Mostanában ritkábban járok azon a környéken, ezért egy blogbejegyzésből tudtam meg, hogy a Kútvölgyi út 12-14 alatti óvoda régóta üresen álló épületét lebontották. Az épület történetében, mint cseppben a tenger megmutatkozik az elmúlt negyven év történelme.
Az óvodát 1970-es évek elején építtette dolgozói gyermekeinek elhelyezésére az Orvostudományi Egyetem. Az épület a kor követelményeit meghaladó építészeti igényességgel készült. Közel három évtizedig töltötte be eredeti funkcióját. Pechjére akkor lépett érett korba, mikor lassan befellegzett a munkahelyi óvodáknak, így egyre lerobbantabb, elhanyagoltabb lett. A 2000-es évek elején egyre apadtak az Egyetem erre fordítható forrásai. 2006 óta üresen áll.
Az épületet 2009 decemberében nyilvánította helyi védettségű építészeti értéknek a kerületi önkormányzat. A döntéskor az akkor már három éve funkció nélküli, elhagyatott épületet különleges értékeire hivatkoztak. Az előterjesztés valóságos dicshimnusz az épületről. „A hazai előírások és kötöttségek szerint ezen épületfajtából „szép”, szellemes tömeget létrehozni igen nehéz. A tervező tudott a két bonyolult funkcióra egy a helyhez illő frappáns középületet tervezni: a Kútvölgyi út hajtű kanyarja centrális épülettömeget sugallt, az elegáns villakörnyezet egy hasonló elegáns, de nagyságrendjében és hangulatában illeszkedő középületet: a közlekedőfolyosókkal széthúzott, négy részre vágott elegáns arányú sátortetős tömb képes kielégíteni a funkciót: egy-egynegyed átlósan kettéosztva hangulatos belső terű foglalkoztató egységeket tartalmaz, a negyedik tömb a kiszolgáló funkció. A nagy, mélyre ereszkedő eresz: gyermeki léptékű játékházhoz teszi hasonlóvá az épületet, míg a négy részre vágás révén a folyosók fölött megfelelő bevilágító felületek keletkeznek. … Az épület a stílusirányzatok, építészeti divatok csapongásain túlmutató, korának klasszikus maradandó alkotása.” Semmilyen dokumentummal alá nem támasztható meggyőződésem, hogy a védetté nyilvánítás valódi célja az volt, hogy az egyetem ne tudja könnyen eladni a számára csak terhet jelentő ingatlanát.
Illusztráció az épület helyi védettség alá vételéről szóló előterjesztéshez
Az önkormányzat, arra hivatkozva, hogy óvodaként szeretné hasznosítani az épületet, 2009 elején kezdeményezte, hogy ellenérték nélkül átvehesse az épületet. A kérést elutasították. A Semmelweis Egyetem 2009 végén nyilvános pályázatot írt ki az ingatlan értékesítésére. A legjobb ajánlat 200 millió forint volt. Az önkormányzat 2010. februári ülésén úgy döntött, hogy él elővásárlási jogával és ezért az árért megvette az óvodaépületet. Az előterjesztés nem terjedt ki arra, hogy mi a vásárlás célja, milyen jövőt szán a kerület a megszerzendő ingatlannak. Úgy látszik ez nem különösebben zavarta a képviselőket, akik ellenszavazat és vita nélkül elfogadták az előterjesztést.
Pedig a kerület vezetésének határozott elképzelése volt az épülettel kapcsolatban. Ennek megfelelően 2010 novemberében, a frissen megválasztott képviselő-testület első érdemi tanácskozása elé került az előterjesztés a nemrégiben vásárolt ingatlan eladására. A javaslat szerint „Az Önkormányzat a kérdéses ingatlan esetében a KSZT módosítása mellett a helyi védettség megszüntetését, valamint övezeti átsorolását, illetve annak fővárosnál történő kezdeményezését tervezi, amivel az ingatlanon kereskedelmi funkció elhelyezése is lehetővé válna. Az önkormányzatnak a kereskedelmi funkció biztosításával a célja az, hogy a helyi bevásárlási, vendéglátási igények színvonalas kielégítésére kerülhessen sor, így friss, helyben sütött pékáru és kenyér, friss zöldség, gyümölcs, friss nyershús, hal és hentesáru pult, friss cukrászati sütemények (cukrászda), minőségi borok nagy választéka (vinotéka) várja a vásárlókat, mely feltételek pályázati feltételként kerülnek a pályázati kiírásban meghatározásra.” Az előterjesztéshez csatolt értékbecslés az ingatlan értékét 296 millió forintban határozta meg. A képviselő-testület az előterjesztést egyhangúlag elfogadta. Én azért szavaztam igennel, mert meggyőződtem arról, hogy a javasolt ár reális.
A döntés alapján 2010 decemberében nyílt pályázaton az értékbecsléssel megegyező ajánlat érkezett, így az önkormányzat az ingatlant 296 millió forintért eladta. (Csak mellesleg jegyzem meg, hogy ez az ingatlanspekulációs siker döntő lökést adott a kerület vezetésének ahhoz, hogy ingatlanok vásárlására kötvényt bocsásson ki. Az erről szóló döntés 2010. végén született meg, de szerencsére a kötvény-pénzből eddig még egyetlen ingatlant sem vett meg az önkormányzat.) A kerület a szerződésben vállalta az építési szabályzat megváltoztatását és a helyi védettség feloldását. A vevő Baldauf Lászlónak, a CBA egyik vezéralakjának a cége. Rövidesen tábla hirdetheti majd a sarkon: „itt nyílik a Hegyvidék 10. CBA üzlete”.
Az épület helyi védettségének megszüntetéséről szinte napra két évvel a védetté nyilvánítást követően, tavaly decemberben született döntés. Az előterjesztés döntően arra hivatkozott, hogy „az épület nagyfokú avultsága és rossz állapota, valamint hasznosításának reménytelensége miatt a helyi védelem törlése indokolt.” Az építési szabályzat módosításához a fővárosi szabályozást is meg kellett változtatni. Erre idén májusban került sor. A terület építési besorolásának megváltoztatása után szabaddá vált az út az épület bontása és az építkezés megkezdése előtt.
Illusztráció a védettség eltörléséről szóló előterjesztéshez
A történetnek van néhány tanulsága. Az egyik az, hogy az önkormányzat – ha nem szégyelli – egészen sajátos eszközökkel operálhat az ingatlanpiacon. Ebben csak a saját lelkiismerete szabhat gátat, mely jelen esetben nem működött. A másik tanulság az, hogy az épületek védettségének megszüntetése túl egyszerű folyamat. Sajnos az én praxisomban is többször előfordult már, hogy az egykor remek épületek állagának leromlása adta az indokot arra, hogy a védettséget eltöröljék. Így, ha a tulajdonost zavarják a védelemmel járó kötöttségek (például az átalakítás, bővítés korlátozott volta) elég csak hagynia az enyészetet, hogy tegye a dolgát, majd közölni, hogy így már használhatatlan az épület, helyreállítani pedig nincs pénz.
Nem jól van ez így.
