Sipos Péter blogja

Egy, a Normafa sorsáért aggódó polgártársunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy különös ábrákat, feliratokat észlelt a Hegyvidéki önkormányzat Kós Károly díjjal méltán kitüntetett, MINERVA fantázianevű térinformatikai rendszerén. Az oldalon lehetőség van arra, hogy a kerületi szabályozási terv hatályos előírásait is megnézhesse. A figyelmes látogató különös jelöléseket talál Normafa és a Harangvölgy területén.

A Harangvölgyet ábrázoló részleten nemcsak a tervezett sípályák nyomvonala, de egy tervezett felszíni parkoló és egy síház is be van jelölve.

Kinagyítva:

A Normafa területén a sípályákon felül egy másik síház és egy tervezett kilátó körvonalai sejlenek fel.

Nagyítva:

Emlékeznek még arra rettenetes felháborodásra, amikor megjelent egy becslés arról, hogy mintegy 3 hektárnyi erdő kiirtásával járna a sípályák és felvonók építése? A MINERVA rendszer lehetővé teszi, hogy a térkép mellett a területről készült légifelvételt is láthassuk. Íme:

Nem szeretném a számháborút újrakezdeni, de azt azért meg merem állapítani: félő, hogy megtévesztő az a hivatalos állítás, mely szerint a „több helyen megjelent alaptalan vádaskodásokkal és rémhírekkel ellentétben semmiféle erdőirtást és fakivágást sem” terveznek. Sajnos nem egy fa van az itt látható tervek útjában.

A kerület hivatalos Normafa oldalán olvashatjuk, hogy „a sajtóban több helyen felbukkant állítólagos tervek csak koncepcionális vázlatok, amelyeknek nem sok köze van ahhoz, hogy végül hol tervezzük kijelölni például a lesiklópályákat”. Vajon mit keresnek ezek a „koncepcionális vázlatok” (amelyek egyébként kísértetiesen hasonlítanak a térinformatikai rendszeren láthatóakra) a rendezési tervben?

A minapi képviselő-testületi ülésen megkérdeztem, mit keresnek a térinformatikai rendszerben ezek az ábrák. Pokorni polgármesternek sikerült meglepnie. Elmondta, hogy amit látunk, az az érvényes rendezési terv, melynek ez a része 2005. óta van érvényben. Az is elhangzott, hogy egy ilyen szabályozás megváltoztatásához nagyon sok hatósági egyeztetésre lenne szükség, ezért nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Csak én nem értem?

A rezsiblöff mellett az önkormányzati adósságok átvállalása most Orbán másik nagy mutatványa. Miután tavaly a helyhatóságok felhalmozott tartozásának egy részét már „konszolidálták”, most a maradékot és átveszi az állam. Így szabadul meg a Hegyvidéki önkormányzat is összesen öt és fél milliárd forintnyi kötvény- és hiteltartozásától. Tanmese következik.

Volt a királyságnak két fejedelemsége. Az egyikben Tücsök uram uralkodott, a másikat Hangya fejedelem igazgatta. Míg Hangyáéknál az volt a jelszó, hogy addig szabad nyújtózkodni, amíg a takaró ér, addig Tücsök fejedelemnek mindig a nagy építkezéseken járt az esze.

Vagy egy évtizede a Tücsök a fejébe vette, hogy népe nem élhet tovább sportcsarnok nélkül. Mivel a kincstár szokás szerint üres volt, elment a bankárhoz, aki csodás ajánlatot tett neki. Nyélbe is ütötték az üzletet, és a sportközpont devizahitelből épült fel. Néhány évvel később a Tücsök fejedelem rájött, hogy pompás dolog lenne a kultúrpalotát megújítani. Hogy ne csak a művészetek lendüljenek fel, hanem üzlet is legyen a dologból, hozzáálmodott még egy rendezvényközpontot is. Ezt jó drágán lehet felépíteni, és aztán fillérekért árendába adni a haveroknak minél hosszabb időre. Ám pénze most sem volt elég, hiába szerzett a nagyszerű tervhez támogatást. A főkamarás fogta a fejét, mert sejtette, hogy a temérdek pénzt sehogy sem tudják majd visszafizetni, de a fejedelem rezzenetlen arccal ismételgette, megoldjuk majd, ne féljetek.

