Vasárnap választás. Mindenki, akit az ország sorsa egy kicsit is izgat, azt találgatja, mi is lesz az eredmény. Én bízom a kormányváltásban, mert tudom, a jelenlegi rezsim maradása tragédia lenne Magyarországnak és azt is, hogy sokan gondolkodnak hozzám hasonlóan. Többen, mint ahányan azt hiszik, hogy a Szeretett Vezető mandátumának meghosszabbítása az egyetlen üdvözítő a hazának.
A jelenlegi rezsimmel elégedetlenkedők között kevesebben vannak a vakhitűek. Sokukat kétségek gyötrik. Az egyik visszatérő – és a közvélemény kutatásokat nézve nem is alaptalan – nézet az, hogy nem vagyunk elegen Orbán és társai elzavarásához. Arról a szociálpszichológiában ismert jelenségről, hogy a jelentős társadalmi átalakulások idején előfordul, hogy a többség úgy gondolja, hogy kisebbségben van, Mérő László írt szokás szerint élvezetes cikkében. Az elégedetlenek folyamatosan arról beszélnek, hogy az emberek nagy része (a többiek) ostoba, hagyják magukat átverni a FIDESZ kifinomultan primitív kommunikációja által. Nem veszik észre, hogy akivel csak beszélnek erről, mind ezt mondja. Persze hogy nincsenek kevesen az Orbán-fanatikusok, de az elmúlt négy évben – egy nagyon szűk kedvezményezetti körön kívül – szinte nem volt olyan társadalmi csoport, amelyikbe bele ne martak volna. Sok, egykor jobbra szavazónak van elege abból, hogy az állam által szervezetten lopják szét az országot, tönkreteszik az oktatást, szegénységbe, bizonytalanságba taszítják emberek millióit. Sokan közülük nem szavaznának egy Mesterházy vezette összefogásra, de nem kizárt, hogy a szavazás napján otthon maradnak. Sokan még a legközelebbi ismerőseiknek sem merik elmondani a véleményüket, mert féltik a saját, vagy családtagjaik egzisztenciáját. Mi, változást akarók vagyunk többen, csak bíznunk kell önmagunkban és vennünk kell a bátorságot a sorsfordító szavazáshoz.
Nincsenek kevesen, akik attól tartanak, hogy az új kormányt maga alá temeti a megörökölt lehetetlen helyzet. Azt mondják, hogy maradjon inkább Orbán, és egye meg, amit főzött. Tényleg irtó nagy a baj, de a számlát soha sem a kormányok, hanem a nép fizeti. Ha nem kezdődik meg a fordulat, garantálható a fejre állás, de a forint elszállását, az infláció felgyorsulását, a bankcsődöket nem a mostani rablóvezérek, hanem az egyszerű emberek sínylik majd meg. Az elmúlt négy évben nőtt a nagyon szegények száma, egyre többen élnek embertelen körülmények között. Nem kétséges, ha Orbán és Matolcsy marad, a számlát a szegények állják továbbra is. Ha nincs váltás, garantáltan folytatódik a gazdaság kiszipolyozása, az oktatás elsorvasztása és a népbutítás minden eddig megismert formája. Magyarország tovább sodródik Kelet, vagyis Ukrajna, Belarusz és Oroszország felé. Ha maradnak, aki teheti, elmegy innen, mert egyre élhetetlenebb lesz az ország.
Sokan hiszik, hogy ha a jelenlegi ellenzéknek csak egyszerű többsége lesz az új parlamentben, semmire sem megy a sok minősített törvény, az évekre bebetonozott Orbán vazallus miatt. Az orbáni választási törvényt úgy rakták össze, hogy egy viszonylag kis fölényt szerző alakulat is nyerhet akár kétharmaddal. A győzelem és a minősített többség nincs nagyon távol egymástól. Ha a kétharmad nem is jön össze, egy Kormányváltó győzelem esetén van arra remény, hogy a FIDESz-en belül is lesznek békepártiak, olyanok, akik nem szeretnék magukra venni a káosz fokozásának erkölcsi terhét. Velük együttműködve pedig hozzá lehet látni az ország helyreállításához.
