Sipos Péter blogja

Jönnek az e-mailek, csöngenek a telefonok. Gratulálnak a jó eredményhez. Úgy látszik, a legifjabbak is rám kattantak.

Jól jön majd az a szavazat 18 év múlva ...

A Hegyvidék népe a választások idején mindig buzgóbb az országos átlagnál. Vasárnap is bőven túlteljesítettünk, 78 %-ot meghaladó volt a részvétel. Több, mint 37 ezer ember közül 4668 húzta az X-et a nevem mellé. Elsőnek nem is rossz. Köszönöm mindenkinek. Tudom, a szavazatok többsége a pártomnak szól, de akkor is jól esik.

A választások napja engem mindig izgalommal töltött el. Érdekel, hogy a sokféle véleményből miként alakul ki valami eredmény. Visszatekintve a korábbi választásokra, mindig valamiféle bölcsesség volt a kollektív döntésekben. És most?

Ja, és még valami. Ma vagy 30000 ember elé olyan szavazólap kerül, amelyiken az én nevem is fel van tüntetve. Vajon hányan húznak "x"-et Sipos Péter mellé? Izgi.

A múlt hét közepén meghívást kaptam egy ismerősömtől. Úgy gondolta, jó lenne, ha részt vennék baráti társaságuk szokásos választás előtti esélylatolgatásán. A jelen lévők közűl csak meghívómat ismerem, néhányukkal már összefutottam nála, de a többséggel most találkoztam először. A társaság vegyes összetételű volt, de tagjai jellemzően a budapesti vállalkozókat, értelmiségieket reprezentálták.

A többségnek lesújtó véleménye van az elmúlt évek alatt kialakult helyzetről. A jövőt illetően csak egy igazán optimista volt a társaságban. Ő meggyőződéssel visszhangozta a FIDESz mondókáját. Az érvek hatására elismerte ugyan, hogy a leendő kormánypárt sem makulátlan, de mint többször elmondta, a jelenlegi kormányzó erők nagyságrenddel többet loptak. Irigyeltem a kétség nélküli hitéért.

A jelenlévőkre legjellemzőbb a félelem. Szinte mindenki attól tart, hogy a dolgok rosszabbra fordulnak, a társadalmi csoportok közötti feszültségek növekedni fognak. Az eljövendő új kormánytól is tartottak többen, mert attól félnek, hogy az majd bele akar szólni a mindennapjainkba, a kultúrától a családi életig mindenbe.

Nem igazán bíztató perspektíva. Pedig ezeknek az embereknek nincsenek is egzisztenciális gondjai. 

Még a múlt hét péntekén, már mint képviselőjelölt jártam az önkormányzatnál. A választási hirdetőhelyek kisorsolása és az etikai kódex aláírása volt napirenden. Az összegyűlt "politikusok" - Pokorni képviselő nem ereszkedett le közénk - között sajnos én voltam a legöregebb, ezért is volt meglepő számomra, hogy mindenki azonnal letegezett, mint ahogy pártállástól függetlenül egymást is. Én konzervatív vagyok ebben a kérdésben, szeretem betartani a hagyományos udvariassági szabályokat. Volt már ebből gondom, mert van olyan - nálam fiatalabb - ismerősöm, akivel kapcsolatunk van olyan fázisban, hogy tegeződhetnénk, de ő van olyan udvarias, hogy nem kezdeményezi a bizalmasabb megszólítást.

Utólag gondolkoztam csak el azon, hogy mi is zavart. Rájöttem, hogy az urak - valószínűleg önkénytelenül - így kívánták jelezni, bevettek a brancsba. Most már - különösen, ha valamilyen elfogadható választási eredményt is fel tudok mutatni - én is közéjük, a kerület fontos emberei közé tartozom, akik a maguk sajátos szabályaik szerint egymás között megbeszélik és elintézik az ügyeket. Móricz Zsarátnok városának potentátjai jutottak eszembe. Hát, kérem alássan, én ebből nem kérek.

A kampány egy formája a kitelepülés. Az ember fog egy asztalt, egy csomó szórólapot aztán elvegyül a tömegben. Azaz inkább igyekszik kiválni belőle, felhívva a figyelmet a portékájára, vagyis saját magára. Ezért viszünk magunkkal egy LMP-s zászlót, hogy messziről lássanak.

A járó-kelők nagy része szemlesütve, elfordított fejjel húz el előttünk. Azokkal lehet kapcsolatot teremteni, akik némi érdeklődéssel vizsgálgatják a zászlót, vagy bennünket. Nem mindig jön be ez sem. Az undokok vagy úgy tesznek, mintha nem hallanák, hogy hozzájuk szólunk, vagy morognak valamit. Jó esetben udvarias köszönöm nem-mel zárják le a meg sem kezdődött beszélgetést.

A szimpatizánsok mosolyogva utasítják vissza az újabb szórólapot: "nekünk már van". Arcukon az összetartozás kifejezése, veletek vagyunk, rátok szavazunk. Némelyikük rövid időre megáll, érdeklődik, bíztató híreket vár és kap.

A valódi érdeklődő kérdez, láthatóan izgatja, van-e jobb választása az eddiginél. Némelyikük bevallja, ránk szavazna, de nem teheti, elkötelezett. Lehet, hogy nem jól teszem, de finoman élcelődni szoktam velük, bízva abban, hogy nem sértem meg őket. Nem neheztelhetek rájuk, hiszen én is szavaztam már úgy, hogy közben attól tartottam, letörik a kezem.