Eközben Hangyáéknál állt a bál. A mindig óvatos fejedelem napra-nap kapott a fejére, mert mindenki látta, Tücsökék birodalma épül-szépül, Hangyaland pedig csak nem fejlődik. Hangya uram egyre csak azt hajtogatta, hogy „meglátjátok, Tücsök majd az adósok börtönében végzi”. Emlékeztek, hogy van a mesében: a Tücsök egész télen, ázott, fázott és éhezett. Így jár most is, mert a sok törlesztés miatt felkopik az álla. Kénytelen lesz a sok drága építményét elkótyavetyélni, hogy kifizethesse a bankokat. Hitték is neki, meg nem is. Minden jel arra mutatott, hogy az óvatos Hangyának van igaza. Tücsökék egyre nagyobb bajban voltak, egyre több pénzüket vitte el a hitelek törlesztése. Az árfolyamok emelkedtek, mind magasabb lett a kamat meg a részletek.

Mindez nem szegte kedvét a Tücsöknek. Újabb hitelből aranyáron épített nyári napközis tábort az iskolásoknak. Ez a befektetés is nagyon megérte, mert a tábor évi 11 hónapig üresen áll. De mit sem számít, hisz’ hitelből van! A részleteket mindig kinyögték valahogy, csak éjszakánként riadt fel arra, hogy egy napon az összes kölcsönt vissza kell fizetni.

A király is hírét vette a nagy adósság-dínom-dánomnak. Mérgesen toppantott és magához rendelte Tücsök fejedelmet. „Tudod, hogy te vagy az egyik legkedvesebb alattvalóm, de most bajt hoztál a fejedre. Hogyan lehet ennyi adósságot felhalmozni, édes fiam?” Tücsök csak álldogált a szőnyeg szélén lesütött szemmel. „Egyet se búsulj!” Mondta megbocsátón a király. „Udvari tanácsosaimmal kisütöttük a megoldást. Az adósságodat a kincstár átveszi tőled. Majd visszafizetem Hangyáék és a többi mafla adójából.”

Így is lett. Tücsök fejedelem azóta emelt fővel jár. Megszabadult a nyomasztó adósságtól és a kedvenc épületeit is megtarthatta. Csak Hangya uramat ütötte meg a guta. Mérgében pedig betiltotta La Fontaine összes írását. Ha valaki csak a nevét kimondja a franciának, a fejével fizet.

Míg Pokorni polgármester két rezsi-hakni között azzal nyugtatja a kerület polgárait, hogy csak a népszavazási döntés után kezdődik meg a Normafa rehabilitációnak nevezett feldúlása, addig a háttérben javában folynak a nagy beruházás előkészületei. Néhány hete több ingatlanra vonatkozó elővásárlási jog kikötésének tervéről hallhattunk, most pedig egy önálló költségvetési szerv létrehozásának ötlete kerül a képviselő-testület elé.

A Normafa Park Fenntartó és Üzemeltető Intézmény feladata, hogy a „rehabilitációt" előkészítse és végrehajtsa, majd a kialakított parkot rendben tartsa, működtesse. A Normafa törvényben kikötötték, hogy az önkormányzat vagyonkezelésébe kerülő állami erdőket az önkormányzatnak kell rendben tartania. Jelenleg állítólag a törvényben meghatározott beruházás előkészítése folyik. Ezt a munkát az önkormányzat dolgozói, elsősorban a főépítészi iroda munkatársai, külső szakértők bevonásával végzik.

Az önálló intézmény létrehozására vonatkozó javaslat nem vesződik sokat az indoklással. Az egyetlen érve az, hogy sok ingatlant érint a fejlesztés, ezért kell külön szervezet rá. Talán érvnek szánták azt is, hogy 2013-ban 95 millió, idén pedig 630 millió forintot kap a kerület az államtól a „feladatellátásra”. (A költségvetési törvény szerint: „… a sétautak, futópályák, hegyi kerékpárutak, játszótér és sípálya területének rehabilitációjával, a szükséges kiszolgáló létesítmények megteremtésével, a közbiztonság javításával, a közlekedés és a parkolás rendezésével kapcsolatos feladatok előkészítéséhez és megvalósításához, valamint a terület vagyonkezeléséhez kapcsolódó feladatok ellátásához.”) Hogy mit szeretnének megvalósítani, azt nem lehet tudni, hiszen a kerület polgárainak megígérték, hogy egyetlen kapavágás sem történik a népszavazás előtt, de a Nemzeti Együttműködés rendszerében megszokhattuk, hogy a szavak nem azt jelentik, amit korábban.

