figyelmet arra, hogy az összes érdeklődő már a jelenlétével is politizál, hiszen részt kíván venni a közös ügyek intézésében. Kikértem magunknak, hogy az elhanyagoltság pártolóinak tüntessenek fel, csak azért, mert nem értünk egyet a nagyszabású fejlesztéssel.

Így ért véget a Hegyvidéki Önkormányzat Normafa fóruma. Azóta is fúrja az oldalamat, hogy Pokorni polgármestert tényleg a guta kerülgeti, mert beleköptünk a levesébe, vagy csak megjátszotta azt, hogy feldúlta a szokatlan erejű ellenállás. Nem biztos, hogy valaha is megtudom az igazságot.

A síelők vasárnap tartott Normafa Konferenciájának legőszintébb pillanata az volt, amikor Klausmann Viktor, aki egy hegyimentő alapítvány képviseletében volt jelen, így kezdte előadását: „Itt ülünk a húsos fazék körül. Még nem rotyog a víz, de már az orrunkban érezzük a zsíros falatok illatát.” Valóban, a sílobbi nagyon akarja a Normafa rehabilitációnak mondott átépítését, de az is kiderült, hogy most már ők is belátják, nem eszik olyan forrón azt a bizonyos kását.

A konferencia hivatalos programjában számos előadás hangzott el. Remélem, olvasóim megbocsájtják, ha nem törekszem teljes körű beszámolóra. Az érdeklődők az előadások szövegét és az elfogadott zárónyilatkozat szövegét megtalálhatják itt. Azt mindenképpen kiemelném, hogy a záródokumentumból nagyobb önmérséklet olvasható ki, mint némely felszólalásból. A 13 aláíró szervezet nyilatkozata örvendetesen nagy súlyt helyez a fenntarthatósági szempontokra. Véleményük szerint a Normafán megvalósuló létesítményeknek elsősorban a gyerekek, fiatalok síoktatását kellene szolgálni, akik pedig már megtanultak síelni, menjenek a távolabbi pályákra.

Az alábbiakban a számomra legfontosabb felvetésekre, bejelentésekre szorítkozom.

A tervezett projektről sok újat nem tudtunk meg. A megvalósításért felelős miniszterelnöki megbízott és az önkormányzat képviselői leginkább azt hangsúlyozták, hogy még semmi sem dőlt el, folynak a vizsgálatok, a tervezés majd később kezdődik. Minden jelenlévő tudatában volt annak, hogy a ködösítés a vártnál erőteljesebb társadalmi ellenállásnak köszönhető, mint ahogy az is, hogy a kerület vezetése már korábban népszavazás eredményétől tette függővé a fejlesztés megvalósítását. Most az is kiderült, hogy a hatalom tovább hátrált. A miniszterelnöki megbízott bejelentette, hogy a tervezési, előkészítési munkák legalább másfél évet vesznek igénybe. Mivel a népszavazásra az önkormányzat döntése szerint csak a tervek és a megvalósíthatósági tanulmány elkészülte után kerülhet sor, egyértelművé vált, hogy a kerület vezetése nem akarja ezzel a kétes fogadtatású fejlesztéssel kockára tenni remélt újraválasztását, ezért a döntést 2015-re tolja.

A Normafa nyert két évet. Az pedig, hogy mit csinálnak az illetékesek a sebtében elfogadott Normafa törvénnyel, amely például előírja, hogy 2014. június 30-ig a területre érvényes építési szabályzatot kell alkotni (5. §), legyen az ő dolguk. Úgy is nagy gyakorlatuk van az összetákolt jogszabályok toldozás-foldozásában.

Az előadók túlnyomó többsége támogatta és sürgette a sícentrum építését. A síiskolák képviselője, azt tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy nem szabad engedni, hogy a Normafán bárki oktathasson. Hozzászólt Révész Máriusz, Fideszes honatya is, akiről kiderült, a síoktatók szövetségének elnökségi tagja, a projekt és Normafa törvény nagy támogatója. A sífutók kiépített, folyamatosan kezelt, 3 méter széles, a kirándulóktól elzárt pályát szeretnének, melyhez szerintük alig néhány fát kellene kivágni.

