Normális esetben az önkormányzatnak távol kellene tartania magát a választási kampánytól. Annyi dolga lehet, hogy bizonyos technikai feltételeket (hirdetési felületek a helyi médiában, plakáthelyek) biztosít az indulók számára. A vélemény-nyilvánítástól, a versengő jelöltek megkülönböztetésétől azonban tartózkodnia kellene a közpénzből fizetett tisztségviselőknek és hírközlőknek is. Egy normális országban.
A héten ülésezett a Hegyvidéki képviselő-testület. Az eseményről szóló beszámolót hamarosan olvashatják a Hegyvidék újságban az érdeklődők. Most arról írok, ami a tudósításból valószínűleg kimarad.
Napirend után van lehetőségük a képviselőknek arra, hogy jelezzék a hozzájuk a kerületi lakosoktól eljutott problémákat, vagy azt, ami a szemüket csípi. Így tettem szóvá én is azt, ahogy a Hegyvidék Újság és a Hegyvidék TV a kampány során egyoldalú tudósításokkal, a hirdetmények kommentálásával és a reklámok letiltásával különbséget tesz az egyes jelöltek között. (Akkor még nem tudtam, hogy a Budai Polgár sem jár el másként.)
A választási etikai kódex körüli bonyodalmakról már korábban írtam. Akkor azt is megemlítettem, hogy a Hegyvidék Újság hónapokkal jelöltté válása előtt rendszeresen szerepeltetni kezdte Fónagy Jánost, akiről már akkor tudni lehetett, hogy a kormánypártok jelöltje lesz. Amikor Bauer Tamás még hivatalos jelöltté válása előtt egyik gyűléséről szeretett volna hirdetményt közzétenni az újságban, a szóbeli ígéret ellenére a tájékoztató nem jelent meg. Mint utólag Pokorni polgármestertől megtudtuk, azért, mert akkor még nem volt jelölt.
Az etikai kódex aláírásának megtagadásáról a Hegyvidék „Szokatlan incidens” címmel adott hírt, mintha tettlegességre került volna sor az esemény folyamán. A rövid tudósításban nem tájékoztatták az olvasókat Bauer döntésének indokairól és arról sem, hogy egyébként vállalta az ajánlások betartását, viszont tényként közölték, hogy „a Kormányváltás baloldali pártszövetség – a jogszabályokat be nem tartva – saját készítésű hirdetőtáblákat helyezett el a kerület különböző pontjain”, amiből egy árva szó sem igaz. Az újság azt is megengedte magának, hogy a jelöltnek a lapban megjelent hirdetésére is bíráló megjegyzéseket tegyen. A Budai Polgár, a II. kerületi önkormányzat lapja, nem bonyolította agyon a dolgot, kerek-perec megtagadta ugyanennek a hirdetésnek a közlését.
A Hegyvidék TV is úgy gondolta, jogában áll a pártok hirdetéseit cenzúrázni. Úgy döntöttek, nem sugározzák a 4K! jelöltjének kampányfilmjét. A párt szerint a főszerkesztő asszony ezt azzal indokolta, hogy a klip sérti a miniszterelnököt, mert szavait egy majom szájába adták. A szerkesztőség később kiadott közleményében a pártok nagy része által aláírt etikai kódexre hivatkozott.
Azért tartottam fontosnak erre a képviselő-testület ülésén felhívni a figyelmet, mert hasonló egyoldalúságot tapasztalhatunk a Normafa ügyében is. Szinte minden lapszámban lelkendező tudósításokat olvashatunk arról, hogy mennyi egyeztetés volt már a tervezett fejlesztésekről, de grandiózus beruházást ellenzők – egyetlen kivételtől eltekintve – nem jutnak megszólalási lehetőséghez. Több helyi civil szervezet is jelezte nekem, hogy az újságnak közlésre megküldött nyílt leveleik a papírkosárban végezték.
Pokorni polgármester megígérte, hogy az elhangzottakat továbbítja a főszerkesztőknek. Ő ugyanis – mondta már sokszor – nincs befolyással arra, hogy a helyi médiában mi és hogyan jelenik meg.
A vak is láthatja, hogy ez így is van.
