Különös iromány vár tárgyalásra az Ország Házában. Egy jelentés arról, hogy már megint bántják a magyart. Egy jelentés arról, hogy Viviane Reding, az Unió biztosa milyen lépéseket tett, illetve nem tett a Tobin-ügyben. A szerző Navracsics miniszter, aki az igazságügyért felel. Ő az, aki pontokba szedte a biztos asszony vétkeit. Fogalmam sincs, mit kezdenek dicső honatyáink a jelentéssel, de abban, biztos vagyok, hogy az EU most sem viszi el szárazon.
Aki esetleg nem tudná, ez a Tobin nevű ír állampolgár több mint egy évtizede Leányfalun halálra gázolt két gyermeket. Amíg az ellene gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával lefolytatott és jogerős börtönbüntetés kiszabásával végződött bírósági eljárás tartott, az ír úr legálisan elhagyta Magyarországot. Hogy ezt lehetővé tenni hiba volt-e a magyar hatóságok részéről, nem tudom, de tény, az ítélet végrehajtása nem kezdődhetett meg. Sem idehaza, sem Írországban, mert az ottani bíróságok hosszú évekig tartó eljárás végén jogerősen és megváltoztathatatlanul arra jutottak, hogy a bűnöst sem Magyarországnak az ítélet végrehajtására kiadni, sem hazájában börtönbe csukni nem lehet. Az ír verdikt senki az igazságszolgáltatást tisztelő emberfiának nem tetszhet, hiszen a Magyarországon bűnösnek mondott férfiú ílymódon megússza büntetés nélkül. A hiba az ír jogrendszerben van, mert az EU kiadatási szabályait nem ültették át kellő precizitással, illetve úgy vették át a kiadatásra vonatkozó egyezményt, hogy az a korábban hozott ítéletekre, így Tobin esetére nem érvényes. Ezt a jogi helyzetet használták ki eredményesen Tobin ügyvédei.
Navracsics miniszter – elődei munkáját folytatva – tisztének megfelelően keményen küzdött azért, hogy a bűnös dutyiba kerüljön. Amikor Írországban megfenekleni látszott az ügy, az Unió igazságügyi biztosához fordult segítségért. Bár Navracsics miniszter ennek ellenkezőjét állítja, Reding biztos minden tőle elvárhatót megtett azért, hogy a két ország között közvetítsen és rábírja az íreket az ítélet végrehajtására. Ő sem járt sikerrel.
Navracsics miniszter most mégis mulasztással, kettős mérce alkalmazásával vádolja a biztos asszonyt. Az egyik érve az, hogy a biztos asszony egy német lapnak azt mondta, hogy ő nem csodálkozott az írek elzárkózásán, mert „Magyarország számos olyan határozatot fogadott el, amelyek kérdéseket vetnek fel az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban”. Súlyos mondat, melynek igazságtartalmával a magyar helyzet ismeretében nem tudok vitatkozni, mégis felelőtlen és hibás. Az adott konkrét ügyben semmilyen olyan érv nem merült fel, ami miatt az eljárás függetlensége, vagy pártatlansága megkérdőjeleződött volna. Az sem mellékes, hogy a végrehajtásra váró ítélet több mint tíz éve született, így az utóbbi évek magyar ballépései sem vethetnek rá árnyat. Ha Navracsics miniszter ezt a mondatot kikéri magának, igaza van.
De miniszterünknek nem ez a baja. Reding botrányos mondata számára csak ürügy. Legfőként azt kifogásolja, hogy a biztos asszony, sőt az egész Európai Bizottság vonakodik ráparancsolni Írországra, hogy adják ki az elítéltet Magyarországra. Horribile dictu még azt is megengedik maguknak, hogy nem követik a magyar miniszterelnök példáját és nem nevezik borzalmasnak az Ír Legfelsőbb Bíróság ítéletét, ráadásul nem átallják kimondani: nem nyilvánítanak véleményt a nemzeti bíróságok határozatairól.
Nem kétséges, a magyar parlament tagjai számára a jelentés vitája alkalmat ad arra, hogy rendesen kiosszák a nyugati puhányokat, akik az igazságszolgáltatás függetlenségéről papolnak, ahelyett hogy odacsapnának, ha szerintük hibás ítélet születik. Az üvöltő kórusnak Navracsics miniszter, az ELTE Jogtudományi Karának docense adja meg az alaphangot, a jogállam nagyobb dicsőségére.