A miniszterelnöki megbízott azt hangsúlyozta, hogy szét kell választani a síelőket, a szánkózókat, a kerékpárosokat és a gyalogosokat. A ródlizókat az Anna réten túli tisztásra száműznék annak ellenére, hogy az egyik előadó megfigyelései szerint ők vannak többségben a Normafán. A kerékpárosok sem járnának jobban, mert bár legtöbben nem esztelenül száguldozni szeretnének hegyről lefelé, őket a Libegő alatti kiépítendő downhill pályára akarják küldeni. Vincze P. Márton egyébként sem hazudtolta meg magát, térfigyelő kamerákat, télen síelő, nyáron kerékpározó rendőröket vízionál a hegyre. Mindenkinek meglenne a helye, nem lenne keveredés, csak rend és fegyelem.

Nem született válasz egy sor kérdésre. Például arra, hogy mi lesz azokkal a síelőkkel, akik úgy szeretnék használni a Normafát, mint most, vagyis nem vennék igénybe a sílifteket. Vajon nekik is fizetniük kell majd, vagy ők ingyen síelhetnek továbbra is? Az a felvetés is a levegőben maradt, hogy vajon mi lesz azzal a százezer köbméter vízzel, amit a hóágyúkkal az előadók szerint a pályákra kell majd fújni ahhoz, hogy minél hosszabb ideig lehessen síelni. Többen is állították, hogy a hóágyúzás kifejezetten jót tenne a környezetnek, mert a többlet víztől zöldebbek lesznek a növények, de senki sem beszélt a talajeróziós hatásokról és arról, hogy egy hirtelen olvadás esetén mi védi meg a Zugligetet a lezúduló áradattól.

A konferencia résztvevői tisztában voltak azzal, hogy a terv egyik neuralgikus pontja a közlekedés. A legtöbben átsiklottak afölött, hogy a fogaskerekű meghosszabbítása nem a projekt része. Szinte kész tényként kezelték, hogy a Moszkva térről a Normafáig közlekedő fogassal a hegy látogatóit át lehet terelni a tömegközlekedésre. Egy józanabb hozzászóló felvetette, hogy ehhez a fogas vonala mentén parkolókat kellene építeni, de gyorsan kiderült, hogy ez csak álom. Számosan üdvözölték az egykori Fácán Fogadó területén létesítendő parkoló tervét, mondván, hogy az majd leveszi a forgalom-terhelést a Széchenyi-hegyről, mert a síelők majd ott, a hatüléses felvonó alsó állomásánál hagyják a kocsijaikat. Csak arról felejtkeznek meg, hogy a ma lepusztult állapotban lévő egykori étterem szigorúan védett területen van, ahol csak komoly pusztítás árán lehetne több száz autónak helyet csinálni, arról nem is beszélve, hogy a vágyott parkoló csak a keskeny Zugligeti vagy Kútvölgyi úton közelíthető meg, ahol állandósulnának a közlekedési dugók.

A tanácskozás számomra megkönnyebbülést hozott. Érzem, hogy a kezdetben oly elszánt hatalom – látva a tömeges felháborodást – folyamatosan hátrál. Persze nem szabad abbahagyni a Normafáért folytatott küzdelmet. Még nincs vége a lázálomnak. Meg kell értetni mindenkivel, hogy a Normafát gondozni kell, de ahhoz nem szükséges sícentrumot építeni. A fenyegető veszély csak eltolódott, de nem múlt el.

A Zalatnai utcában járóknak a jövőben optikai csalódásban lesz részük. Azt hiszik, hogy egy igazi úton közlekednek, pedig magánterületre hatolnak be. Igaz, ezzel semmilyen szabályt nem sértenek meg, sőt, élnek jogaikkal. Hogy miként lehetséges ez? Hát úgy, hogy az unortodoxia a Hegyvidékre is beköltözött.

A Hegyvidéki képviselő-testület szeptember végi üléséről eddig csak hézagosan számoltam be, csak a Normafa körüli vitákról, döntésekről írtam. Most bepótolom, mert történt ott még más érdekesség is. Ha megengedik, nem vesztegetek szót azokra a témákra, melyek nincsenek különösen nagy hatással a kerület lakóira (kinevezések, emléktáblák, alapító-okirat-módosítások, stb.). Ezekről a Hegyvidék újság majd bőséges terjedelemben úgyis beszámol. Két témát emelnék ki, a költségvetést és a bevezetőben említett Zalatnai utcát.

