A napokban mémmé vált Orbán fotó az utolsó bizonyíték arra, hogy mekkora slamasztikába kerültünk. Nem arról van szó, hogy Szeretett Vezetőnknek nincs ízlése. Volt már ilyen a történelemben. Tessék csak az alábbi, nem is túl régi képre pillantani.
(Kádár János és felesége)
Számomra ez a kép azt illusztrálja, hogy a Nagy Vezető elvesztette kontrollját. Vagy nem hallgat senkire, vagy nem mer neki szólni senki sem. Nemcsak különös öltözéke, vagy egyre elhanyagoltabb külseje és mindinkább szembetűnő elhízása tanúskodik erről. Politikai döntéseinek sora mutatja, hogy a döntések szűk körben, rögeszmék fogságában születnek. Elég csak a legutolsót, az azeri baltás gyilkos kiengedését felhozni. A sajátos, minden egyéb józan megfontolást felrúgó gondolatsor valószínűleg az, hogy mivel el akarja kerülni a neki nem tetsző gazdasági feltételekkel járó az IMF megállapodást, de azt is tudja, hogy így drágább lesz a költségvetési hiány piaci finanszírozása, egyedi megoldással, az azeri állami alappal szeretne magyar kötvényeket vásároltatni. Az azeriek pedig cserébe az itthon raboskodó emberük elengedését kérték. Hogy ez ellentmond a józan észen kívül több nemzetközi szabálynak is. Kit érdekel?
Az ilyen típusú, egy személyre koncentrálódó hatalomgyakorlás nagyon drága mulatság. Természetesen van annak előnye, ha a döntések egy irányba mutatnak, ha az irányvonal egységesen érvényesül. de az így megspórolt viták hiányában a döntések kevésbé kiérleltek, sokszor bizonyulnak hibásnak. A rögeszme viszont rögeszme, a javítás elmarad, vagy késik. Fokozza a helyzetet, hogy a vezér nem tűri meg maga körül a neki ellentmondókat, sőt számos fontos kérdésben nem az ésszerűség, hanem a számára konkurenciát jelentő politikustársak ellehetetlenítése a döntés valódi célja. Rövidesen olyan közegben találja magát a vezér, mely helyesli, támogatja minden döntését, sőt a külvilág visszajelzéseit is úgy transzformálja, hogy azok alátámasszák az imádott vezető bölcsességét.
Kényelmes világ ez, csak könnyen a falnak megy. A hibás döntések magas aránya miatt sokkal több erőforrást igényel, fenntartása egyre nehezebb. Életben tartásában elsőrendű a felelőssége mindazoknak, akik valamilyen módon részt vesznek benne. Nem mentegetheti magát sem az, aki nagy ritkán, egy-egy ügyben ellentmond, de nem borít asztalt, de az sem, aki kisebb-nagyobb konc reményében kussol. Nekik elsősorban a lelkiismeretükkel van elszámolni valójuk. Ha még tudják, miről is beszélek.
