Azt hiszem, megint bekaptuk a cumit. Napjaink slágertémája József Attila Parlament melletti szobrának megmentése. Tiltakozás petíciót követ, lázadozik, morgolódik a budapesti értelmiség.
Pedig csak átverés az egész. A magasztos kormányzati elképzelések az egész tér átalakításáról szólnak. A döntés szerint vissza kell állítani a tér 1944-es arculatát. Ez összhangban van a Nemzeti Hitvallással, mely szerint „hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk.” Vagyis minden, ami e két dátum között történt, voltaképpen nincs is.
Az a rossz hírem, polgártársak, hogy a József Attila szobor elvitelét csak azért dobták be, hogy a többi bornírt változtatást morogva ugyan, de elfogadjuk. József Attila marad, de Károlyinak mennie kell. Nem tűrhető a Parlament közelében, mert a szélsőjobb őt kiáltotta ki a trianoni területvesztés fő bűnbakjának. És Szeretett Vezetőnk számára nincs fontosabb, mint kifogni a szelet az új-hungaristák vitorlájából.
