Mindannyian, legalábbis a szerencsésebbek, megvénülünk. Nem is olyan régen, 37 éve találkoztunk először. Mintha ma lett volna. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem első évfolyama KISZ (a fiatalok kedvéért: Kommunista Ifjúsági Szövetség) titkárt választott. Én voltam a hivatalos jelölt, Téged az "ellenzék" támogatott. Te győztél, és én nem bántam, mert jobb voltál nálam. Egy évig együtt mozgalmárkodtunk a KISZ vezetőségben. Később, mikor Téged is felvettek a Pártba (a fiatalok kedvéért a Magyar Szocialista Munkáspártba) egy hallgatói pártcsoportba tartoztunk. Úgy képzeltük, hogy belülről könnyebb megváltoztatni a rendszert. Később elváltak útjaink, csak egyszer-kétszer futottunk össze.

Mindez a minapi nyilatkozatod miatt jutott eszembe. A TV2-ben azt mondtad: "szerintem a Lehet Más a Politika az alapvetően egy kommunista párt” (http://mandiner.hu/cikk/bokros_kommunista_az_lmp) és nem dícsérni akartál bennünket.

Mindig felnéztünk Rád. Tiszteltük elhivatottságodat, azt a kemény akaratot, amellyel a kitűzött céljaid felé törtél. Tiszta embernek tartottalak, aki nem rejti véka alá a véleményét. Emlékszem, mikor 1995-ben kimentél a tandíj ellen tüntető diákok közé. Képükbe vágtad, hogy néhány doboz cigi ára a tandíj, nem nagy teher kinyögni. Nem éppen politikusi mondatok voltak, de egyenes beszéd.

Mi lelt most? Miért adod a nevedet ehhez az MDF cirkuszhoz? Miért hagyod a sárba zuhanni nehezen megszerzett nimbuszodat? Vagy csak Téged is átvertek és most menteni próbálod a menthetőt? Sajnállak, szomorú vagyok. Nem tudok örülni, pedig versenytársak lennénk. Kár érted.