Figyelmetlenségből vettünk jegyet a délutáni előadásra. Rosszkedvűen konstatáltuk, hogy a ruhatárban komplett gimnáziumi osztályok álltak sorban. Eszembe ötlött egy réges-régi eset. Sinkovics Imre Bánk bán előadását megszakítva leüvöltötte az unalmukban egyre hangosabban zsinatoló diákok fejét, tiszteletet követelve Thália papjainak.
Pedig elég lett volna jól játszani. Mint most a Nemzetiben, ahol most egy pisszenés sem hallatszott az előadás három órája alatt. Alföldi másodszor szembesített azzal, hogy a – szó szerint – unalomig ismert „nagy magyar” drámákat lebilincselően, valódi tartalommal, a mának szólóan is el lehet játszani. A Bánk bán junior szerethető, izgalmas előadása után, most az Ember tragédiája is nagyszerűen sikerült. Tessék elvinni a kamasz gyermeket is, mert lehet, hogy megérti és megszereti. A javára válna.