Egy nemrégiben készült bejegyzésem egyik mellékmondatával sikerült kisebb vihart kavarnom. Annak kapcsán, hogy a Hegyvidéki képviselő-testület változtatási tilalmat rendelt el a fogaskerekű tervezett meghosszabbításával érintett területen, „agyament”-nek neveztem azt, hogy a fogas végállomását a Normafához vigyék. Azóta számos beszélgetésen vagyok túl, melyek segítségével rájöttem, hogy a kérdés nem is annyira egyszerű.
A fogaskerekű jövőjéről nemsokára dönteni kell, mert a jelenlegi, immár negyven éves járműpark előbb-utóbb visszaadja lelkét a Teremtőnek. A szerelvények cseréje durván 8-10 milliárd forintba kerül, de a pálya és a megállók felújítása is szükségessé vált. A döntéshozók előtt három lehetőség áll. Az egyik, hogy megszüntetik a városnak ezt a színfoltját, mondván, hogy amúgy sem gazdaságos, nem éri meg rákölteni. Azt remélem, hogy nemcsak nekem fájna érte a szívem, ezért az illetékesek végiggondolják a másik két lehetőséget is.
Az olcsóbb megoldás az lenne, ha a fogast turisztikai attrakcióként definiáljuk. Ekkor nem tekintjük a tömegközlekedési rendszer részének, hanem a Széchenyi-hegy és környéke különleges megközelítési lehetőségeként veszik számításba. Ebben az esetben is le kell cserélni a járműparkot, de nincs szükség ennyi szerelvényre, és nem kell költeni a vonal meghosszabbítására. A célnak valószínűleg az felelne meg a leginkább, ha a járművek „visszakapnák” eredetihez hasonló nosztalgikus külsejüket. A megállók és a környezet rendbetételétől akkor sem lehet eltekinteni, ha ez a változat nyer. Különösen fontos lenne a felső végállomásnak és környékének, a Normafa felé vezető sétaútnak a rendbe hozása, hiszen a mostani állapot több mint botrányos.
A nagyvonalúbb – és ahogy látom, a döntéshozók szívéhez közelebb álló – megoldás az lenne, ha a hegy tömegközlekedéssel történő megközelítésében nagyobb szerepet kapna a fogas. A tapasztalat azt mutatja, hogy a fogast elsősorban a hétvégeken használják sokan. A helyi lakosok közül jelenleg csak azok járnak ezzel a járművel, akiknek valamelyik megálló közelebb van, mint a buszé. A fogas vonzerejét nemcsak az csökkenti, hogy a metrótól csak átszállással lehet megközelíteni és nem visz a kedvelt kiránduló helyekig, de az is, hogy lassú. A feltételezések szerint abban az esetben, ha a Széll Kálmán tértől egészen a Normafáig közlekedne, sok kiránduló szívesebben menne ezzel a járművel, mint a busszal. A korszerűsítés eredményeként nemcsak a menetidő csökkenhetne, de a fogas utasszállító kapacitása is nőhetne. A jelenlegi alsó végállomás és a Széll Kálmán tér között az új járművek a meglévő villamos vágányokon közlekedhetnének. A szakértők szerint a tér mai elrendezése is alkalmas lehet a végállomás kialakítására, így ez a hosszabbítás nem igényelne komolyabb befektetést.
(forrás:veke.hu)
A Normafáig tartó meghosszabbítás koncepciójának kialakítása most folyik. A fogas a hírek szerint a mostani végállomástól a Rege út, Ordas köz, Hegyhát út, Eötvös út igénybevételével jutna el a jelenlegi buszfordulónál kialakítandó végállomásig. Az elképzelés szerint a Hegyhát úton és az Eötvös úton, az úttesten, két párhuzamos sínpáron közlekednének a szerelvények. Ezt a nyomvonalat jelöltem sárgával az alábbi képen.
A nekem szimpatikusabb, olcsóbb, de pillanatnyilag a hivatalosság által kevésbé preferált alternatíva a térképen pirossal jelölt nyomvonal, mely a Golfpálya úton keresztül közelíti meg a Hegyhát utat és lehetőség szerint minél előbb csatlakozik a gyermekvasút pályájához. A szakértők szerint a meglévő talpfákon csak egy új sínszálat kellene lefektetni és a két vonat egy pályán haladhatna egészen a Távcső utcáig, melyen keresztül a Konkoly-Thege út érintésével érhetné el a Normafa Szálló melletti üres, jelenleg parkolóként használt területet, ahol igényes végállomást lehetne kialakítani.
Az én szívemhez a „nosztalgia” változat áll a legközelebb. Nemcsak azért, mert ez tűnik a legolcsóbbnak, hanem olyan hagyományokat hozhatna vissza, amelyeket kár elfelejteni. Azért is ezt tartom a legjobbnak, mert ebben az esetben talán nagyobb lenne a kényszer arra, hogy a Normafáig vezető sétautat rangjához illően rendbe hozzuk. Ezzel talán nagyobb ösztönzést adhatnánk a lusta városi turistáknak, hogy ne akarjanak egészen az erdőig utazni, hanem sétáljanak egy kicsit többet. Ha pedig a hosszabbítás mellett döntenének, mindenképpen a második nyomvonal-változat megépítését támogatnám azzal, hogy a megtakarított pénz egy töredékét a sétautak, és a környezet rendbetételére kellene fordítani.
A koncepciót tartalmazó tervek nemsokára az illetékesek elé kerülnek. A fogas-projektnek számos másik, a főváros tömegközlekedése szempontjából fontos tervével kell „megküzdenie”. Mivel ebben az esetben a gazdaságosság a legfontosabb szempont, mindenképpen törekedni kell az olcsóbb megoldásokra. Ennek én örülök, mert az általam kedveltebb változatok kerülnek kevesebbe. Amennyire lehetőségem lesz rá, rajta tartom a szememet a további eseményeken.
A fogassal kapcsolatos beszélgetéseknek van egy nem mellékes haszna is. Sikerül megismerkednem néhány emberrel, akinek a hobbija a városi közlekedés, akik kedvtelésből, „szerelemből” törik a fejüket azon, hogyan mit kellene változtatni ezen a bonyolult rendszeren. Ha másért nem, hát ezért érdemes volt egy kicsit kötözködni a fogas meghosszabbításának ötletével.