Mindannyiunkat nyomaszt 2006 emléke. Nem kizárt, hogy ha a választáson Orbán bukik, sokkal nagyobb felfordulást csinálnak, mint akkor. De ezért hagyjuk a nyerni őket? Hagyjuk, hogy egy erőszakos, rabló kisebbség maradjon a nyakunkon? A józan többségnek meg kell akadályoznia, hogy elfajuljanak a dolgok. Ki kell egyezni a jobboldalnak azzal a részével, amelyik jogállamot akar, és határozottan kell fellépni a garázdákkal, rendzavarókkal szemben. Nincs más lehetőség. Nem engedhetünk az elrabolt pénzből fizetett álcivilek, a Simicska finanszírozta börtöntöltelékek zsarolásának.
Főleg az értelmiségiek között akadnak számosan, akiket taszít, hogy a Kormányváltó Szövetségben ugyanazok a levitézlett arcok viszik a prímet, akiket 2010-ben kiszavazott az ország. Nem látják, hogy hogyan lehetne ezekkel megújulni.Amikor a Párbeszéd Magyarországért megalakult, majd szövetséget kötött Bajnaival, azt céloztuk meg, hogy nem érjük be egyszerű kormányváltással, korszakváltást akarunk. Be kellett látnunk, hogy ehhez most nem tudtuk elnyerni a magukat baloldalinak mondók táborának támogatását. A liberális értelmiség és a médiamunkások, közvélemény-formálók többsége nem nyitott a megújulásra. Megmorogja, de kiszolgálja a „hagyományos baloldalt”, fél a változástól. (Számos barátom is csak a képernyő előtt, meg nekem morog, de keresztbe szalmát nem tesz, hogy megváltozzanak a dolgok.) A „ballib” média által befolyásolt publikumot nem voltunk képesek átformálni. Ezen még dolgozni kell. Az elmúlt év végére egyértelművé vált, hogy csak egy széleskörű összefogásnak van reménye a kormányváltásra. A választási rendszer arra kényszeríti a korszakváltás híveit, hogy fejet hajtva az erőviszonyok előtt egy, az MSZP által dominált választási szövetség tagjaként akadályozzák meg Orbánék újrázását. A választási együttműködés kialakult formája megadja a lehetőséget arra, hogy a korszakváltás híveinek legyen parlamenti képviselete, lehetősége arra, hogy nagyobb erővel dolgozhassanak a baloldal megújításán.
Sajnos nem tudok értelmesebb választást, mint a kisebbik rosszra szavazni. Nekem is számos fenntartásom van mostani szövetségeseinkkel. Fájó szívvel, de tudomásul vettem, hogy ha finnyáskodunk, ha az egyik kutya, másik eb elvén a látszólagos függetlenséget választjuk, Orbán malmára hajtjuk a vizet. A FIDESz választási rendszerét – nem véletlenül – úgy találták ki, hogy aki azt akarja, hogy leváltsuk a kormányt, kénytelen legyen az MSZP-vezette szövetségre szavazni. 2010-ben sokan gondolták, hogy a legrosszabb FIDESz is jobb annál, mint a mit a szocialisták műveltek. Mára már belátják, sajnos tévedtek, nem gondolták, de bebizonyosodott, van még lejjebb. A jogállam hívei azzal a reménnyel szavazhatnak a Kormányváltó Szövetség jelöltjeire, hogy azok helyreállítják a lerombolt demokratikus intézményeket. Enélkül pedig nem is ábrándozhatunk arról, hogy a Haza fényre derüljön.
A szövetségkötés vitái láttán okkal aggódhatunk, hogy milyen kormányzást várhatunk Mesterházitól és társaitól. A kényszer nagy úr. A részt vevő pártok kénytelenek lesznek összecsiszolódni, különben elbuknak. Ha nem tartják be ígéretüket és nem hozzák helyre a legalapvetőbb igazságtalanságokat, nem állítják vissza a jogállamot, örökre kiírják magukat a politikából. Ezt nem fogják kockáztatni. Ha egy sokszínű kormányzó koalíció jön létre, ott ki kell alakulnia a vélemény-harmonizáció intézményeinek, szokásainak. A döntések előtti vita záloga lehet egy jobb kormányzásnak, szemben azzal, amit a Centrális Erőtér művelt az elmúlt négy évben.
A voksolás nem szerelem kérdése. Tökéletes választás nincs. Azt ajánlom tehát, hogy ki-ki ízlése szerint befogott orral, vagy egy-két uniqum után, de leginkább a józan eszére hallgatva, menjen el szavazni a Kormányváltók jelöltjére, és vigyen magával még legalább egy embert.