A tavalyi 95 milliós támogatás felhasználásáról nincs információ. Annyit lehet tudni, hogy a Natura 2000-es területekre vonatkozó hatástanulmány elkészítésére 7,8 millió + Áfa összegű szerződést kötöttek. Hogy a többi 85 millió mire ment el, nem lehet tudni. Egy biztos, a megszerzett pénzt el kell költeni. Valószínűleg ez a fő értelme annak, hogy önálló szervezet jöjjön létre, hiszen működtetése eleve többe kerül, mintha a meglévő apparátus végezné el a munkát. Ezért is tesz javaslatot arra az előterjesztés, hogy írjunk ki pályázatot a szervezet vezetői posztjára. Az előterjesztés szerint olyan mérnököt keresnek, aki már részt vett jelentős építőipari beruházás lebonyolításában. Vajon miért van szükség ilyen szakemberre, ha még csak az előkészületek folynak?

Míg tehát Pokorni polgármester fűvel és fával konzultál, népszavazást ígér, lopakodva folyik a Normafára tervezett beruházás előkészítése. A polgármesteri hivatalban úgy látszik, nem tudják, hogy még nem sikerült olyan lopakodó repülőt feltalálni, amit nem látnak a radarok. A hegyvidéki lopakodó is folyton lebukik.

Van úgy, hogy az ember nem vesz észre egy KRESZ-táblát, vagy figyelmetlen, türelmetlen. Tilosban parkol, gyorsan hajt, vagy más szabálytalanságot követ el. Ha valaki véletlenül, vagy szándékosan sérti meg a szabályokat, okkal számíthat büntetésre. De mi van akkor, ha a hatóság nem tartja be a rá vonatkozó rendet?

Elöljáróban leszögezem, hogy kimondhatatlanul rühellem azokat, akik lustaságból, vagy kivagyiságból szabálytalanul, a forgalmat zavarva, más emberek és járművek épségét is kockáztatva parkolják le az autójukat. Soha sem értettem, miért nem képesek néhány métert gyalogolni azért, hogy várakozó járgányukkal ne akadályozzanak másokat. Idegesít az a terjedő módi, hogy a vészvillogót bekapcsolva órákig állnak tiltott helyen, torlódást, veszélyhelyzetet okozva.

Egy konkrét eseten keresztül azonban azt is megtapasztalhattam, hogy a hatóság – ha egyáltalán intézkedik egy ilyen ügyben – legalább annyira figyelmen kívül hagyja az előírásokat, mint a szabálytalan autósok.

Egy augusztusi reggelen édesapám hivatalos papírt talált autója szélvédőjén. Az éjszaka arra járó közeg azt tudatta az irattal, hogy feljelentést tesz szabálytalan helyen történt várakozás miatt. Már jócskán benne jártunk az őszben, amikor dörgedelmes felszólítás érkezett, hogy a kocsi üzembentartója nyilatkozzon, ki parkolt rossz helyre az autóval. Az öregem annak rendje módja szerint (bár kiválóan használja a számítógépet – a hivatalos irat érthetetlen felszólításának eleget téve – saját keze írásával) nyilatkozott, hogy ő tette le a megjelölt helyen a járgányt, de a kijelölt részen állt, tehát nem történt szabálytalanság. Hosszú csend után, már az új évben jött a végzés, melyben a nagyhatalmú hatóság közli, „bizonyítva látja” a szabálytalanságot, ezért a jog teljes szigorával lesújt, fizessen a bűnös, különben lecsukják. A 89. évében járó apukám nagyon kiborult. Amikor a papírokat és a jogszabályokat végignéztem, arra jutottam, hogy jó oka volt rá.

A végzés elleni fellebbezésben 8 pontban foglaltuk össze a törvénysértéseket. Most nem fárasztanám az olvasót az összes hiba a felsorolásával, csak néhányat emelek ki. A törvény szerint lehetőség van arra, hogy először helyszíni bírságot szabjanak ki. Ezt az autós távollétében is meg lehet tenni, és az összeg csak a fele a szabálysértési bírságnak. Az eljárást ebben az esetben csak akkor kell elindítani, ha a szabálysértő nem fizeti be a csekket. Az egész eljárás rákfenéje, hogy bár a törvény a bizonyítás terhét a hatóságra rója, a feljelentést tevő rendőrök bejelentésén és az „elkövető” ellentétes vallomásán kívül semminemű bizonyíték nem áll rendelkezésre. (Még egy nyavalyás fénykép sem készül a rend őrei állításának alátámasztására.) Arról pedig néhány éve törvény van, hogy a rendőrök nem mindig mondanak igazat. Ezért szól úgy a határozat, hogy a hatóság bizonyítva látja az elkövetést, de hallgat arról, hogy ezt mire alapozza. Az csak hab a tortán, hogy bár a jogszabályok mindössze 30 napot adnak az eljárás lefolytatására, az mégis hónapokig húzódik.

