Sohasem voltam híve annak a vélekedésnek, hogy az állam rossz gazda és mindent, ami mozgatható, el kell adni, mert a magántulajdonosok kezében jobb helye van a dolgoknak. Ez, mint minden leegyszerűsített és végletes álláspont, hamis. Az alábbi történet valószínűleg mégis azt támasztja alá, hogy az állam nem mindig képes okosan és gondosan bánni azzal, ami az övé.
A történelem sajátos fordulatait ismerők talán tudják, hogy a Honvédség miért telepítette egyes kutatóbázisait a Virányos úti telepére. Tény, hogy az utóbbi évekig a Virányos út és a Szilágyi Erzsébet fasor közötti területen működött a katonaság izotóp és biológiai laborja. Szerencsére mára már felhagytak ezekkel a tevékenységekkel, illetve elköltöztették a kutatási helyeket a budai lankákról. A telep egy ideje lényegében üresen áll, és a Honvédelmi Minisztériumban most úgy döntöttek, eladják a közel hét hektáros területet.
Az 1990-es évek elején valamilyen okból az ingatlan-együttes egynegyede a kerület tulajdonába került. Az ingatlanok helyzete meglehetősen összetett, mondhatni kaotikus. Az egyik épületben bérlők vannak, akiknek a kiköltöztetése szükséges ahhoz, hogy az ingatlan eladható legyen. Van olyan telek, amely magánszemélyek tulajdonában van, de azok már évtizedek óta ellenvetés nélkül tűrik, hogy a Honvédség ott ténykedjen, ezért most per folyik annak megállapítására, hogy az elbirtoklás bekövetkezett, és az állam lehessen ennek az ingatlannak a tulajdonosa.
A terület építés-szabályozási szempontból sincs egyszerű helyzetben. Egyik része olyan övezetbe esik, ahol csak katonai létesítmények és ehhez kapcsolódó szálláshelyek helyezhetők el. Van egy, a Szilágyi Erzsébet fasort és a Virányos utat elvben összekötni hivatott, kiszabályozott, de ki nem alakított út, és egy olyan zöld-terület, ahová kizárólag iskolát, óvodát, más intézményt lehet építeni. Az ingatlanokról értékbecslés készült. Eszerint a terület értékét jelentősen csökkenti, hogy a szabályozás miatt korlátozott a használhatósága és rendezetlen a jogi helyzete is. Az ár elvben akár a jelenleg becsült, 1,7 milliárd kétszeresét is érhetné, ha rendbe tennék a területet. Most mégis azt tervezik, hogy ebben az állapotában piacra dobják.
Kerületi képviselőként reménykednem kéne abban, hogy esetleg nem várt bevételhez jut az önkormányzat. Biztosan bennem van a hiba, de nem tudok felhőtlenül örülni. Az az érzésem, hogy ebben a formában az ingatlan eladhatatlan. Még akkor sem lehetne bízni az eladás sikerében, ha a piaci helyzet sokkal kedvezőbb lenne. Paradox módon én mégis akkor lennék igazán bánatos, ha valaki megvásárolná a területet. Mivel kizártnak tartom, hogy valaki azért adna ki kétmilliárdot, hogy katonásdit játsszon a Virányoson, csakis azért vennék meg, mert az árat kedvezőnek tartják és biztosak abban, hogy el tudják intézni a terület funkció-váltását, ami feltétele a rentábilis hasznosításnak. Magyarul most csak egy bennfentes spekuláns lehet a vevő, aki relatíve olcsón megvásárolja a területet, és abban bízik, hogy összeköttetései révén lakópark építésére alkalmassá tudja tenni az ingatlant és így nagyot kaszál.
Ha én lennék az állam, rábeszélném tulajdonostársamat, az önkormányzatot, hogy szakértők segítségével közösen találjunk az ingatlannak új, a környezetbe illő, a piacot vonzó funkciót, rendezzük a terület jogi és szabályozási problémáit, és csak utána vigyük ki a piacra a portékánkat. De az Állam nem én vagyok. Aki ismeri az Államot, kérem, szóljon neki, hogy tévúton jár. Aki hallja, adja át!
