Azt hiszem, itt az ideje, hogy a Kissvábhegy új nevet kapjon. Talán a Varázshegy elnevezés illene rá a legjobban. Nem gyógyereje, vagy különleges kisugárzása miatt, hanem azokért a csodálatos el- és előtűnésekért, melyek ott mostanság előfordulnak. A múltkorában írtam a Zalatnai utca különös metamorfózisáról. Akkor még nem tudtam, hogy a szomszédos Álom utca voltaképpen nincs is. Úgy van, hogy nincs. Vagy úgy nincs, hogy van. Hogy is van ez?
Talán úgy kezdődött, hogy az erdő szélén, az ottani telkek jobb megközelítése érdekében utat építettek. Már senki sem emlékszik arra, hogy ez mikor történt. Tény, hogy van egy utca, amin autók és gyalogosok közlekednek. Csakhogy ez az utca az ingatlan nyilvántartásban nem létezik, ezért az Álom utcai telkekre jogszerűen nem lehet házat építeni, hiszen nincs közvetlen kapcsolatuk közterülettel.
A szituáció bonyolult. Különösen azért, mert a helyzet normalizálásához számos hatóságnak kell egybehangzóan állást foglalnia. Sok bába van, mindegyik fontosságának teljes tudatában nehezíti a megoldást. A Hegyvidéki önkormányzat éveken át tartó unszolására az erdészeti hatóság – melynek feladata a meglévő erdőterületek védelme – nagy nehezen belátta, hogy a leaszfaltozott út nem erdő. Ennek a hatóságnak az emberei makacsul óvják gyérülő erdőinket, amit helyesen tesznek. Ebben az esetben viszont az erdőirtást követően is ragaszkodtak ahhoz, hogy legalább papíron fenntartsák a már nem létező status quo-t. De ezen már túl vagyunk.
A második bába a fővárosi önkormányzat, amely nyilvántartja a természetvédelmi területeket. A Kissvábhegy is ilyen. Szerencsére a Fővárost is sikerült már meggyőzni arról, hogy egy aszfaltozott térséget nem érdemes védelem alatt tartani. Meg is született a megfelelő döntés arról, hogy a kissvábhegyi védett terület az út felületével csökken. Ám a hivatal intézkedésébe egy kis hiba csúszott, így a módosítást még csiszolgatni kell a teljes boldogsághoz.
A harmadik bába a Hegyvidéki önkormányzat. A kerületi hivatalnokok szembesülnek azokkal a telektulajdonosokkal, akiknek az életét a jelenlegi helyzet nehezíti, ezért ők igyekszenek minden tőlük telhetőt megtenni a rendezés érdekében. Ők készítik most elő a kerületi rendezési terv módosítását, melyben a valós helyzethez igazítják majd a kerületi szabályozást. Ez – párhuzamosan a fővárosi rendelet kijavításával – már majdnem megoldja a kacifántos szituációt. Majdnem, mert hátra van még egy – talán az utolsó – lépés: az út területét meg kell vásárolni az államtól, amely jelenleg a hegy tulajdonosa. Reménykedjünk, hogy a vásárláshoz szükséges döntésekhez nem kellenek újabb évek.
Az Álom utca lakóinak talán fel sem tűnik, hogy nincs is Álom utca. Csak akkor, ha valamilyen hivatalos ügyet kell elintézniük az építési hatóságnál. Mert akkor megáll a tudomány. Így mielőtt álomra hajtják a fejüket, esténként azért fohászkodnak, hogy a Szent Ferdinánd, a tisztviselők védőszentje segítse a sok bábát, hogy végre ne csak a valóságban legyen utcájuk, hanem papíron is.
