A legújabb, ezúttal az Örkényben játszott Mohácsi darab egyik kulcsjelenetében hangzanak el ezek a kétségbe esett kérdések. A kivégzőosztag előtt álló család megmenekülésre ítélt tagja kiáltja kétségbeesetten. A többiek azt kérik tőle, mondja majd el az utókornak, mi is történt velük. És azért, nehogy elfelejtse, mi a dolga, kössön egy csomót a zsebkendőjére. „Természetesen” a következő percben már azt sem tudja, mi a csudának is kellene azt a bizonyos csomót megkötnie.
Felejt, mert felejteni akar az áldozat és az elkövető egyaránt. Mohácsiék pedig azért készítették szokás szerint keserűen mókás darabjukat, hogy ne menjen ki a fejünkből, ami az 1940-es évek elején a visszacsatolt területeken élt, Magyarországon hontalanná tett magyar zsidókkal történt. Az a tömeggyilkosság, amit ma a kurzus történész idegenrendészeti eljárásként aposztrofált.
Közel két és fél óra tömény tartalom. Abszurd? Komédia? Zenés játék? Dráma? Mindegyik. Még néhányszor végig kellene ülni ahhoz, hogy a poénok nagyobbik hányadát felfogjuk. Egyszer mindenkinek meg kellene néznie. Főleg a feledésre hajlamosaknak. Kár, hogy nekik van erre kevésbé hajlandóságuk. Már régen elfelejtették, miért is kellene emlékezniük