A testület elfogadta a kerület költségvetésének első félévi végrehajtásáról szóló beszámolót és a büdzsé aktuális módosítását. A beszámoló azért érdekes, mert az idei év számos újdonsággal jár az önkormányzatok számára. Nem csak arról van szó, hogy a közoktatási feladatok nem terhelik a kiadásokat, de a bevételek közül elmaradnak az ezzel kapcsolatos támogatások, miközben az iskolák működtetése az önkormányzat feladata maradt. A féléves számokból nem derül még ki, hogy ennek a változásnak milyen hatása lesz a költségvetésre, elsősorban azért, mert a legnagyobb terhet jelentő felújítási munkák közül a legkevésbé sürgőseket egy ideig halasztani lehet. A laikusok számára talán érdemes felidézni, hogy – az oktatási feladatok elvételére hivatkozva – az önkormányzatoknál maradó adóbevételek idén jelentősen csökkentek. A személyi jövedelemadóból eddig járó összeg, a gépjármű adó nagyobbik részével együtt a központi költségvetést gazdagítja, ami a XII. kerület esetében 7-800 millió kiesést jelent. A mérleg másik serpenyőjében van az önkormányzati adósságok részleges állami átvállalása, ami viszont jelentős, évi 300 millió körüli kiadáscsökkenést okoz. Összességében egyértelmű a tendencia: az önkormányzat pénzügyi mozgástere szűkül, saját elhatározású céljait egyre inkább csak a helyi vagyonadókból (kommunális-, építmény- és telekadó) valamint az ingatlanvagyon feléléséből képes finanszírozni.

A költségvetésből az is látszik, hogy a MOM Sport Uszoda és Sportközpont (leánykori nevén Sportmax) változatlanul pénznyelőként működik, hiszen a felújítási munkák egyre újabb és újabb kiadással járnak, melyekre a csekélyke bérleti díj nem ad fedezetet. Ha hozzávesszük, hogy a fentiekben említett adósságátvállalás után is még komoly teher a beruházásra felvett devizahitel törlesztése, látható, hogy igen rossz befektetésnek bizonyult az elmúlt évtized végén a Gesztenyéskertben felépíteni a sportközpontot.

A Zalatnai utca története nemcsak régi, de kacifántos is. Az utca egyik oldalán van az Istenhegyi Klinika, de a másikon is ehhez a tulajdonosi körhöz tartozó intézmények vannak, melyek bőséggel kihasználták a jelenlegi szabályok által meghatározott beépítési lehetőségeket. A bővítési igények miatt már többször nekifutottak, hogy megszerezzék az utca területét, így biztosítva lehetőséget a további építkezésekhez és az intézmények közötti akadálytalan átjáráshoz. A korábbi próbálkozások – hiába élvezték a Hegyvidék vezetésének támogatását – már az illetékes bizottságokon elvéreztek, mert egy utca komplett eladása a többségi képviselőknek is sok volt. Hosszú vajúdás után így fogalmazódhatott meg a „zseniális” ötlet, hogy a Zalatnai utca alsó, az Istenhegyi úthoz közeli részét az önkormányzat sorolja át építési övezetbe, majd adja el a Klinikának, kikötve, hogy az utcán változatlanul biztosítani kell az átjárást úgy gyalog, mint autóval.

A legutóbbi testületi ülésen megszületett a többség által támogatott döntés az átsorolásról. Ez az első lépés a nagy terv felé vezető úton. A Zalatnai utca építési övezetbe sorolása, majd eladása után lehetőség lesz a Klinika „szabályos” bővítésére anélkül, hogy az intézmény által ténylegesen használt telek megnőtt volna. A testület maga nyitotta ki a kiskaput, mellyel megkerülhetőek az önkormányzat által meghatározott okkal szigorúr építési szabályok.

Nem hiszem, hogy akárki lemásolhatná a receptet. Akinek nincsenek elég jó kapcsolatai a kerület vezetésével, ne reménykedjen abban, hogy a környékbéli utcák felvásárlása után kedvére nagyobbíthatja házát, vagy felmentést kap a túlépítés miatti eljárásban. Mindenkinek azért mégsem lehet, hiszen jogállamban élünk!

Nem lehet könnyű a Nemzeti Együttműködés Rendszerében szócsőnek lenni. Kellő elhivatottság, rinocéroszbőr és mindent kibíró gyomor kell hozzá. Viszont gerincre semmi szükség. Csak szolgalélekre.

