Nemrégiben a sajtó felkapta a hírt, hogy leggazdagabbnak mondott honfitársunk, Csányi Sándor megvette a Fülemile úti gyermektábor ingatlanát. A kerület vezetése nem titkolt örömmel konstatálta a nem mindennapi üzletet, mellyel egyszer végre sikerült a költségvetés bevételi előirányzatát teljesíteni. Ahogy ilyenkor lenni szokott, röpködnek a számok. Ember legyen a talpán, aki kihámozza, mennyi is az annyi. Erre teszünk most kísérletet.
A nyári napközi tábornak évtizedeken át otthont adó Fülemile utca ingatlan eladásáról már egy ideje csiripeltek a verebek. A jól értesültek kezdetek óta biztosra vették, hogy az ősfákkal teli, majdnem 2,5 hektáros terület a szemközti sarkon álló házban lakó OTP vezéré lesz. Olyan nagy jóstehetség nem kellett ehhez, mert aki ismeri a környéket, tudja, hogy számos környező telek már a Csányi-birodalom része. Ilyen az egykor a gyerektáborhoz tartozott, az utca túloldalán lévő ingatlan is, melyet néhány éve adott el az önkormányzat. De úgy hírlik, a szomszédos üres telkek is az érdekeltség részei.
Nekem végülis tökmindegy, hogy milyen céllal vásárolja fel valaki a Széchenyi hegy legszebb telkeit. Az jobban izgat, milyen üzletet kötött az önkormányzat az ingatlan eladásával. Elnézést kérek azoktól, akik nem kedvelik a számokat, de erről a témáról nem érdemes konkrétumok nélkül beszélni. A gyerektábort Csányi cége bruttó 1,6 milliárdért vette meg. Az áfa levonása után ebből kereken 1,3 milliárd forint maradt az önkormányzat számláján. Ez az ár pontosan megegyezik a képviselő testület által meghatározott minimális eladási árral. Nem csoda, hiszen a vevő volt az egyetlen ajánlattevő, licitálás nem volt. Ha a környéken kínált telkek hirdetési áraihoz viszonyítjuk, a négyzetméterenkénti nettó alig 55 ezer forint alacsonynak számít. Ha az ingatlanon – a tervezett szabályozásnak megfelelően – egyszer majd lakóparkot építenek, viszonylag sok területet vesznek el a belső utak, de ha ezeket is leszámítjuk, akkor sem érjük el a nettó 60 ezer forintos négyzetméterenkénti árat, szemben a környékre jellemző 80-100 ezer forinttal. Az is igaz viszont, hogy egy ilyen nagy méretű telket csak alacsonyabb fajlagos áron lehet eladni, különösen válság idején, amikor amúgy is kicsi a kereslet.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a tábor területének eladásához valahol máshol kellett megteremteni a nyári napközi feltételeit. Az önkormányzat vezetése úgy döntött, hogy erre legalkalmasabb a Mátyás király út 53 alatti, a zarándokszállásnak is helyet adó épület. Az új hely nagyon szépre sikerült, bár a megközelítése nem egyszerű, mert a forgalomtól elzárt részen van, tömegközlekedéssel csak hosszú sétával megközelíthető. A mintegy 350 négyzetméter hasznos területű épület, valamint a szabadtéri sportpályák, a medence és játszóhelyek átalakítása, korszerűsítése összesen közel 300 millióba került. Külön történet, hogy van-e ráció abban, ilyen rengeteg pénzt fordítsunk egy olyan tábor épületére, amelyet csak másfél hónapon át használnak évente. A kerület vezetése azzal nyomta le a testület torkán ezt a horribilis összeget, hogy az épületet az év folyamán egy magánóvodának fogjuk kiadni. Bérlőnek egyelőre nyoma sincs. Az is egy másik bejegyzés témája lehetne, hogy ezek az önkormányzati beruházások (lásd még például a zarándokszállást és a kormányablakot) miért aranyáron készülnek el szinte minden esetben.
Ha mindent összeadunk, a Fülemüle úti nyári napközi eladása valamivel több, mint 1 milliárdot hozott az önkormányzat konyhájára. Rengeteg pénz, de ezért az ingatlanért kevés. A jelenlegi piaci helyzetben azonban többre nem lehetett számítani. Az eladás halasztása sok, már régóta esedékes önkormányzati fejlesztés elmaradását okozta volna. Persze most, hogy odavan az aranytojás és a tyúk is, nem tudom, miből lesz pénz a következő évek szükséges fejlesztéseire.
