Öt napot töltöttünk Athénban. Az ókori emlékek a maguk módján lenyűgözőek. Elképesztő, mekkora építményeket tudtak emelni két-három ezer évvel ezelőtt. Engem a romoknál jobban érdekelne, milyenek is lehettek annak idején ezek a városok, és hogyan élhettek annak idején. Szívesen venném, ha megérthetném, hogyan készültek ezek grandiózus templomok, milyen eszközöket használtak építésük közben. Sajnos erről nem sokat tudhattam meg.
Athén nagyon ellentmondásos. A lépten-nyomon előbukkanó ezeréves kövek, az izgalmas kis utcák mellett számtalan lepukkant házat, elhanyagolt teret láthattunk. Bár minden este magasnyomású vízzel takarítják a közterületeket, délután már bokáig ér a szemét. Feltűnően sok hajléktalan, rossz életkörülmények között élő embert láthattunk. Szállásunk közel volt a belvároshoz, de a környék korántsem nevezhető vonzónak. Szállodaszobánk ablaka a szűk utca túloldalán álló házra nézett, ahol bevándorlók laknak, így óhatatlanul bepillantást nyerhettünk életükbe. A szegényes bútorzat elsősorban ágyakból áll, a ruhákat a falba vert szögeken tartják. Az utcán dologtalan ténfergő emberek. Ki a testét, ki zárjegy nélküli cigarettát, vagy más, kétes eredetű holmit árul.
Mindenhol rengeteg rendőr. Járó motorral várnak bevetésre. Kicsit viccesnek tűnik, amikor felbukkan három-négy rendőrmotor, rajta két-két zsaru, villogó kék lámpával száguld valahová. Az Akropoliszon állandóan fújó szélben kifeszített transzparenssel kezükben rendszeresen állnak a valamiért tüntetők. Lejjebb kisebb csoport jelszavakat skandál. A média és a rohamrendőrök készenlétben.
A legmegrázóbb a nemzeti bank előtti tér látványa szürkület után. Szinte minden zugban, kisebb nagyobb csoportokban, vagy magányosan narkósok szúrják magukat a teljes nyilvánosság szeme láttára. A gyengébb idegzetű járókelő azt sem tudja, hová nézzen.
Nem tudom, hogy ezek a jelenségek a mostani válság, vagy más társadalmi mozgások következményei-e, de az a benyomásom, hogy Görögország nincs jó bőrben.