Nos, a Hegyvidéki Önkormányzat hivatalos facebook oldalának szerkesztője valamennyi szükséges tulajdonsággal bír. Valószínűleg ezért is van még mindig a helyén. Nyegle, lekezelő stílusa sokakat kiakaszt, no meg az is, ahogy gátlás nélkül kitörli a neki nem tetsző hozzászólásokat. Azt hiszi, neki mindent lehet.

Hétfőn például kitette az alábbi videót, a következő felvezetővel. „Miközben az LMP és az Együtt + PM politikusai a Normafát a nem létező veszélyektől próbálták szombaton, egymásra licitálva megmenteni, addig (a lenti videó tanulsága szerint) szemrebbenés nélkül beparkoltak az erdő besorolású természetvédelmi területre, sőt, rendesen tele is szemetelték. Na ennyit arról, ha egy ügyet a megoldás keresése helyett politikai eszközként akarnak felhasználni!”

A felvételeket a Hegyvidék TV munkatársai készítették. Azért tudom, mert ott voltam, láttam, ahogy a riportokat felvették. Aztán valakik összevágták úgy, hogy azt a látszatot keltse, a nyilatkozók és hallgatóságuk autóikkal szabálytalanul parkoltak és szeméthegyeket hagytak maguk után. Kit érdekel, hogy nem igaz, a látszat a lényeg. Aztán az egészet feltették az indavideo-ra azzal a szöveggel, hogy "elég szomorú, hogy a nagy környezetvédők össze-vissza, szabálytalanul parkolva teszik tönkre a természetvédelmi területet…" Mit tesz Isten, a Hegyvidéki Önkormányzat hivatalos facebook oldalának jó szemű szerkesztője véletlenül megtalálja és megosztja videót a nagyérdeművel.

Ha most ilyen otromba eszközökhöz folyamodnak, mi lesz majd, ha elkezdődik a népszavazási kampány? Nem hiszem, hogy szó nélkül kellene tűrnünk, hogy adóforintjainkból hazugságokat terjesszenek. Én nem hagytam szó nélkül, magyarázatot és vizsgálatot kértem Pokorni Polgármestertől.

Azt a bizonyos szombati napot nagyrészt a Normafán töltöttem. Ahogy az aláírásgyűjtésre érkező társaim, én is busszal jöttem. Szabálytalanul, az erdőben parkoló autót sokat láttam, de rendőrnek, közterület-felügyelőnek nyomát sem. Mint ahogy azt sem, hogy a buggyanásig teli szemeteseket kiürítették volna.

Ahhoz, hogy rend legyen a Normafán, nem kell eltapsolni 5 milliárdot, elég egy kicsit odafigyelni. Vagy abban nincs elég okosság?

Tavasszal írtam arról, hogy a kerület egykori polgármestere megorrolt rám egy bejegyzés miatt. Annyira neheztelt rám, hogy személyiségjogi pert indított, potom két milliót követelve az őt ért nem anyagi kár miatt. A múlt héten a Fővárosi Törvényszék első fokon elutasította dr. Mitnyan keresetét. Ahogy ismerem az egykori városvezetőt, fellebbez. Nem az a feladós típus.

Egy éve hogy megírtam azt a döntés sorozatot, melynek eredményeként a Hegyvidéki Önkormányzat mintegy 300 milliós veszteséggel adott el egy értékes ingatlant a Hegyhát utcában. Az első lépés a kerületben 2006-ig regnált Mitnyan polgármesteré volt, aki nemcsak eltűrte, hogy egy cég engedélyek nélkül építsen teniszpályákat a Csörsz utcai sporttelepen, de az illegális építményeket elcserélte egy Széchenyi-hegyi telek tíz éves bérleti jogára. Aztán jött Pokorni Zoltán csapata, akik átlátták, hogy az előd által kötött szerződés előnytelen, sőt semmis. Ahelyett azonban, hogy hagyták volna, hogy a „bérlő” elveszítse a pert, a vitatott bérlettel terhelt áron alul eladták.

dr. Mitnyan nagyon berágott az írásomon és beperelt. Két millióra taksálta az őt ért nem anyagi kárt. Az első tárgyaláson a bíróság előtt minden állításomat dokumentumokkal tudtuk igazolni. Az egykori polgármester jogi képviselője nem talált ellenérveket, de későbbre ígért leleplező ellenbizonyítékokat.