Folytathatnám a sort, de fölösleges. A törvény őrei a jelek szerint magasról tesznek a szabályokra. Nomen est omen, a Szabálysértési Hatóság hivatása a szabálysértés. Biztos, ami biztos, az ombudsmanhoz fordultam, nézzen már körül a hatóság háza táján. Ha lesz eredmény, közhírré teszem.

Csehovnak tulajdonítják a mondást, mely szerint, ha egy puska megjelenik a színpadon, akkor az előbb-utóbb el is sül. Ez arról jutott eszembe, hogy a minap különös rendezési terv-módosítási javaslat jelent meg a hegyvidéki önkormányzat oldalán.

A javaslat szerint az önkormányzat elővásárlási jogot alapítana a Normafa törvénnyel érintett egyes, nem állami és önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanokon. Az önkormányzat elővásárlási joga nem korlátozza a tulajdonosokat és nem jelent automatikus kötelezettséget sem a kerületnek. Amennyiben az ingatlanok mostani tulajdonosai úgy döntenének, hogy eladják a területüket, az önkormányzatnak lehetősége van a tervezett adásvételben meghatározott feltételekkel megvásárolni a területeket.

Az alábbi ábrán látható, mely területeket érintené az elképzelés. A murvás parkolóval kapcsolatos javaslat a projektről eddig kapott információk alapján érthető, hiszen ez az ingatlan több céllal is szerepel a kiszivárgott tervekben. Ide képzelik a meghosszabbított fogaskerekű felső végállomását, a mélygarázst és a hóágyúzáshoz szükséges víztározót is.

A többi ingatlan szerepét és helyzetét már kevésbé értem. Nem csak az nem világos, hogy honnan lenne 2 milliárdja az önkormányzatnak a területek megvásárlására, de az sem, hogy milyen célra venné tulajdonba ezeket a területeket. Az előterjesztés arra hivatkozik, hogy a Normafa törvény ezeket az ingatlanokat „közlekedési területek, közösségi közlekedési bázisterületek” illetve „beépítésre szánt területek” földrészleteiként jelöli meg. Az előterjesztés szerint: „Az elővásárlási jog bejegyzése az érintett ingatlanokon a közösségi érdekből történő beruházások, fejlesztések megvalósításához szükséges, tehát a Normafa Park rehabilitációjának célját szolgálja.” (Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a Normafa Hotel területe úgy került a javaslatba, hogy ez az ingatlan kimaradt a Normafa törvényből.)

A tulajdonosok egy ideje már érzik magukon az önkormányzat figyelő tekintetét. Lassan másfél éve, hogy – akkor a fogaskerekű felső végállomásának létesítésére hivatkozva – változtatási tilalommal sújtották ezeket az ingatlanokat.

A javaslat megjelenése egy dologra biztosan figyelmeztet. Míg Pokorni polgármester minden fórumon, a kerületi postaládákba dobált levelekkel és drága brosúrákkal is nyugtatni kívánja a kedélyeket, és azt bizonygatja, hogy sem sícentrum, sem új szállodák nem épülnek majd, a tervezők titkos műhelyeiben készül valami. Hiába a kábítás, előbb-utóbb úgy is kiderül, mit forralnak, mire szeretnék költeni a pénzünket. Ha hagyjuk.

Folytatni vagyok kénytelen a „csak egészség legyen” sorozatot egy újabb darabbal. Ez is, mint a többi megelőző azt illusztrálja, hogy a Szent Jánosról elnevezett gyógyulda hogyan megy tönkre a szemünk láttára. Miközben a kormány 5 milliárdért szeretne sícentrumot a közeli János-hegyen. A János kórház egyike azoknak, akik a legkevesebbet kapták az év végi konszolidációs pénzosztásból.

