Lehet, hogy most már nem kötelező olvasmány Csehov remek novellája. Kár lenne, mert a mindhalálig tartó lojalitás abszurditásáról szóló írás egyre aktuálisabbnak tűnik. Hasonlóan időszerű Csehov kortársának Alekszandr Szuhovo-Kobilinnak 1869-ben írt darabja, a Tarelkin halála, melyet az Örkény Színház tűzött műsorra. Abszurd történet a XIX. század cári birodalmának hivatalnok-világáról, arról, hogy a gépezet egy apró csavarja miként szeretne túljárni korrupt főnöke eszén. Látunk főhivatalnoki megrendelésre beinduló kegyetlen és ostoba rendőrségi eljárást, furfangosnak tűnő, de szánalmas próbálkozásokat a hatalommal szembeni küzdelemben.
Mácsai Pál rendezése mértéktartóan használja ki az abszurditásban rejlő lehetőségeket és lehetővé teszi közönségének, hogy magában szomorú párhuzamokat vonjon a színpadon történtek és a mai magyar valóság között. A jelmezek és maszkok zseniálisak, a színészi alakítások jók. Számomra kiemelkedő Gyabronka Józsefé, aki könnyedségével kiemelkedik társai közül. Ajánlom mindenkinek, aki csak szórakozni szeretne, de nem bánja, ha akad némi tanulság is a színházi élményben.
