Nem tehetek róla, de Orwell egyre gyakrabban jut eszembe. Most éppen az adóváltozások körüli szómágia idézte fel bennem az Állatfarm disznóinak jelmondatát.
Amikor tavaly Legfelsőbb Helyről megtudhattuk, hogy a gazdaság élénkítésének legfontosabb eszköze az adórendszer radikális átalakítása, legfőképpen az egykulcsos adórendszer, csak a hozzáértők ráncolták homlokukat, az egyszerű adófizetők azt sem tudták, miről van szó. A részletek feltárását, a szabályok elfogadását követően az olvasni tudók számára egyértelművé vált, hogy a többség rosszul jár ezek miatt a változások miatt, és csak egy szűk rétegnek kedvező az új adózási szisztéma. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy gyermekek utáni kedvezménynek az adózásban építése az egy kulcs okozta igazságtalanságot tovább mélyíti, hiszen csak a jól keresők tudják az előnyöket élvezni.
Én naiv és balga nem értettem, miért nincs lázadozás az új adórendszer ellen, miért nem szólal meg a pórul járó többség. Miért hagyják szó nélkül a kormányzat egyértelmű hazugságát, hogy senki sem jár rosszul az új szabályokkal. A tapasztalt bölcsek úgy vélték, hogy legtöbben az első 2011-es boríték kézhezvétele után eszmélnek csak. Úgy tűnik igazuk volt. Könyvelő ismerősök mesélik, hogy a januári bérek számfejtése után sokan reklamáltak, mondván, hogy valamit elronthattak, mert ugyanannyi bér után több adót kell fizetni, a dolgozónak kifizetendő pedig csökkent. A kuncsaftok alig akarták elhinni, hogy nem a bérszámfejtő hibázott.
A Medián közvélemény kutatásának ma megjelent eredményei számomra azt mutatják, hogy a legtöbb ember csak a közvetlen tapasztalásának hisz. Beszéljenek a szakemberek akármit, hiszem, ha látom. Most persze van morgás, és fogaknak csikorgatása. A Legfelső Helyről pedig dörgedelem száll körbe a hazában: a rút tőkések kötelesek visszaadni, amit az állam elvett, mert senki sem járhat rosszul. Odafent mindenről gondoskodnak, megóvnak bennünket az ártó szellemektől. Arról, hogy az így kötelezően elvárt béremelések miatt a vállalkozások versenyképessége romlik és arról, hogy az adórendszer ilyen buherálása a növekedés ellen hat, most nem esik szó. Vajon mi a helyzet a sánta kutyával? Utolérik valaha?
Egy betelefonálós rádióműsorban többen kifejtették véleményüket a témáról. Számomra egy önmagát gazdasági szakembernek mondó hölgy véleménye volt a leginkább mellbevágó. Először kifejtette, hogy milyen nagyszerű ez a változtatás, neki ugyanis igen kedvező, mert lakáshitelének növekvő törlesztőrészleteit könnyebben fizeti a kevesebb adó miatti többletjövedelméből. Szerinte ez a rendszer igazságos, mert az jár jól, aki sokat és jól dolgozik. Később elmesélte, hogy munkahelyén a többség minimálbéren van, és az általuk végzett munkáért a cég nem is tud többet fizetni, mert a piaci helyzet nem engedi a költségek növelését. Az hallhatóan eszébe sem jutott, hogy a minimálbéres munkatársai rosszul járnak, pedig dolgoznak, amennyit csak tudnak.
Milyen egyszerű annak, aki csak vágyakat akar kelteni és ígéreteivel könnyedén elszakad a valóságtól! Csak határozottan kell mondania a magáét és nem kell törődni azzal, hogy a hallgatóság tisztában van azzal, mondandója nettó hazugság, sőt hetekkel ezelőtt egészen mást mondott. Csak abban bízhatunk, hogy a hazugság ismételt lelepleződése fokozatosan hitelteleníti a háryjánosokat. De lesz-e még politikus, akinek hinni fog az isten adta nép?
