Méretes csapdába lavírozta magát Pokorni polgármester. A befolyásos sílobbi segítségével elérte, hogy a Normafán és környékén lévő erdők a XII. kerületi önkormányzat kezelésébe kerüljenek, és az egykori sípályákra hivatkozással az országos költségvetés pénzéből „rehabilitálják a történelmi sportterületet”. A cél érdekében a területet kivonták a szigorú természetvédelmi előírások hatálya alól. Az erről szóló Normafa törvény és a vele járó nem kis pénz azonban nemcsak lehetőség, hanem kelepce is.
Ha előbb nem, a decemberi ónos eső után rájöhetett a hegyvidéki önkormányzat vezetése, hogy milyen nehézségekkel jár 350 hektár erdő kezelése. A terület fenntartása, gondozása akkor is sokba kerül, ha nincs hasonló természeti csapás. A Pilisi Parkerdőnek, a terület korábbi gazdájának a több ezer hektárnyi, általa gondozott erdőből származó bevételei terhére kellett kigazdálkodnia azt az összeget, amiből a játszótereket, turista utakat tartották karban. Nem költöttek sokat, ami meg is látszik. A kerület nem engedheti meg magának, hogy vagyonkezelőként elhanyagolja a Normafát, ezért most az önkormányzatnak kell előteremtenie a szükséges forrásokat. Vagy máshonnan vesz el pénzt, vagy Normafán szedik be a szükséges összeget. (Megjegyzem, hogy nem kell százmilliókra gondolni. Például a vendéglátóhelyek bérletéből, parkolási díjakból, a Normafa közönségét kiszolgálók hozzájárulásaiból is egész csinos összeget lehetne beszedni.)
Egy 2013-ban elfogadott kormányhatározat alapján az állami költségvetés a három év alatt több, mint 1,3 milliárdot biztosított „a Normafa Park kiemelt beruházás megvalósításához szükséges pénzügyi források biztosítására”. Ebből az előkészítő munkákra mostanáig mintegy 100, egyéb költségekre (beleértve a Libegő felső végállomásánál lévő játszótér felújítását is) hasonló összeget fordítottak. A költségvetés által eddig biztosított summa is óriási, de az eredeti tervek szerint ehhez háromszor-négyszer ennyi jöhet még. Ha jön. Ha közben a költségvetési helyzet, vagy Pokorni csillagzatának állása miatt el nem zárják a csapot. Ha még esetleg a beruházásra korábban beígért pénz rendelkezésre is áll majd, az szinte biztos, hogy a terület és az építendő létesítmények, attrakciók fenntartásához nem lehet központi forrásokra számítani. Ezért a tervezés során csak olyan létesítmények jöhetnek szóba, amelyek kellő nagyságú bevételt képesek termelni.
A kerületi közvélemény megosztott a Normafára kérdésében. Szinte csak abban van egyetértés, hogy némi rendrakás, az ott tartózkodás körülményeinek javítása jó lenne. Annak, hogy nagyobb, a terület terhelésének növekedésével járó fejlesztések legyenek, sok ellenzője van. Azt sem nézné jó szemmel a kerület lakossága, ha a Normafán ezen túl mindenért fizetni kellene. Attól is sokan félnek, hogy az esetleges új attrakciók még több embert vonzanak, még nagyobb zsúfoltsággal járnak.
Az önkormányzat vezetése megígérte, hogy a tervek elkészülte után kerületi népszavazás dönt majd a megvalósításról. A referendummal kapcsolatban sok a nyitott kérdés. Nem világos, hogy egyetlen komplex terv jóváhagyatására, vagy alternatívák közötti döntésre kérik a lakosokat. Pokorniék még azt sem döntötték el, hogy vélemény-nyilvánító, vagy ügydöntő szavazás legyen-e. Egyetlen dolog biztos, és ennek az önkormányzat vezetői is tudatában vannak: a népszavazás kimenetele bizonytalan. A polgármester ezért nem lesz fukar, amikor a „lakosság tájékoztatása” címén folytatandó propaganda költségvetését tervezik. És az sem kétséges, hogy igyekeznek az ügyből pártpolitikai kérdést kreálni, elsősorban azért, hogy politikai híveiket rávegyék a Normafával kapcsolatos nézeteik feladására. Azt talán még a legbölcsebb politológusok sem mernék megjósolni, hogy a kormánypártok romló megítélése közepette ennek a törekvésnek milyen hatása lesz.
A kerület vezetése láthatóan zavarban van. A kívülálló számára úgy tűnik, hogy komoly beruházások terveit dédelgetik, de nagyon félnek a nagyobb átalakítást ellenző közvélemény ellenállásától, ezért a legnagyobb titokban folynak az előkészületek. A korábbi ígéretek ellenére nem kérték ki a zöld szervezetek véleményét a hírek szerint végegesített Natura 2000-es hatástanulmányról és a fejlesztések megvalósíthatósági tanulmányát készítő céget is eltiltották attól, hogy konzultáljon a civilekkel. Az egyeztetések elmaradása aligha vezet jóra. Ha a Pokorni polgármester az együttműködés helyett a konfrontációt választja, abból nagy és meddő viták lesznek, amelyekből nem jöhet ki jól. A városvezető állítása szerint megtanulta, „hogy csatározás közben sem szabad elfelejtenünk, hogy milyen módon kötünk majd békét”.
Mi lenne, ha most rögtön a békével kezdené, nem a csatározással?
*A Normafa Park történelmi sportterületről szóló törvény a 2013. évi CXLVIII. számot viseli
