Talán csak az újszülöttek nem ismerik a szakállas viccet arról, hogy miként lehet a kákán csomót keresni. Az ő kedvükért: olcsón kell venni és drágán eladni.
Egy csomót veszíteni egy kicsit bonyolultabb, de ha egy önkormányzatról van szó, a lehetőségek kimeríthetetlenek. Erről szól az alábbi történet, mely talán mesének tűnhet, de sajnos nem mese, hanem szín igaz.
Egyszer volt, hogy nem volt, még amikor Mitnyan polgármester uralkodott a Hegyvidéken, csoda történt. Volt ugyanis az önkormányzatnak a Csörsz utcában egy hejre sporttelepe és azon – lássatok csodát! – egyik napról a másikra, mindenféle engedély, szerződés meg egyéb vicik-vacak papír nélkül, se szó, se beszéd, szóval egyszer csak kinőtt a földből három teniszpálya. De nem ám csak úgy magukban árválkodtak ott, hanem azonmód került hozzájuk télire egy nagy felfújt sátor, meg öltözőépület is, ahogyan az dukál. Nézték nagy csudálkozva a népek, hogy mi is ez, míg ki nem derült, hogy az egészet az igen szép nevű CHEROLE kft. építette, hogy aztán ott a teniszezni vágyókat jó pénzért sportolni engedje. Mikor készen lett az építmény, ez a különös cég elment a polgármesterhez engedélyéért, de mivel nem megfelelő iratokat adott be a hivatalba, nem kapott semmiféle passzust.
Ott volt tehát mindenféle papíros nélkül ez a vállalkozás a kerület telkén felépült pályáival és szedte a pénzt. De igen törvénytisztelők lévén, meg azért, mert igencsak megdühödtek a hivatal bürokratáira amiatt, hogy az nem adták meg a hozzájárulást, pert indítottak az önkormányzat ellen, kérvén, a királyi bíróság majd mondja ki, övék az építmény és az szabályosan készült minden engedély nélkül. Mitnyan polgármesternek igen tetszett a kurucos szemtelenség, mellyel a szép nevű társaság ragaszkodott nem létező igazához. Tudta jól, hogy a bíróság sohasem ítélne a pereskedő cég javára, ezért aztán egyezséget ajánlott nekik. Ha átadják az engedély nélkül épített pályákat a Hegyvidéknek, és abbahagyják a cél nélküli pereskedést, cserébe tíz évre kapnak egy területet a Széchenyi-hegy tetején. Ott aztán építhetnek kedvükre teniszpályát, és sportolhatnak, amennyit csak akarnak. Osztottak, szoroztak és arra jutottak, hogy a három Csörsz utcai teniszpálya kereken 36.640.000 forintot ér (plusz áfa) és pont ennyibe kerül a hegy tetején 10 évig bérelni a területet. Mindenki nagyon elégedett volt, az illetékes bizottság is megszavazta az ötletet, így már csak az volt hátra, hogy a szóban forgó telek építési övezeti besorolását megváltoztassák, hogy a teniszpályákat oda lehessen létesíteni. A polgármester becsület szavát adta arra, hogy ez rövidest megtörténik. Nem is lett belőle semmi.
A jóhiszemű és szép nevű CHEROLE-nek nem akármilyen területet ígért oda annak idején Mitnyan polgármester. A gyermekvasút felső, a TV torony lábánál fekvő, végállomásától kőhajításnyira, a Hegyhát utca 13. szám alatt található ez a nyolcezer négyzetméteres ingatlan-gyöngyszem. Azért különleges, mert a hegy ezen a részen szinte sík, a telek pedig szabályos alakú. Errefelé még az elmúlt időkben sem igen adták az építési telkek négyzetméterét nyolcvanezer forint alatt. Inkább fölötte. Ebből még Hoffmann Rózsika kisiskolásai álmukból felébresztve is ki tudják számolni, hogy az ingatlan testvérek között is legalább 600 milliót ér.