A legtöbb gond az aktív undokokkal és a céltalanul beszélgetni vágyókkal van. Az előbbi csoportba főleg a jobbikosok tartoznak, akik téríteni, vagy legalább megsemmisíteni akarnak. Nagy hangon, agresszívan mondják a butaságaikat, elriasztva a normális érdeklődőket. A piócák képesek akár egy órán keresztül is mondani a magukét. Ilyenkor szegény kitelepülő a barátokat, a társat, vagy a pszichológust helyettesíti. Nem könnyű, de mi akartunk kitelepülni.

Ma este Palya Bea koncerten voltunk a MÜPA-ban. Én leszek a játékszered az összeállítás címe. Öröm volt nézni ezeket a boldogan, önfeledten játszó zenészeket, akik szeretettel és tisztelettel bántak a művekkel és egymással. Mint most kiderült, minden régi sláger a népzenéből ered és a jazz-ba tart.

Ez a lyány egy csoda. Minden procikája tele van muzsikával. Nagyon jó. Tessék meghallgatni!

Mindannyian, legalábbis a szerencsésebbek, megvénülünk. Nem is olyan régen, 37 éve találkoztunk először. Mintha ma lett volna. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem első évfolyama KISZ (a fiatalok kedvéért: Kommunista Ifjúsági Szövetség) titkárt választott. Én voltam a hivatalos jelölt, Téged az "ellenzék" támogatott. Te győztél, és én nem bántam, mert jobb voltál nálam. Egy évig együtt mozgalmárkodtunk a KISZ vezetőségben. Később, mikor Téged is felvettek a Pártba (a fiatalok kedvéért a Magyar Szocialista Munkáspártba) egy hallgatói pártcsoportba tartoztunk. Úgy képzeltük, hogy belülről könnyebb megváltoztatni a rendszert. Később elváltak útjaink, csak egyszer-kétszer futottunk össze.

Mindez a minapi nyilatkozatod miatt jutott eszembe. A TV2-ben azt mondtad: "szerintem a Lehet Más a Politika az alapvetően egy kommunista párt” (http://mandiner.hu/cikk/bokros_kommunista_az_lmp) és nem dícsérni akartál bennünket.

Mindig felnéztünk Rád. Tiszteltük elhivatottságodat, azt a kemény akaratot, amellyel a kitűzött céljaid felé törtél. Tiszta embernek tartottalak, aki nem rejti véka alá a véleményét. Emlékszem, mikor 1995-ben kimentél a tandíj ellen tüntető diákok közé. Képükbe vágtad, hogy néhány doboz cigi ára a tandíj, nem nagy teher kinyögni. Nem éppen politikusi mondatok voltak, de egyenes beszéd.

Mi lelt most? Miért adod a nevedet ehhez az MDF cirkuszhoz? Miért hagyod a sárba zuhanni nehezen megszerzett nimbuszodat? Vagy csak Téged is átvertek és most menteni próbálod a menthetőt? Sajnállak, szomorú vagyok. Nem tudok örülni, pedig versenytársak lennénk. Kár érted.

Ertsey Kati szíves közlése szerint a Lágymányosi híd közelében valaki "szar zsidó" szövegű lapot ragasztott a plakátomra. Kati nagyon fel volt indulva, ami végülis érthető, hiszen a bunkóság mindig fáj. Én inkább szánalmat érzek a plakát-rondító iránt. Micsoda lelki sivárság kellhet ahhoz, hogy hétvégi programként valaki azzal töltse idejét, hogy egy kicsiny pártocska választási plakátjára előregyártott feliratokat ragasszon. Sajnálom és megvetem. Valószínűleg neki mindenről "az" jut eszébe. Hogy mi? Talán ő sem tudja, csak az élete fáj neki, és jól esik valakire haragudni. Lehet, hogy ettől lesz jó a hétvégéje. Akkor én miért legyek szomorú?

Aki esetleg eddig nem tudta, annak elárulom, hogy az LMP jelöltjeként indulok a budapesti 18. sz. egyéni választókerületben, magyarul a XII. kerületben. Nemcsak nevemet és időmet, de arcomat is adom a kampányhoz. Ez az a plakát:

Mindenki dícsérte, akivel idáig beszéltem. Nekem első hallásra szájbarágósnak tűnt az ötlet, és kép készítése közben úgy éreztem, csak kínlódunk, semmi sem sül ki belőle. Aztán amikor készen láttam, nekem is átjött az üzenet. Sok ismerős, barát győzködött az ajánlószelvény gyűjtés közben arról, hogy nagyon aranyosak vagyunk, teljesen egyetért a céljainkkal, elégvolt ezekből a korrupt, hatalomvágyó gazemberekből. Ő tulajdonképpen nekünk adná a cetlijét, de nem szabad megosztani az erőket, most nyerni kell és a FIDESZ-re kell mindnekinek szavazni, vagy nem szabad hagyni a FIDESZ kétharmadot és a MSZP mellé kell tenni az X-et. A Moszkva téren, szórólapozás közben is beszélgettem több idősebb hölggyel és úrral, akik szomorú arccal közölték: szívük szerint bennünket támogatnának, de a családjukkal olyan dolgok történtek, ami miatt ők kötelesek erre, vagy arra szavazni. Mintha ezek a mai parlamenti pártok valamely fontos ügyet képviselnének.

Szóval kortársaim, le a szemellenzővel! Ha leveszitek, meglátjátok, itt a tavasz, szép az idő, lehet más a választás!