A választás jó dolog. Ilyenkor a politikus – akkor is, ha tudja neki lejt a pálya – izgul egy kicsit és keresi a választópolgárok kegyeit. A választási évben hirtelenjében megújulnak a játszóterek, több utat hoznak rendbe, mint az előző években, elmaradnak a szokásos adóemelések is. Ha pedig egy régóta feszítő problémát nem tud megoldani az újraválasztására hajtó politikus, akkor úgy tesz, mintha csinálna valamit, vagyis bedob egy választási kacsát.

A hegyvidéki képviselő-testület a héten tartotta a ciklus utolsó ülését. A napirenden több, lényegében formális téma volt. Ezekről majd a kincstári média minden bizonnyal hűségesen és bőven tudósít. Én csak egy előterjesztésről szólnék. Határozat született arról, hogy a leköszönő testület javasolja az októberben megválasztandó képviselő-testületnek, hogy „a János kórház és a Kútvölgyi kórház integrált együttműködése esetén” évi 50 millió forinttal támogassa az intézmények működését és fejlesztését. Az alábbiakban arról lesz szó, hogy jelent-e egyáltalán valamit ez a döntés, vagy csak porhintés az egész.

A XII. kerület talán az egyetlen Budapesten, amelynek nincs saját szakrendelője. A többi városrészben a vezetés tudatában volt annak, hogy az egészségügy érzékeny terület, ezért sok pénzt fordítottak a saját járóbeteg-ellátó intézményekre és a tavalyi államosítás során éltek a lehetőséggel, hogy megtartsák a rendelőket. A kerületi járóbeteg rendelő hiánya önmagában még nem lenne baj. A baj az, hogy ezt a feladatot a végletekig lepukkadt, szellemileg és minden szempontból amortizálódott Szent János Kórház látja el, nagyon gyenge színvonalon. Erről már több bejegyzésben is szóltam. A kerület vezetése korábban azt a számára kényelmes megoldást választotta, hogy nem foglalkozik az egészségügyi ellátásnak ezzel a részével. A lakosok viszont egyre rosszabbul tűrik az áldatlan állapotokat, ráadásul az ellenzék is ezzel kampányol. Tenni kell hát valamit.

Régi és logikus gondolat, hogy a Semmelweis Egyetemhez tartozó Kútvölgy Kórház fölösleges kapacitásait kihasználva a járóbeteg rendeléseket a két intézmény közösen lássa el. Ennek – egy nemrégiben készült felmérés szerint – a kerület lakosai is örülnének. Az egyik fontos probléma az, hogy a kerületnek jogi értelemben semmi köze sem a János Kórházhoz, sem a Kútvölgyihez. A korábban fővárosi tulajdonú, nemrégiben államosított János Kórház a területi kórházi és a járóbeteg-ellátásért felelős. A Kútvölgyi a Semmelweis Egyetem része, így a fenntartója-tulajdonosa a minisztérium.

Az előterjesztés nagyvonalúan hallgat a részletekről, illetve olyan témákat dob be, amelyeknek semmi köze a járóbeteg-ellátáshoz. Egy korábbi híradásban is igyekeztek a kerületi vezetés érdemeként beállítani, hogy – egyébként EU-s pénzből – megújult János Kórház a koraszülöttek ellátását végző Perinatális Intenzív Centruma. Ez az osztály egész Budapestet ellátja, a kerülethez csak annyi köze, hogy a Hegyvidék területén van. De arról is szó van az előterjesztésben, hogy sürgősségi fogadóhelyet alakítanak ki a Kútvölgyiben. A Jánosban van a Budai Trauma Centrum, amelynek állapotáról már korábban írtam. Vajon mi lesz ezzel a sürgősségi ellátó hellyel? Az rohad tovább?

A sok mese között látszik valami kézzelfoghatónak tűnő: a kilátásba helyezett 50 millió. Első látásra nagyvonalú gesztus azért, hogy rendbe jöjjenek a dolgok, bár az előterjesztés mélyen hallgat arról, hogy mit vár cserébe az önkormányzat, milyen feltételeket szabna a támogatásért. Ha jobban belegondolunk, ez az összeg nem sok mindenre elég. Néhány hiányzó műszert meg lehetne venni belőle, néhány orvos fizetését is fedezhetné, de édeskevés a két kórház költségvetéséhez képest. A János Kórháznak csak a felhalmozott adóssága huszonkétszer több, mint a felajánlott kerületi támogatás. Azt pedig, hogy a két intézmény remélt integrációja jár-e valamilyen megtakarítással, melyből a színvonal emelését finanszírozni lehetne, egyelőre senki sem tudja.

A javaslatnak most csak az az értelme, hogy a kerület vezetése elmondhassa: tesz valamit a nyomasztó probléma megoldásáért. Mindezt úgy, hogy nem kerül semmibe, hiszen az ígéretnél is kevesebb. Pedig lenne itt egy kézenfekvő, valódi megoldás: a Normafa átalakítására szánt ötmilliárdot a János Kórház rendbetételére kellene fordítani. Jobban járnánk mindannyian