Előzmények. Nyolcvanas éveiben járó hölgy elbotlik a lépcsőn. Megüti magát, fáj a dereka, nehezen mozog. A család úgy dönt, jobb az ünnepek előtt orvoshoz vinni. Irány a területileg illetékes Szent János Kórház traumatológiai ügyelete. Az alábbiakban következik egy kivizsgálás nyolc órás története.

13:00 Traumatológiai Osztály. „Ma nem itt van az ügyelet. Igaz, hogy a kórház honlapján az van, hogy 14 órától van az ügyelet az ortopédián, de igazából egész szerdán ott van. Meg vasárnap, meg minden harmadik hétfőn.”

13:10 Orthopediai Osztály. 10-15 várakozó. Viszonylag gyorsan az orvos elé kerül a beteg. Vizsgálat, röntgen. Várakozás.

14:30  Orthopediai Osztály. Traumatológus megnézi a röntgen leletet: „Nincs különösebb baj. Csináljunk egy ultrahangos vizsgálatot is.” Orvos el.

15:30 Orthopediai Osztály. Várakozás az ultrahangra. Az idős beteg egyre nyűgösebb. Fáj mindene, ülni is alig tud. Nem érti, mi történik. „Nővérke, mikor lesz az ultrahang? A beteg nagyon rosszul van, komoly fájdalmai vannak. Ja, nálunk nincs ultrahang, majd elviszik a beteget.” (Budán ez az egyetlen traumatológiai ügyelet. Hetente kétszer ide jönnek a mozgóképes sérültek, ide hozzák a mozgásképteleneket is a mentők. És itt nincs ultrahang.) A nővér becsületére legyen mondva, fájdalomcsillapítót ad a betegnek.

15:30 Orthopediai Osztály. Megjön a belső betegszállító, átviszi a beteget a Központi diagnosztikára. „Csókolom Jucika, egy ultrahang lesz. Ja, nincs orvos? Akkor mit csináljunk?” A „nem leszünk hálátlanok” varázsszóra kipattan a szikra: a Traumatológiai Osztályon van ultrahang.

16:00 Traumatológiai Osztály. Sötét, üres folyosón álmos orvosnő. Gyorsan elvégzi az ultrahang-vizsgálatot. Nem lát elváltozást. Irány vissza az Orthopediára.

16:15 Orthopediai Osztály. Sehol senki. „A főorvos úr műt. Más nem adhatja ki a zárót, mert ő látta a beteget. Nem tudni mikor jön vissza.”

19:15 Orthopediai Osztály. A főorvos visszatér. Zárójelentés: nincs komolyabb baj, de irány az urológia, mert vért találtak a vizeletben.

19:30 Urológiai Osztály. Egy órás várakozás után ismételt vizelet- és ultrahang vizsgálat. (Itt a vizsgálóban van ultrahang.) Diagnózis: a probléma nincs összefüggésben a balesettel. Gyógyszer, viszont látásra. „Doktor úr, valami fájdalomcsillapítót felírna, mert a traumán nem adtak.” Hát persze, hogyne.

20:45 Indulás haza.

Túlhajszolt orvosok, műszerek nélküli osztályok, személyzet nélküli műszerek, rövid időn belül, ok nélkül megismételt vizsgálatok. Pazarlás, hiány és zűrzavar. A beteg köszöni szépen, otthon lábadozik és próbálja elfelejteni azt a bizonyos szerda délutánt.

Van úgy, hogy a vélemények egymásnak feszülnek. Van úgy, hogy az egyik fél megmakacsolja magát és nem hallgat a másik érveire. A végeredmény ilyen esetben ritkán jó. Aztán úgy is van, hogy a nagy fenekedést követően szó szót követ, és a vitázók kompromisszumra jutnak. Így történt ez a Városmajor esetében. Igaz, majd’ három év kellett a mindenkinek tetsző végkifejlethez, de megérte. A Normafa ügye még csak fél éve van terítéken. Van időnk. Én optimista vagyok.

A múlt héten volt a felújított Városmajor park hivatalos átadási ceremóniája. Mosolyogva emlegette mindenki, hogy az előző választási kampány során a „kolbászból is olcsóbb lenne” szlogennel tiltakoztunk a Városmajor kovácsoltvas díszkerítéssel való elzárásának Hagyó Miklóstól származó, de a kerület Fideszes vezetése által is felkarolt, 150 milliós terve ellen. Ma már mindenki úgy gondolja, kár lett volna drága rácsokra költeni. Jobb így, hogy a park szebb, célszerűbb és rendezettebb lett.

