Azt írja az újság, hogy Pokorni képviselő szerint Kövér László és Áder János is kiváló jelölt az államfői pozícióra. „Mindkettőt barátjának tudhatja, így jó lelkiismerettel tud majd dönteni – fűzte hozzá.” Nem hittem a szememnek, de a TV-ben is ezt mondta.

Vajon mire gondolhat a képviselő úr, amikor ilyeneket mond? Személyes ismeretségünk alapján úgy tartom, hogy átlagon felüli politikai tapasztalata a demokratikus értékeket tiszteletben tartó gondolkodással párosul. (Még mielőtt ellenkezne a kedves olvasó, a parlamenti szavazógépben való úgyszólván kritikátlan részvétele ennek az állításnak szerintem is ellentmond. A kerületben tanúsított magatartására alapozom véleményemet.) Tudja jól, hogy a köztársasági elnökkel szembeni egyik legfontosabb elvárás, hogy „kifejezze a nemzet egységét”. Megeszem a kalapom, ha Pokorni képviselő bármelyik szóban forgó úrról azt gondolná, hogy megfelel ennek a kritériumnak. Azt is kötve hiszem, hogy azokkal értene egyet, akik a nemzetet azonosítják a FIDESZ híveivel. Biztos vagyok abban is, hogy a képviselő úr szét tudja választani a politikát a barátságtól. A két urat barátjának nevezi, ami a magánügye, de nem hiszem, hogy a többi barátját is alkalmasnak tartaná arra, hogy államfő legyen belőlük.

Két eset lehetséges. Vagy rosszul ítélem meg Pokorni képviselőt és a fentiek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Ha ez így lenne, nemcsak a tévedésem fájna, hanem az is, hogy a kerületi tevékenysége során nem az igazi arcát mutatja. Ha viszont jól tudja, hogy barátai nem felelnek meg az elnökség kritériumainak, akkor az idézett nyilatkozatában nem mondott igazat. Nem tudom, melyik eshetőség rosszabb.

Azt gondolom, hogy a képviselő úr tisztában van a szóba hozott jelöltek alkalmatlanságával, de pártja, pontosabban Népünk Nagy Vezetője iránti lojalitásból mondja, amit mond. Ebben az esetben nagyon rossz lehet neki. Rossz lehet hasadt lélekkel élni. Sajnálom érte. Ő tudja miért jó ez neki.