Van úgy, hogy az ember nem vesz észre egy KRESZ-táblát, vagy figyelmetlen, türelmetlen. Tilosban parkol, gyorsan hajt, vagy más szabálytalanságot követ el. Ha valaki véletlenül, vagy szándékosan sérti meg a szabályokat, okkal számíthat büntetésre. De mi van akkor, ha a hatóság nem tartja be a rá vonatkozó rendet?

Elöljáróban leszögezem, hogy kimondhatatlanul rühellem azokat, akik lustaságból, vagy kivagyiságból szabálytalanul, a forgalmat zavarva, más emberek és járművek épségét is kockáztatva parkolják le az autójukat. Soha sem értettem, miért nem képesek néhány métert gyalogolni azért, hogy várakozó járgányukkal ne akadályozzanak másokat. Idegesít az a terjedő módi, hogy a vészvillogót bekapcsolva órákig állnak tiltott helyen, torlódást, veszélyhelyzetet okozva.

Egy konkrét eseten keresztül azonban azt is megtapasztalhattam, hogy a hatóság – ha egyáltalán intézkedik egy ilyen ügyben – legalább annyira figyelmen kívül hagyja az előírásokat, mint a szabálytalan autósok.

Egy augusztusi reggelen édesapám hivatalos papírt talált autója szélvédőjén. Az éjszaka arra járó közeg azt tudatta az irattal, hogy feljelentést tesz szabálytalan helyen történt várakozás miatt. Már jócskán benne jártunk az őszben, amikor dörgedelmes felszólítás érkezett, hogy a kocsi üzembentartója nyilatkozzon, ki parkolt rossz helyre az autóval. Az öregem annak rendje módja szerint (bár kiválóan használja a számítógépet – a hivatalos irat érthetetlen felszólításának eleget téve – saját keze írásával) nyilatkozott, hogy ő tette le a megjelölt helyen a járgányt, de a kijelölt részen állt, tehát nem történt szabálytalanság. Hosszú csend után, már az új évben jött a végzés, melyben a nagyhatalmú hatóság közli, „bizonyítva látja” a szabálytalanságot, ezért a jog teljes szigorával lesújt, fizessen a bűnös, különben lecsukják. A 89. évében járó apukám nagyon kiborult. Amikor a papírokat és a jogszabályokat végignéztem, arra jutottam, hogy jó oka volt rá.

A végzés elleni fellebbezésben 8 pontban foglaltuk össze a törvénysértéseket. Most nem fárasztanám az olvasót az összes hiba a felsorolásával, csak néhányat emelek ki. A törvény szerint lehetőség van arra, hogy először helyszíni bírságot szabjanak ki. Ezt az autós távollétében is meg lehet tenni, és az összeg csak a fele a szabálysértési bírságnak. Az eljárást ebben az esetben csak akkor kell elindítani, ha a szabálysértő nem fizeti be a csekket. Az egész eljárás rákfenéje, hogy bár a törvény a bizonyítás terhét a hatóságra rója, a feljelentést tevő rendőrök bejelentésén és az „elkövető” ellentétes vallomásán kívül semminemű bizonyíték nem áll rendelkezésre. (Még egy nyavalyás fénykép sem készül a rend őrei állításának alátámasztására.) Arról pedig néhány éve törvény van, hogy a rendőrök nem mindig mondanak igazat. Ezért szól úgy a határozat, hogy a hatóság bizonyítva látja az elkövetést, de hallgat arról, hogy ezt mire alapozza. Az csak hab a tortán, hogy bár a jogszabályok mindössze 30 napot adnak az eljárás lefolytatására, az mégis hónapokig húzódik.

Folytathatnám a sort, de fölösleges. A törvény őrei a jelek szerint magasról tesznek a szabályokra. Nomen est omen, a Szabálysértési Hatóság hivatása a szabálysértés. Biztos, ami biztos, az ombudsmanhoz fordultam, nézzen már körül a hatóság háza táján. Ha lesz eredmény, közhírré teszem.