A képen Pokorni polgármesterrel az itthon még különlegességnek számító parkour-pályát gusztálgatjuk. (A kép forrása)

A sportpályák, játszóterek, kutyafuttatók rendbe tétele illetve kialakítása mellett térfigyelő rendszert is telepítettek, ami nemcsak azért jó, mert a parkot látogatók nagyobb biztonságban érezhetik magukat, de azért is, mert ezzel megkezdődött a kerületi kamera-rendszer kialakítása. Sokak kívánsága, hogy a frekventált, illetve a közterületi bűnözéssel jobban fertőzött területeken térfigyelő rendszer települjön.

Az avatók a helyszínen szembesülhettek a lakosság igényeivel. Egy háromgyermekes anyuka szóvá tette, hogy képtelenség a mély kavicsban a babakocsit tolni és a gyerekek sem tudnak hol bicajozni. A jelen lévő tervezők azzal igyekeztek megnyugtatni, hogy a tél folyamán a kavics-burkolat összetömörödik, de ha kell, tavasszal elszállítják a felesleget. Az anyuka nem lett boldog a választól, mint ahogy attól sem villanyozódott fel, hogy a srácok kedvenc hintája most a Gesztenyéskertben teljesít szolgálatot. Az is szóba került, hogy a csoda-tornapálya mellé nemcsak angol nyelvű használati útmutatót kellene kitenni.

Lehet, hogy egy kicsivel többet kellett volna a park használóival konzultálni a tervezés során. De ne legyünk telhetetlenek. A megvalósult park sokkal jobb, mint az eredeti terv. A kisebb átalakításokra menet közben is lesz lehetőség, csak oda kell figyelni a véleményekre. Nem árt mindenkinek levonni a tanulságot: a használókkal közös tervezés vezet a legjobb eredményhez. Fáradtságos, de garantáltan megéri.

A sajtó lázasan kutatja, hogy kik lehetnek valamelyik kiemelt állami nagyberuházás útjában, kik azok, akiket ki kell tenni a lakásukból azért, hogy a legújabb agymenéseket végre betonba lehessen önteni. Az egyik portál talált egy családot, aki a Várkert bazár megújulását látszik akadályozni. Nekem úgy tűnik, hogy ez a kilakoltatási törvény majd jól jön akkor is, ha majd a Harangvölgyet fogják az oda rém-álmodott hatüléses sífelvonó kedvéért tönkretenni.

A Harangvölgy is a Normafa törvény által sújtott terület. Mint ismeretes, ezen a területen nem érvényesek azok a szabályok, amelyek máshol a természet, különösen az erdők védelmét hivatottak szolgálni, de nincsenek hatályban az építési szabályok sem. (Fájlalom, a hogy a törvény megszavazásakor nem fogadták el a Párbeszéd Magyarországért képviselőinek azt az ésszerű és hasznos módosító indítványát, mely elrendeli, hogy a projekt területén télen nem lehet melegebb -4 foknál.) Érvényes viszont az a kormányrendelet, amely az egész, utóbb „rehabilitációnak” átkeresztelt beruházást a kiemelt kategóriába sorolta. Ez leegyszerűsíti a titkos helyeken születő tervek megvalósítását, mert szükségtelenné teszi a más alkalmakkor kötelező egyeztetéseket.

Eggyel kevesebb akadály nehezítheti a kiemelt beruházások – így a Normafa Történelmi Sportterület fejlesztését – megvalósítását, ha a kormánypárti többség elfogadja az L. Simon László és társai által a lakások bérletéről és elidegenítéséről szóló törvény módosítására benyújtott javaslatot. Az új szabály ugyanis kimondja, hogy az önkormányzati lakás bérleti szerződése a törvény erejénél fogva megszűnik, ha a bérleti jogviszony a kiemelt beruházás megvalósítását akadályozza. Elég egy pillantást vetni az alábbi műholdképre ahhoz, hogy belássuk, a Harangvölgy házainak bérlői a Nagy Terv útjában vannak. Nincs mese, el kell őket onnan takarítani.

