A Hegyvidéki önkormányzat képviselő-testülete a jövő héten tárgyalja és papírforma szerint el is fogadja az idei költségvetést. A héten a pénzügyi bizottság megtárgyalta és elfogadásra ajánlotta a tervezetet. Az ülés főleg miattam nyúlt hosszúra.

Munkás életem nagy részét a számok között töltöttem. Talán nem hangzik túl nagyképűen, de azt állítom magamról, hogy szinte bármely cég adataiban kiismerném magam, de az önkormányzati számvitelt még szoknom kell. Ezért is volt, hogy sok kérdést tettem fel. Ugyanakkor azt is kutattam, hogy a költségvetési tervezet összeállításakor kellő mértékben óvatosan jártak-e el. A válaszok nem nyugtattak meg.

Már korábban is írtam arról, hogy a kerület jelentősen eladósodott. Az adósság főleg ingatlanfejlesztések miatt halmozódott fel. A Sportmax, a Böszörményi úti irodaházak megvásárlása és az idén befejeződő MOM-Gesztenyéskert beruházás mellett még a tavaly az ingatlanspekulációs tervek finanszírozására kibocsátott kötvények terhei nyomják a büdzsét. A gondot az okozza, hogy a kölcsönökből fizetett fejlesztések nem hoznak elég bevételt ahhoz, hogy a kamatokat és törlesztéseket fedezzék.

A 2011-es költségvetés bevételeit szerintem bátran, vagy fogalmazzunk visszafogottan, ambíciózusan tervezték, ennek ellenére az intézmények működtetésére és az önkormányzati tulajdonú ingatlanok, infrastruktúra felújítására kevesebb jut, mint tavaly. Hiába emeltük a helyi adókat, a többletbevételek elmennek a beruházásokra és a tartozások kamataira, részleteire. 2011-ben több mint 400 millió forint megy törlesztésre.

A pénzügyi bizottság ülésén azt javasoltam, hogy a spekulációs ingatlanvásárlásokra csak akkor kerüljön sor, ha a befolyó bevételek ezt ténylegesen lehetővé teszik, ezért indítványoztam a tartalék szintjének megemelését. A testület többsége a javaslatot elvetette. Ennek az lesz a következménye, hogy amennyiben a bevételek mégsem realizálódnak a tervezett szinten, akkor az útfelújítások, vagy más kisebb fejlesztések maradnak el.

Amitől a leginkább borsódzik a hátam, az a közel 1 milliárd forint, melyből ingatlanspekulációt kívánnak finanszírozni. Van abban igazság, hogy most olcsón lehet házat, telket venni, de eladni nem könnyű. Ha sikerülne is az önkormányzatnak jó áron bevásárolnia ingatlanokból, semmi garancia sincs arra, hogy viszonylag gyorsan haszonnal túl tudnánk adni a megvett portékákon. Márpedig a kamat ketyeg és a költségek biztosan felmerülnek. Sajátos logika mozgatja a kerület irányítóit. Most, amikor a spekulánsok, fejlesztők nem vásárolnak, az önkormányzat – amelynek egyáltalán nem ez a dolga – üzletelni akar. Lelkük rajta. Nekünk meg a pénzünk.