A második tárgyalás nem tartott sokáig. Az előző alkalommal az expolgármester ügyvédje ígéretet tett egy e-mail-váltás bíróság előtti bemutatására, mellyel szerinte bizonyítást nyerhet, hogy súlyos tárgyi tévedéseimre dr. Mitnyan a bejegyzés megjelenése után felhívta a figyelmemet, de én nem javítottam ki a posztban állítólag hibásan megírt tényeket. A levelezésben egyébként arról volt szó, hogy a Csörsz utcai sport-telep nem a kerület tulajdonában volt annak idején, hanem részben a tulajdonában, részben vagyonkezelésében. Azt gondoltam, ez nem olyan lényeges információ, ami befolyásolná az ügy megítélését. Utólag valószínűleg az ügyvéd is rájött, hogy ezek a pontosítások nem változtatnak a dolog megítélésén. Azt sejtem, ezért sem küldött semmilyen új beadványt a törvényszéknek.

A beadványok hiányában az eljárás a kereset elutasításával, magyarul annak kimondásával fejeződött be, hogy állításaim megalapozottak és ezért nem sérthették dr. Mitnyan személyiségi jogait. A bírónő az ítéletben kimondta: bizonyítást nyert, hogy a kerületet vagyonvesztés érte az általam megírt döntések miatt, így dr. Mitnyan nem tehet kifogást azért, mert a tények nyilvánosságra kerültek. Attól félek, hogy dacára a bírói megállapításnak, sem az egykori, sem a mostani polgármesternek sem lesz egyetlen álmatlan perce sem az eltapsolt százmilliók miatt.

A nagy érdeklődésre tekintettel, Pokorni polgármester javaslatára a Normafával kapcsolatos előterjesztéseket első napirendi pontként tárgyalta a képviselő testület mai ülése. A végeredmény: döntés született a népszavazásról, de a testület többsége nem támogatta javaslatunkat, hogy kezdeményezzük a Normafáról szóló törvényjavaslat elfogadásának elhalasztását.

Pokorni Zoltán polgármester állta a szavát. Beterjesztett egy javaslatot arról, hogy a környezetvédelmi hatástanulmány, a részletes tervek és az ezek alapján elkészülő megvalósíthatósági tanulmány ismeretében a kerület választópolgárai népszavazáson dönthessenek arról, hogy megvalósuljon-e a Normafa projekt néven elhíresült terv. Az előterjesztés arra is kiterjedt, hogy a képviselők válasszanak maguk közül egy tanácsnokot, aki a testületet képviseli az előkészítő munkák során. Ezt a javaslatot vita nélkül fogadták el a képviselők. A tanácsnok Mikó Gergely lett, aki a környezetvédelmi bizottság elnöke.

A vita a törvény elfogadásának halasztását kezdeményező javaslatról volt, Pokorni polgármester és közöttem. Az előterjesztést a polgármester kezdetben úgy állította be, mintha az ellentétes lenne a népszavazás ötletével. Később tudomásul vette érvelésemet, hogy a törvény megköti a szavazók kezét, mert elfogadásával minden lényeges döntés megszületik, így az általunk is támogatott népszavazás értelmét veszti. A polgármester szerint a törvény csak lehetőséget ad arra, hogy a lehető legjobb döntések születhessenek, hiszen minden korlátozást megszüntet, ugyanakkor a döntést a kerület kezébe adja. Nem értett egyet velem abban sem, hogy a törvényben rögzített részletes beépítési szabályok miatt nem marad mozgástér abban, hogy a projekt egyes elemeit elhagyjuk, esetleg másokat a terv részévé tegyük. A legfontosabbnak gondolt, többször ismételt érve az volt, hogy nem támogat semmilyen olyan elképzelést, amely a természet károsításával járhatna.

Elbeszéltünk egymás mellett. Pokorni polgármester önmérsékletet ígért és erre alapozott bizalmat kért, én pedig azt szeretném, ha a törvények – adott esetben az erdők védelméről szólók – mindenkire érvényesek lennének és senki se kaphasson felmentést csak azért, mert megígéri, hogy nem tesz kárt a környezetben, de ha mégis, akkor sem esik bántódása, ha elég nagy kutya.

