A múlt hét közepén meghívást kaptam egy ismerősömtől. Úgy gondolta, jó lenne, ha részt vennék baráti társaságuk szokásos választás előtti esélylatolgatásán. A jelen lévők közűl csak meghívómat ismerem, néhányukkal már összefutottam nála, de a többséggel most találkoztam először. A társaság vegyes összetételű volt, de tagjai jellemzően a budapesti vállalkozókat, értelmiségieket reprezentálták.
A többségnek lesújtó véleménye van az elmúlt évek alatt kialakult helyzetről. A jövőt illetően csak egy igazán optimista volt a társaságban. Ő meggyőződéssel visszhangozta a FIDESz mondókáját. Az érvek hatására elismerte ugyan, hogy a leendő kormánypárt sem makulátlan, de mint többször elmondta, a jelenlegi kormányzó erők nagyságrenddel többet loptak. Irigyeltem a kétség nélküli hitéért.
A jelenlévőkre legjellemzőbb a félelem. Szinte mindenki attól tart, hogy a dolgok rosszabbra fordulnak, a társadalmi csoportok közötti feszültségek növekedni fognak. Az eljövendő új kormánytól is tartottak többen, mert attól félnek, hogy az majd bele akar szólni a mindennapjainkba, a kultúrától a családi életig mindenbe.
Nem igazán bíztató perspektíva. Pedig ezeknek az embereknek nincsenek is egzisztenciális gondjai.