A javaslat szerzői persze humánusak, az önkormányzatnak gondoskodnia kell a kiebrudalásra ítélt lakókról. A törvény szerint biztosítani kell részükre egy hasonló méretű, komfortfokozatú, műszaki állapotú és fekvésű lakást Budapest területén. Arra, hogy hol találnak a fővárosban egy másik Harangvölgyet, nekem nincs ötletem. De mibe kerül a furfangos törvény-gyárosoknak átkeresztelni mondjuk a Nagyfuvaros utcát, Harangvölgy útnak? Egy újabb gombnyomás, és a kérdést már meg is oldották. Ha pedig a felajánlott lakás nem kell a finnyás bérlőnek, fel is út, le is út. Mehet, ahova tud.

Erre számíthatnak a Harangvölgy alján lakó családok. Persze csak akkor, ha hagyjuk, hogy a Normafa síkomplexum terve megvalósuljon.

Nemrégiben a sajtó felkapta a hírt, hogy leggazdagabbnak mondott honfitársunk, Csányi Sándor megvette a Fülemile úti gyermektábor ingatlanát. A kerület vezetése nem titkolt örömmel konstatálta a nem mindennapi üzletet, mellyel egyszer végre sikerült a költségvetés bevételi előirányzatát teljesíteni. Ahogy ilyenkor lenni szokott, röpködnek a számok. Ember legyen a talpán, aki kihámozza, mennyi is az annyi. Erre teszünk most kísérletet.

A nyári napközi tábornak évtizedeken át otthont adó Fülemile utca ingatlan eladásáról már egy ideje csiripeltek a verebek. A jól értesültek kezdetek óta biztosra vették, hogy az ősfákkal teli, majdnem 2,5 hektáros terület a szemközti sarkon álló házban lakó OTP vezéré lesz. Olyan nagy jóstehetség nem kellett ehhez, mert aki ismeri a környéket, tudja, hogy számos környező telek már a Csányi-birodalom része. Ilyen az egykor a gyerektáborhoz tartozott, az utca túloldalán lévő ingatlan is, melyet néhány éve adott el az önkormányzat. De úgy hírlik, a szomszédos üres telkek is az érdekeltség részei.

Nekem végülis tökmindegy, hogy milyen céllal vásárolja fel valaki a Széchenyi hegy legszebb telkeit. Az jobban izgat, milyen üzletet kötött az önkormányzat az ingatlan eladásával. Elnézést kérek azoktól, akik nem kedvelik a számokat, de erről a témáról nem érdemes konkrétumok nélkül beszélni. A gyerektábort Csányi cége bruttó 1,6 milliárdért vette meg. Az áfa levonása után ebből kereken 1,3 milliárd forint maradt az önkormányzat számláján. Ez az ár pontosan megegyezik a képviselő testület által meghatározott minimális eladási árral. Nem csoda, hiszen a vevő volt az egyetlen ajánlattevő, licitálás nem volt. Ha a környéken kínált telkek hirdetési áraihoz viszonyítjuk, a négyzetméterenkénti nettó alig 55 ezer forint alacsonynak számít. Ha az ingatlanon – a tervezett szabályozásnak megfelelően – egyszer majd lakóparkot építenek, viszonylag sok területet vesznek el a belső utak, de ha ezeket is leszámítjuk, akkor sem érjük el a nettó 60 ezer forintos négyzetméterenkénti árat, szemben a környékre jellemző 80-100 ezer forinttal.  Az is igaz viszont, hogy egy ilyen nagy méretű telket csak alacsonyabb fajlagos áron lehet eladni, különösen válság idején, amikor amúgy is kicsi a kereslet.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a tábor területének eladásához valahol máshol kellett megteremteni a nyári napközi feltételeit. Az önkormányzat vezetése úgy döntött, hogy erre legalkalmasabb a Mátyás király út 53 alatti, a zarándokszállásnak is helyet adó épület. Az új hely nagyon szépre sikerült, bár a megközelítése nem egyszerű, mert a forgalomtól elzárt részen van, tömegközlekedéssel csak hosszú sétával megközelíthető. A mintegy 350 négyzetméter hasznos területű épület, valamint a szabadtéri sportpályák, a medence és játszóhelyek átalakítása, korszerűsítése összesen közel 300 millióba került. Külön történet, hogy van-e ráció abban, ilyen rengeteg pénzt fordítsunk egy olyan tábor épületére, amelyet csak másfél hónapon át használnak évente. A kerület vezetése azzal nyomta le a testület torkán ezt a horribilis összeget, hogy az épületet az év folyamán egy magánóvodának fogjuk kiadni. Bérlőnek egyelőre nyoma sincs. Az is egy másik bejegyzés témája lehetne, hogy ezek az önkormányzati beruházások (lásd még például a zarándokszállást és a kormányablakot) miért aranyáron készülnek el szinte minden esetben.