A testület végül 3 ellenzéki igen szavazattal (Püspöki képviselőtársam igazoltan volt távol), 1 tartózkodás mellett, 12 nem szavazattal elvetette a javaslatot. Ezért az ülés után a törvény elhalasztásának gondolatát támogató képviselők az alábbi levelet küldték Pintér belügyminiszternek:

Tudják, a remény hal meg utoljára.   

Legutóbbi bejegyzésemben kifejtettem, hogy milyen áldatlan helyzet állna elő, ha az Országgyűlés a hatástanulmányok elkészülte és a tervezett népszavazás lebonyolítása előtt elfogadná a Normafa törvényt. Képviselőtársammal együtt most úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk meggyőzni a Hegyvidéki Önkormányzat képviselő-testületét álláspontunkról.

Arra gondoltunk, hogy a kerületi képviselők felkérhetnék a törvényhozást, hogy várjanak a törvény elfogadásával, hiszen annyi a kérdőjel és a bizonytalanság. Az alábbi javaslatot tettük le a 2013. szeptember 26-án, csütörtökön 18 órakor összeülő testület asztalára.

Határozati javaslat

Tekintettel arra, hogy a Budapest XII. kerület Hegyvidék Önkormányzata a környezetvédelmi hatástanulmány és a megvalósíthatósági tanulmány ismeretében népszavazást kíván tartani Normafa Park fejlesztésről az alábbi határozati javaslatot terjesztjük elő:

„Budapest XII. kerület Hegyvidék Önkormányzatának képviselő-testülete felkéri a Polgármestert, hogy az előterjesztő Belügyminiszternél, az Országgyűlés elnökénél és a parlamenti képviselő-csoportok vezetőinél kezdeményezze, hogy a környezetvédelmi hatástanulmány és a megvalósíthatósági tanulmány elkészültéig, valamint az ügyben tartandó helyi népszavazás döntéséig a Normafa Park történelmi sportterületről szóló T/12083. számú törvényjavaslat elfogadását az Országgyűlés halassza el.”

Indokolás

A Normafa Park fejlesztés előkészítése folyamatban van. Belátható időn belül elkészül a környezeti hatásokat és a Natura-2000-es előírásoknak megfelelést vizsgáló tanulmány, melynek alapján az előzetes terveket pontosítani lehet. A tervek ismeretében végezhető el a Park fejlesztésének gazdasági, társadalmi hatásait feltáró vizsgálat. Az Önkormányzat döntése szerint a részletes tervek és a vizsgálatok eredményének ismeretében a kerület lakossága népszavazáson dönt a Normafa Park fejlesztés megvalósításáról.

Időközben az Országgyűlés tárgyalni kezdte a Normafa Park történelmi sportterületről szóló T/12083. számú törvényjavaslatot, amely részletesen meghatározza a Parkhoz tartozó területek beépítésének szabályait. Tekintettel arra, hogy a környezeti- és gazdasági hatástanulmányok eredményei nagyban befolyásolják a végleges terveket, a fejlesztés megvalósulása pedig a népszavazás eredményétől függ, az előzetes elképzelések alapján meghatározott építési előírások törvénybe foglalása nehezítheti a tervek véglegesítését. Különösen visszás helyzet alakulna ki akkor, ha a törvény hatálybalépését követően a kerület lakossága úgy döntene, hogy nem kívánja a fejlesztés megvalósítását. Ebben az esetben ugyanis érvényben maradnak a projekt jelenlegi állapotát rögzítő építési előírások, ami különösen kezelhetetlen viszonyokat teremthetne.

Külön probléma, hogy a törvénytervezet elfogadása esetén a sportterülettel érintett ingatlanok az önkormányzat vagyonkezelésébe kerülnének, amely a fejlesztés megvalósulása előtt, illetve meghiúsulása esetén komoly erőforrásokat felemésztő feladat elé állítaná az önkormányzatot anélkül, hogy bevételekre tehetne szert.

Budapest, 2013. szeptember 23.

Püspöki Gábor                                                                Sipos Péter

helyi képviselő                                                                helyi képviselő

 

Örök optimista vagyok és hiszek az érvek meggyőző erejében, ezért nagyon bízom abban, hogy a képviselők többsége a javaslat mögé áll, és abban is, hogy a címzettek veszik az adást. Ha így lesz, tiszta lappal folytatódhat a Normafa története. Ha nem, …

Abba bele sem akarok gondolni.