Egy bő hónappal ezelőtt új önkormányzatot választottak a hegyvidéki polgárok. A szavazás eredménye számos tanulsággal, érdekességgel szolgál. Ezek egyike, hogy az előző testületből szinte kizárólag azok kerültek be az újba, akik a ciklus során tartott üléseken nem nyitották szólásra a szájukat. A legaktívabb képviselők nem kaptak újra mandátumot.
A hegyvidéki polgárok mindig aktívabb szavazók voltak az országos átlagnál. Az idei helyhatósági választáson is – bár valamivel kevesebben jelentek meg, mint négy éve – jóval magasabb volt a részvétel, mint az ország sok településén. A kormánypártok jelöltjei mindenhol taroltak. Egyetlen olyan választókerület volt, ahol nem szereztek abszolút többséget, de ott is csak néhány szavazattal kaptak kevesebbet a szavazatok felénél. A kormánypártok előnye azonban jelentősen megfogyatkozott a korábbihoz képest: 2.500 szavazót vesztettek. Míg 2010-ben a FIDESZ-KDNP jelöltek a szavazatok majdnem 58 %-át kapták, most ez az arány 51 %-ra csökkent. Hasonló tendencia figyelhető meg Pokorni Zoltán esetében is. Míg 2010-ben a szavazatok majd’ kétharmadával (16.908 voks) választották meg polgármesternek, most 3.000-rel kevesebb szavazatot kapott, ami 57 %-nak felel meg.
A 2014-es választás az ellenzék relatív megerősödését hozta a Hegyvidéken. Míg 2010-ben a szavazatok alig több, mint 42 %-át kapták a különböző ellenzéki pártok jelöltjei, addig ez az arány 2014-ben 49 %-ra nőtt. De téved, aki azt hiszi, hogy a képviselő-testületen belüli erőviszonyok ettől elmozdultak volna az ellenzék javára. A kormánypártoknak a polgármesterével együtt változatlanul összesen 13 szavazatuk van, szemben az 5 ellenzékivel. Hála és dicsőség a Nemzeti Együttműködés Rendszerének: a szavazók közel felét a képviselők kevesebb, mint harmada reprezentálja.
Az ellenzék erősödése – paradox módon – sokszínűségének köszönhető. Az LMP és a Jobbik, ha kis mértékben is, de szavazókat vesztett. A tavaszi választáson közös jelölttel, most pedig külön induló „demokratikus” ellenzéki pártok jelöltjeire összesen másfél ezerrel több szavazat jutott 2014-ben, mint amennyit az MSZP kapott 2010-ben. Ezek az ellenzéki pártok – egyéni jelöltjeik győzelme reményében – összesen hat körzetben megállapodást kötöttek. Ezekben a választókerületekben nem indítottak jelölteket egymással szemben. Tanulságos, hogy a baloldali versenytárs nélkül induló DK-s és Együtt-PM-es jelöltek elhozták a szavazatok majd’ 30%-át, a hasonló helyzetben lévő MSZP-s társaik ennél szerényebb 23 %-os eredménnyel kellett, hogy beérjék. Jellemző, hogy ott, ahol az MSZP képviselte a baloldalt, a kerületi átlagnál jobban szerepeltek az LMP jelöltjei.
A leköszönt testület hat legaktívabb tagja nélkül (a hat legtöbbet hozzászóló képviselőből mindössze egy, a jobbikos Martinez Gábor jutott újra mandátumhoz) felálló új önkormányzat egyik első intézkedésével – egyhangú szavazással – felemelte a képviselők tiszteletdíját. Az újraválasztott képviselők így közel 180 ezer forintért, a bizottsági elnökök pedig kicsit több, mint 230 ezerért hallgatnak az új ciklusban. Ha mégis megszólalnának, minden szavuk aranyat érne.
