A rezsiblöff mellett az önkormányzati adósságok átvállalása most Orbán másik nagy mutatványa. Miután tavaly a helyhatóságok felhalmozott tartozásának egy részét már „konszolidálták”, most a maradékot és átveszi az állam. Így szabadul meg a Hegyvidéki önkormányzat is összesen öt és fél milliárd forintnyi kötvény- és hiteltartozásától. Tanmese következik.

Volt a királyságnak két fejedelemsége. Az egyikben Tücsök uram uralkodott, a másikat Hangya fejedelem igazgatta. Míg Hangyáéknál az volt a jelszó, hogy addig szabad nyújtózkodni, amíg a takaró ér, addig Tücsök fejedelemnek mindig a nagy építkezéseken járt az esze.

Vagy egy évtizede a Tücsök a fejébe vette, hogy népe nem élhet tovább sportcsarnok nélkül. Mivel a kincstár szokás szerint üres volt, elment a bankárhoz, aki csodás ajánlatot tett neki. Nyélbe is ütötték az üzletet, és a sportközpont devizahitelből épült fel. Néhány évvel később a Tücsök fejedelem rájött, hogy pompás dolog lenne a kultúrpalotát megújítani. Hogy ne csak a művészetek lendüljenek fel, hanem üzlet is legyen a dologból, hozzáálmodott még egy rendezvényközpontot is. Ezt jó drágán lehet felépíteni, és aztán fillérekért árendába adni a haveroknak minél hosszabb időre. Ám pénze most sem volt elég, hiába szerzett a nagyszerű tervhez támogatást. A főkamarás fogta a fejét, mert sejtette, hogy a temérdek pénzt sehogy sem tudják majd visszafizetni, de a fejedelem rezzenetlen arccal ismételgette, megoldjuk majd, ne féljetek.

Eközben Hangyáéknál állt a bál. A mindig óvatos fejedelem napra-nap kapott a fejére, mert mindenki látta, Tücsökék birodalma épül-szépül, Hangyaland pedig csak nem fejlődik. Hangya uram egyre csak azt hajtogatta, hogy „meglátjátok, Tücsök majd az adósok börtönében végzi”. Emlékeztek, hogy van a mesében: a Tücsök egész télen, ázott, fázott és éhezett. Így jár most is, mert a sok törlesztés miatt felkopik az álla. Kénytelen lesz a sok drága építményét elkótyavetyélni, hogy kifizethesse a bankokat. Hitték is neki, meg nem is. Minden jel arra mutatott, hogy az óvatos Hangyának van igaza. Tücsökék egyre nagyobb bajban voltak, egyre több pénzüket vitte el a hitelek törlesztése. Az árfolyamok emelkedtek, mind magasabb lett a kamat meg a részletek.

Mindez nem szegte kedvét a Tücsöknek. Újabb hitelből aranyáron épített nyári napközis tábort az iskolásoknak. Ez a befektetés is nagyon megérte, mert a tábor évi 11 hónapig üresen áll. De mit sem számít, hisz’ hitelből van! A részleteket mindig kinyögték valahogy, csak éjszakánként riadt fel arra, hogy egy napon az összes kölcsönt vissza kell fizetni.

A király is hírét vette a nagy adósság-dínom-dánomnak. Mérgesen toppantott és magához rendelte Tücsök fejedelmet. „Tudod, hogy te vagy az egyik legkedvesebb alattvalóm, de most bajt hoztál a fejedre. Hogyan lehet ennyi adósságot felhalmozni, édes fiam?” Tücsök csak álldogált a szőnyeg szélén lesütött szemmel. „Egyet se búsulj!” Mondta megbocsátón a király. „Udvari tanácsosaimmal kisütöttük a megoldást. Az adósságodat a kincstár átveszi tőled. Majd visszafizetem Hangyáék és a többi mafla adójából.”

Így is lett. Tücsök fejedelem azóta emelt fővel jár. Megszabadult a nyomasztó adósságtól és a kedvenc épületeit is megtarthatta. Csak Hangya uramat ütötte meg a guta. Mérgében pedig betiltotta La Fontaine összes írását. Ha valaki csak a nevét kimondja a franciának, a fejével fizet.