A kórház az a hely, ahol a személyzet a sajátjaként bánik a betegek idejével. Az ispotályban lassabban forog az idő kereke, a napoknak nincs értéke. A dolgok megtörténnek, az indokok nem kiismerhetőek, az eredmény kétséges. A gyógyulda ugyanakkor a másutt megtapasztalhatatlan élmények kifogyhatatlan lelőhelye és a bizakodáshoz szükséges tapasztalás kiapadhatatlan forrása.

Az ehelyütt tapasztalt hosszú csend oka egy lassan gyógyuló, fájdalmas betegség. A kín többszörös, ha nem bennünket, hanem a Legkedvesebbet gyötri. A bajból kivezető út egyik vargabetűje egy hét egy neves fővárosi kórházban. Napom nagy részét társam lelkét támogatandó én is ott töltöttem. Így lettem a négyágyas kórterem kisegítő ápolója. Leszámítva az okot, amiért ott kellett lennem, nagy élmény volt – még ha egy kis időre is – segíteni azoknak, akikre a Sors nem gondolt kellő megértéssel.

Aki manapság kórházi ápolásra szorul, az megtapasztalhatja, hogy az egészségügyre egyszerre jellemző a hiány és a pazarlás. Hiány van megfelelő felszerelésből, időként gyógyszerből és más eszközökből, de legfőként a képzett, odaadó munkát végezni képes személyzetből. Paradox módon valószínűleg a hiány az oka a pazarlásnak, ami elsősorban a betegek által a kórházban töltött idő hosszában mutatkozik. Ha lenne elég forrás arra, hogy a páciensek intenzívebb kezelést kapjanak, mondjuk a hét végi napokon is megtörténjenek a szükséges beavatkozások, akkor jelentősen lerövidülhetne a gyógyulási idő, ami minden szempontból sok megtakarítással járna. Az elhivatott, jól képzett szakszemélyzet hiányán – ismerve a megalázó jövedelmeket – nem lehet csodálkozni. Inkább azon, hogy még így is vannak, akik ezt a nehéz és felelősségteljes munkát elvállalják és szívvel-lélekkel végzik.

Nem tudok üdvözítő megoldást az egészségügy bajaira. Vannak hályogkovács-szintű ötleteim, de ezektől megkímélném az olvasót. Egy populista gondolatot azonban nem tudok magamban tartani. Azt gondolom, hogy sokat használna, ha a felelős (?) döntéshozók ugyanazt az ellátást kapnák, mint a közember. Minden bizonnyal hamarabb találnának hatásos gyógyírt az egészségügy bajaira.