Ha mindent összeadunk, a Fülemüle úti nyári napközi eladása valamivel több, mint 1 milliárdot hozott az önkormányzat konyhájára. Rengeteg pénz, de ezért az ingatlanért kevés. A jelenlegi piaci helyzetben azonban többre nem lehetett számítani. Az eladás halasztása sok, már régóta esedékes önkormányzati fejlesztés elmaradását okozta volna. Persze most, hogy odavan az aranytojás és a tyúk is, nem tudom, miből lesz pénz a következő évek szükséges fejlesztéseire.

Azt hiszem, itt az ideje, hogy a Kissvábhegy új nevet kapjon. Talán a Varázshegy elnevezés illene rá a legjobban. Nem gyógyereje, vagy különleges kisugárzása miatt, hanem azokért a csodálatos el- és előtűnésekért, melyek ott mostanság előfordulnak. A múltkorában írtam a Zalatnai utca különös metamorfózisáról. Akkor még nem tudtam, hogy a szomszédos Álom utca voltaképpen nincs is. Úgy van, hogy nincs. Vagy úgy nincs, hogy van. Hogy is van ez?

Talán úgy kezdődött, hogy az erdő szélén, az ottani telkek jobb megközelítése érdekében utat építettek. Már senki sem emlékszik arra, hogy ez mikor történt. Tény, hogy van egy utca, amin autók és gyalogosok közlekednek. Csakhogy ez az utca az ingatlan nyilvántartásban nem létezik, ezért az Álom utcai telkekre jogszerűen nem lehet házat építeni, hiszen nincs közvetlen kapcsolatuk közterülettel.

A szituáció bonyolult. Különösen azért, mert a helyzet normalizálásához számos hatóságnak kell egybehangzóan állást foglalnia. Sok bába van, mindegyik fontosságának teljes tudatában nehezíti a megoldást. A Hegyvidéki önkormányzat éveken át tartó unszolására az erdészeti hatóság – melynek feladata a meglévő erdőterületek védelme – nagy nehezen belátta, hogy a leaszfaltozott út nem erdő. Ennek a hatóságnak az emberei makacsul óvják gyérülő erdőinket, amit helyesen tesznek. Ebben az esetben viszont az erdőirtást követően is ragaszkodtak ahhoz, hogy legalább papíron fenntartsák a már nem létező status quo-t. De ezen már túl vagyunk.

A második bába a fővárosi önkormányzat, amely nyilvántartja a természetvédelmi területeket. A Kissvábhegy is ilyen. Szerencsére a Fővárost is sikerült már meggyőzni arról, hogy egy aszfaltozott térséget nem érdemes védelem alatt tartani. Meg is született a megfelelő döntés arról, hogy a kissvábhegyi védett terület az út felületével csökken. Ám a hivatal intézkedésébe egy kis hiba csúszott, így a módosítást még csiszolgatni kell a teljes boldogsághoz.

A harmadik bába a Hegyvidéki önkormányzat. A kerületi hivatalnokok szembesülnek azokkal a telektulajdonosokkal, akiknek az életét a jelenlegi helyzet nehezíti, ezért ők igyekszenek minden tőlük telhetőt megtenni a rendezés érdekében. Ők készítik most elő a kerületi rendezési terv módosítását, melyben a valós helyzethez igazítják majd a kerületi szabályozást. Ez – párhuzamosan a fővárosi rendelet kijavításával – már majdnem megoldja a kacifántos szituációt. Majdnem, mert hátra van még egy – talán az utolsó – lépés: az út területét meg kell vásárolni az államtól, amely jelenleg a hegy tulajdonosa. Reménykedjünk, hogy a vásárláshoz szükséges döntésekhez nem kellenek újabb évek.

Az Álom utca lakóinak talán fel sem tűnik, hogy nincs is Álom utca. Csak akkor, ha valamilyen hivatalos ügyet kell elintézniük az építési hatóságnál. Mert akkor megáll a tudomány. Így mielőtt álomra hajtják a fejüket, esténként azért fohászkodnak, hogy a Szent Ferdinánd, a tisztviselők védőszentje segítse a sok bábát, hogy végre ne csak a valóságban legyen utcájuk, hanem papíron is.