A darab nézése közben ötlött eszembe egy tíz évvel ezelőtti történet. Barátainkkal együtt síelni voltunk. Velük jött legnagyobb fiuk a barátnőjével, akivel az összeköltözést tervezték. A fiú izgatott édesanyja, aki már nagyon szeretett volna unokázni, bennünket bízott meg annak kiderítésével, hogy vajon gyerekszobát terveznek-e a fiatalok az új lakásba. A beszélgetés során a fiúgyermek kiborult és feltette a költői kérdést: „miért várják el az embertől, hogy gyereke legyen”. Azóta már – egy másik leánnyal – második babájukat várják, de a kifakadást nem felejtem el soha.
Garcia Lorca drámájának középpontjában is a gyermekáldás, illetve annak elmaradása van. A tradícióknak megfelelően a szülők által összeboronált fiataloknak, bár évek óta együtt élnek, nincsen gyerekük. Az asszony, akinek nincs más dolga, nagyon szeretne már babázni, de férje hallani sem akar erről. A „tisztesség” azonban nem engedi, hogy a nő elhagyja urát és boldog lehessen. A tradíciókhoz ragaszkodásnak drámai következményei lesznek.