Hónap múlt holnapra. A Hegyvidéken új ember, Pokorni Zoltán vette át az irányítást, a CHEROLE pedig terveket készített és engedélyért folyamodott, hogy megépíthesse a teniszpályákat a hegy tetején. Csodák csodájára, most nem kezdett bele a kivitelezésbe engedély nélkül, amit igen jól tett, mert passzust megintcsak nem kapott. Nem, mert bár szerződése volt neki, de az építéshez az önkormányzattól tulajdonosi hozzájárulása nem. Márpedig anélkül nincs papíros. A társaság szokásához híven újfent perbe fogta a kerületet. Előadta a bíróságnak, hogy „belefáradt” már abba, hogy állandóan papírokért kell szaladgálni. A polgármesterek rútul rászedték őket, ígértek fűt is, fát is, de passzus csak nincs, pedig ők már nagyon szeretnék, ha az úri nép végre ottan teniszezhetne a város tetején. Megmutatván, hogy nem kispályások, komolyan számba vették az őket ért károkat, beleadtak apait-anyait, és összesen majdnem kétszáz millió forint megfizetését követelték az önkormányzattól. Ez ugye legalább ötször annyi, mint amennyibe állítólag a három Csörsz utcai pálya annak előtte felépült. De ne legyünk kicsinyesek.
Pokorni polgármester 2009 nyarán azt a javaslatot tette le az önkormányzat asztalára, hogy ugyanmár adják el ezt a vicik-vacak telket, mert kell a pénz. Elmondta a képviselőknek, hogy a területen az érvényes szabályok szerint csak egészségügyi és rekreációs célú építmény helyezhető el, de javasolja, hogy az önkormányzat vállalja a leendő vevő felé a lakóövezetté átsorolást. Arról is tájékoztatta a testületet, hogy van ott egy bérlő, így a bérleti szerződéssel terhelten kellene eladni az ingatlant, hadd vesződjön az új tulajdonos azzal a bérlővel. Azt, hogy a bérlő pereskedik az önkormányzattal, nem kötötte a képviselők orrára. A határozatban rögzítették, hogy az ingatlan irányára 195,4 millió forint. Arról, hogy milyen számítással jött ki a piaci ár harmada, mint irányár, diszkréten nem esett szó. A lelkes képviselők egy mukk nélkül, egyhangú döntéssel fogadták el a javaslatot.
Alig száradt meg a tinta a testületi ülés jegyzőkönyvén, már rögtön akadt is egy jelentkező az ingatlanra. Nem sokat teketóriázott, megajánlotta a minimálárat és csodák csodájára, ezzel a legjobb ajánlatot tette. Zokszó nélkül tudomásul vette azt is, hogy neki kell kifizetnie a pereskedő bérlőt. A szerződésben az önkormányzat vállalta, hogy a területet átminősítik úgy, hogy oda akár lakóépületeket is lehessen építeni. (Ez rövidesen teljesült is.) A szerződés megköttetett, a vételárat kifizették. Nem kellett sokáig várni arra sem, hogy a CHEROLE által indított per is befejeződjék. A cég és az önkormányzat közösen kérték a per egyezséggel való befejezését. Az egyezség lényege, hogy egyik fél sem követel semmit a másiktól. Gyanítható, hogy a CHEROLE a telek új tulajdonosától kapott kártérítés, de hogy mennyit, azt nem lehet tudni.
Az új tulajdonos azóta sem tett semmit az építési telekké átminősített ingatlannal, azt leszámítva, hogy eladásra kínálja. Korábban az interneten is látható volt, hogy 550 millióért áruljak, de most is tábla hirdeti az eladási szándékot.
A jelenlegi tulajdonos, egy ingatlan befektetési alap, 483 millióért tartja nyilván könyveiben a telket. Ha ebből az értékből indulunk ki, egy kivonással kijön, hogy az önkormányzat 300 milliót bukott az ügyön. Ez a következménye a felelőtlen döntések sorozatának. Pedig lenne helye a hiányzó pénznek.
