A hegyvidéki képviselő-testület legutóbbi ülésén védetté nyilvánította a kerület legrégibb épületét. Ugyanazzal az előterjesztéssel két másik ház helyi védettségét szüntettünk meg. Ahogy azt Virág elvtárs a Tanúban mondta: „csapásokat adunk, csapásokat kapunk”.

A feltáró munka Bognár Gábor művészettörténész kitartásának eredménye, de a döntéshez szükség volt Püspöki Gábor képviselőtársam szívósságára és Somogyi Borond főépítész nyitottságára is. A most védettséget kapott épület közel háromszáz évvel ezelőtt épült. A Városmajor területén Daun Henrik gróf, várparancsnok 1720 körül a park nyugati részében – a mai Acsádi Ignác utca vonalában, az iskola helyén és a mögötte fekvő részen – nyaralót és gazdasági épületet, valamint kertet létesített. Egy, a XVIII. század végéről származó térképen már szerepel a mai is álló melléképület „Wirthschafts Gebäude” felirattal, azaz gazdasági épület lehetett ekkor. A terület birtoklásának jogosságát kétségbe vonó Buda városa hosszas huzavona után végül 1729-ben megvásárolta a területet a várparancsnoktól, majd kertészeknek adta bérbe. A majort II. József rendeletére 1785-ben Tallherr József kamarai építész tervei alapján nyilvános közparkká alakították át. Ekként lett a Városmajor az ország első nyilvános városi közparkja. A Daun-féle nyaralóban a XVIII. század végén a város mulatóhelyet alakítottak ki. A helytörténeti irodalom szerint később itt, illetve a melléképületben kocsma működött a „Remetéhez”, majd „A Majomhoz” néven. Az 1848/49-es szabadságharc során, Buda ostromakor, egy időre itt rendezte be főhadiszállását Görgey Artúr. A nyaralót később más célokra használták és többször átalakították, végül 1910 körül, a Györgyi Dénes és Kós Károly által tervezett, ma is álló iskola építésekor bontották le.

Az épület egy XVIII. századi térképen.

A korabeli térképek tanúsága szerint az eredeti melléképületnek csak a nyugati traktusát tartották meg a XIX. század közepe után. A levéltári források, térképek elemzése során bebizonyosodott, hogy a ma itt álló, a fővárosi kertészet (Főkert Zrt.) használatában lévő, a Városmajor területén, a Városmajor utca 61. címen nyilvántartott, az Acsády Ignác utca torkolatának nyugati oldalán álló épület azonos az egykori Daun-féle, 1720-as években épült nyaraló melléképületének nyugati szárnyával.

Az épület napjainkban.

A védetté nyilvánítás persze csak az első lépés. Ahhoz, hogy ez az érték fennmaradjon az utókor számára, mindenekelőtt olyan funkciót kell neki találni, ami megfelel parkbéli helyének és garantálja, hogy még sokáig állhasson. Ha tisztázódik az épület rendeltetése, a további kutatások eredménye alapján az értékeket megőrző átalakítást kell rajta elvégezni, mert jelenlegi állapotában nem nevezhető a Városmajor gyöngyszemének.

Így néz most ki a FŐKERT raktára, az egykori kocsma.

Hogy a megfelelő funkció és a folyamatos törődés mennyire fontos, jól mutatja a két megszüntetett védettség. A Mártonfa utca 4. alatti épületet 1996-ban helyezték védelem alá, de most kiderült, hogy a házat több, mint tíz éve elbontották. Mivel nem rekonstruálható, ki, mikor tüntette el az épületet, a felelősségre vonásra nincs lehetőség.

Látja? Nem látja? Na látja, ez a védett épület hűlt helye a Mártonfa utca 4. alatt.

Az Alkotás utca 21. szám alatti ház áll még ugyan, de a 2006-ban védetté nyilvánított homlokzat a mellette felépíteni engedett új épületek és házon elkövetett csúfítások miatt a védelem fenntartása többé nehezen indokolható.

Az Alkotás utca 21. védett, de elcsúfított homlokzata.

Míg tehát az egyik szemünk nevet az egykori városmajori kocsma-épület feltárása és védetté nyilvánítása miatt, a másik sír, mert két érték időközben elpusztult. A tanulság nem túl bonyolult: nem elég kimondani valamiről, hogy óvandó, de vigyázni is kell rá, ha azt akarjuk, hogy unokáink is láthassák.