Mint minden májusban, idén is ellepik a hegyvidéki utcákat a feleslegessé vált tárgyak. Bár lomtalanítás időpontját zárt borítékban tudatják a lakossággal, a lomizók pontosan tudják, mikor hová érdemes menni. Alig teszi le a tulaj a megunt dolgait a járdára, máris ott terem valaki, aki gusztálja, méregeti, vagy esetleg már rögtön szét is szedi. Másnap aztán jön a mindent bedaráló kukásautó, melynek feneketlen gyomra elnyeli azt, amit az újrahasznosítók meghagytak.
Bár mindenki igényli a szolgáltatást, szinte senki sem elégedett azzal, ahogy jelenleg zajlik. Utálatos, hogy napokig ostromlott város képét mutatja a környék. Ha ne adj Isten egy szélvihar, vagy nagyobb zápor kerekedik, a káosz még nagyobb lesz. A rendetlenség érzetét tovább fokozzák a kupacokban hasznosítható dolgok után kutatók. Ők csak arra ügyelnek, hogy az általuk kiválogatott dolgok elszállításra készen, glédában álljanak. Amire nincs szükségük, azt sajnos szétszórják. Az sem ritka, hogy a helyszínen állnak neki kibontani a kidobott gépből a számukra értékes alkatrészeket.
Lehet, hogy ezzel nem leszek népszerű, de én nagyra becsülöm a lomizókat. Számomra ők az újrahasznosítás alsó lépcsőfoka, akik csekély haszon reményében nagy energiákat fektetnek be több-kevesebb még pénzzé tehető hulladék megszerzésébe. Ki gyalogosan, egy bevásárlókocsival, mások csapatba szerveződve, rozzantabbnál rozzantabb járművekkel kutatják át és szerzik meg fémkereskedőnek eladható vasat, vagy színesfémet, az ócskapiacon eladható bútorokat, régi, de még működőképes háztartási gépeket. Hasznos hangyái ők a társadalomnak még akkor is, ha jómódú környékünkön szokatlan, ezért nyugtalanító látványnak számítanak.
A hivatalosság nyűgnek tartja a lomtalanítást. Olyan, a lakosság által elvárt szolgáltatásnak, amelynek köztisztasági és rendészeti vonatkozásait kezelni kell. A lakosság egy részének meggyőződése, hogy a lomizók valódi szándéka a vagyonosabb háztartások feltérképezése. Hogy van-e alapja ennek a feltételezésnek, nem tudom. Mindenesetre az önkormányzat kérésére a rendőrség kiemelten ellenőrzi, olykor ok nélkül vegzálja a lomizókat, hogy megnyugtatassa a helyben lakókat.
Az, ahogy a lomtalanítás jelenleg folyik, értelmetlen, környezetszennyező és költséges. Értelmetlen, hogy évente egyszer van csak lehetőség arra, hogy az emberek megváljanak a számukra fölösleges tárgyaiktól. Pazarló, mert rengeteg használható dolog megy veszendőbe. Környezetszennyező, mert még használható eszközök megsemmisítésével jár. Károsítja a környezetet az is, ahogy a lomizók kinyerik a számukra értékes anyagokat a kidobott tárgyakból. Végül költséges az előzőeken túl amiatt is, mert sokba kerül a lomok begyűjtése és megsemmisítése, lerakása is. Van még egy fontos társadalmi kára is a lomtalanítás mai módjának. Az, hogy az emberek hasznavehetetlen kacatként, kidobandó szemétként tekintenek megunt holmijukra, amit mások még örömmel használnának. Ez rombolja a szolidaritást és a környezettudatosságot.
Pedig lehetne mindezt másként is, úgy, ahogy a világ igényesebb felén csinálják. A fölöslegessé vált dolgokat az év bármely szakában begyűjthetné a hívásra házhoz menő szervezet, a mely telephelyén szakszerűen és a környezetvédelmi szempontokra is figyelve válogatná szét a még hasznosítható anyagokat, tárgyakat. A jó állapotban lévő bútorokat, gépeket szociális hálózaton keresztül lehetne elosztani, vagy értékesíteni, az újrahasznosítható anyagokat pedig a feldolgozóknak adhatnák el. Ez a szervezet bevételeiből fenn is tudná tartani magát. Nem lenne napokig tartó káosz, és nem menne veszendőbe semmilyen használható tárgy, anyag, nem szennyeznék a környezetet az út szélén szétbontott akkumulátorok, hűtőszekrények, televíziók.
Csak egy kicsit kellene odafigyelni, és jobb lehetne.
